Lord Conall Maccon személy

210. oldal

Lord Maccon általában nagyra értékelte az érzéki vonalvezetésű nőket, akiken volt mit fogni – és harapni.

108. oldal

A gróf biztos volt benne, hogy az önkontrollja itt bujkál valahol, éppen csak nem találta sehol.

171. oldal, 7. fejezet

356. oldal, Epilógus

– (…) emlékezz, a józan eszemért vettél el!
Lord Maccon morgott, de nem húzódott el.
– A testedért vettelek el, és azért, hogy befogjam a szádat. Csak nézd meg, hová jutottam miatta!
– Ó, Conall, milyen kedves tudsz te lenni! – forgatta a szemét Lady Maccon, aztán fogta magát, és gyorsan szájon csókolta a férjét, ott, mindenki szeme láttára.
Valóban ez volt a legbiztosabb módja, hogy befogjanak egy szájat vagy akár egy falka összes száját – mindet megbotránkoztatni.

362. oldal

– Rókavadászatra? Inkább nem – felelte egy darab sertéssültet rágcsálva. – A rókák már majdnem rokonok. Nem venné ki jól magát a családban, ha érted, mire gondolok.

273. oldal

– Mondd el az elejétől!
– Úgy érted, attól az estétől, amikor arra ébredtem, hogy elindultál Skóciába, és nekem egy szót sem szóltál?
Lord Maccon sóhajtott.
– Sürgős családi ügy volt.
– Én talán csak egy kedves ismerős vagyok?

223. oldal

– Miss Hisselpennyt valami mindig felzaklatja. Te viszont más vagy, asszony. Te nem csinálsz efféléket. Nem vagy ennyire nőies.
– Nahát ez szép – sértődött meg Alexia.
– Pontosan tudod, mire gondoltam. Ne térj el a tárgytól! Mi a baj? – Azonnal meg is adta magának a téves választ. – Te is megbetegedtél! Azért jöttél ide, hogy elmondd nekem, beteg vagy? – Úgy nézett a feleségére, mintha meg akarná rázni, de nem meri.
Alexia egyenesen belenézett a gróf aggodalmas szemébe, és lassan, tagoltan felelt.
– Tökéletesen rendben vagyok. Mindössze egy kis időre van szükségem, hogy újra tudjak járni a szilárd földön. Te is tudod, milyen, ha az ember hosszas tengeri vagy légi útról érkezik.
– Nocsak, szerelmem, kiderült, hogy mégsem vagy olyan nagy aviátor? – Lord Maccon szívéről látható méretű kő esett le. Alexia rosszalló pillantást vetett rá.
– Nem, annyira nagy nem. Nem – ismerte be dacosan, aztán gyorsan témát váltott.

201-202. oldal

– Ezek a drága bestiák részrehajlóak a nőkkel szemben, bár egy kissé állatiasak – mondta, majd kéjesen megborzongott. – Különösen Lord Maccon. Olyan hatalmas és durva – tette hozzá, és pajkosan mordult egyet.

60. oldal, 2. fejezez

– Ne utasítgasson engem ebben a hangnemben, maga… -keresgélte a kellően sértő szót – maga pudlikutya! Nem vagyok a falkatársa.
Lord Conall Maccon, Woolsey grófja volt a helyi farkasemberek alfahímje, ezáltal jó néhány valóban kegyetlen módszer is rendelkezésére állt, amelyet bevethetett volna Alexia Tarabotti kisasszony megrendszabályozására. Ezért ahelyett, hogy felborzolta volna magát a megjegyzésen (pudlikutya, még mit nem!), bevetette legjobb támadófegyverét, amelyet az alfa-nőstényekkel való több évtizedes csatározás során fejlesztett tökélyre. Skót származása ezen a téren még előnyére is vált, mert így könnyen hozzászokhatott az akaratos nőszemélyekhez.
– Ne feleseljen velem, hölgyem, különben bemegyek a bálterembe, megkeresem az anyját és idehozom!

18. oldal