Lord Conall Maccon személy
Idézetek
– Ivy biztosított, hogy ez a darab egy igazán megindító történet remek feldolgozása, és a társulat a kontinentális körútjukat követően kiváló formában van. Azt hiszem, a címe Haláleső Swansea-ben. Tunstell egyik saját darabja, nagyon művészi, és az új szentimentális-interpretatív stílusban adják elő.
– Feleség, a biztos pusztulásba viszel. – Conall a fejéhez emelte a kezét, és színpadias mozdulattal hátradőlt a kocsi kipárnázott ülésén.
– Jaj, hagyd már a botorságaidat! Nagyon is jó lesz.
A férje arckifejezése elárulta, hogy a halált, de legalábbis a csatamezőt is szívesebben választaná a következő néhány óra helyett.
18. oldal
– Tényleg foglalkoznunk kell a kommunikációnkkal. Talán, ha nem a házastársi érintkezés más formái érdekelnének egyfolytában, még hozzá is jutnék az adatokhoz, amikre szükségem van, hogy ne kapjak gutaütést! – Erősen oldalba bökte a férfit. – Több beszélgetés, kevesebb ágytorna!
348. oldal
– Sosem áll le ez a te agyad?
Alexia játékosan felvonta a szemöldökét.
– Nos, de igen. – Rápillantott a napfény csíkjára, amely a nehéz bársonyfüggönyök résén szökött be közéjük. – Úgy látszik, nagyjából bő két órára tudod szüneteltetni.
– Csak ennyi? Mit gondolsz, Lady Maccon, ne próbálkozzunk hárommal?
Alexia valódi düh nélkül lecsapott.
– Nem vagy te túl öreg az efféle folyamatos testgyakorláshoz?
– Hogy mondhatsz ilyet, szerelmem?! – horkantott a megbántódott gróf. – Alig múltam kétszáz, még jócskán kölyökkorban vagyok.
65. oldal
– Meg kell találnunk Lord Akeldamát.
Lord Maccon a hirtelen témaváltástól kissé kijózanodott.
– Miért van, hogy azt a vámpírt sosem lehet elérni, amikor szükség van rá, de ha nem kell, le sem lehet vakarni?
– Ez egyfajta művészet.
234. oldal, Tizedik fejezet - Amelyben Alexia néma taljánokkal akaszkodik össze
– Nos?
– Elküldtem Ivyt Skóciába, hogy megtudja Lady Kingairtől, mi történt valójában a korábbi orgyilkossági kísérlet során.
– Ivyt? Vagyis Mrs. Tunstellt? Igazán érdekes választás.
– A helyedben nem becsülném alá Ivyt, férjem. Felfedezett valamit.
Conall egy percig rágódott ezen az abszurd kijelentésen, aztán rákérdezett.
– Igen?
187. oldal
A takarók alatt kúszott fel az ágy lába felől, odáig, ahol a felesége szunyókált. Alexia arra nyitotta ki a szemét, hogy egy hatalmas kupac ágyruha, mint valami részeg medúza, imbolyogva igyekszik mellé kerülni. […]
– Mit csinálsz, te rémes ember?! Úgy viselkedsz, mint egy tébolyult vakond!
– Lopózom, kis rémségem. Talán nem úgy tűnik? – felelte a gróf megjátszott sértődéssel.
59-60. oldal