Lord Conall Maccon személy

– Mondja, miért olyan nehéz magával mindig? – kérdezte Lord Maccon elkeseredve, mire Alexia elvigyorodott.
– Talán mert nincs lelkem? – vetette fel.
– Józan esze, az nincs – javította ki a gróf.

74. oldal, 3. fejezet

– Jó ég! Hallottam emlegetni, hogy szerelmi házasság volt, de nem tudtam elhinni.
– Miért, mi másért menne hozzá bárki? – fújt Lady Maccon.
– Vagy miért venné el őt bárki? – értett egyet Lord Maccon.

273-274. oldal

– Mi a pokol ez? – kiabált Lord Maccon. (…)
– Az egy harapásnyom, gróf úr – felelte, és örült, hogy nem reszket a hangja, még ha valamivel mélyebb is, mint szokásos.
Lord Maccon dühe még feljebb szökött.
– És ki harapta meg? – üvöltötte.
Alexia csodálkozásában oldalra billentette a fejét.
– Ön tette – válaszolta, és rögtön ezután megfigyelhette, hogyan változik egy alfa farkasember szégyenkező kiskutyává. Nem mindennapi látvány volt.

167. oldal

A gróf biztos volt benne, hogy az önkontrollja itt bujkál valahol, éppen csak nem találta sehol.

171. oldal, 7. fejezet

– (…) emlékezz, a józan eszemért vettél el!
Lord Maccon morgott, de nem húzódott el.
– A testedért vettelek el, és azért, hogy befogjam a szádat. Csak nézd meg, hová jutottam miatta!
– Ó, Conall, milyen kedves tudsz te lenni! – forgatta a szemét Lady Maccon, aztán fogta magát, és gyorsan szájon csókolta a férjét, ott, mindenki szeme láttára.
Valóban ez volt a legbiztosabb módja, hogy befogjanak egy szájat vagy akár egy falka összes száját – mindet megbotránkoztatni.

362. oldal

Lord Maccon egy pillanatot a töprengésnek szentelt: miért is hiányzott annyira ez a nő az életéből?
Alexia lehajolt, és megharapdálta a mellkasát. Ó, igen, kezdeményezőkészség és képzelőerő.
A harapdálás abbamaradt.
– Nos?
És manipuláció.

64-65. oldal

– Ó, verje meg, hiszen rögtön éhen veszek!
Amint kimondta, mindhárom férfi a mellénye belső zsebébe nyúlt, és máris nyújtotta az onnan előhúzott ennivalókat. Lyall egy barna papírba csavart sonkás szendvicset, Lord Maccon egy viharvert almát, Lord Akeldama pedig egy kis doboz török édességet. A teljes falka immár hónapok óta azzal volt elfoglalva, miként szolgálja ki az egyre nyűgösebb Alexiát, és jól megtanulták, hogy ha az étel nem érkezik azonnal, valakit megtépnek – vagy ami rosszabb, Lady Maccon sírva fakad.

A kor nem számít. Mit érdekel engem, hogy hány éves, vagy mennyire vénlány? Hát mit gondol, én hány éves vagyok, és mennyire agglegény?

164. oldal

– Mit csinálsz te rémes ember?! Úgy viselkedsz, mint egy tébolyult vakond!
– Lopózom, kis rémségem. Talán nem úgy tűnik? – felelte a gróf megjátszott sértődéssel.
– Miért?
Conall mintha zavarba jött volna, ami egyenesen abszurd volt egy hatalmas skót esetében.
– A rejtett megközelítés romantikáját kerestem, asszony.

60. oldal

Lady Maccon hosszan és igényesen káromkodott. A férje rosszalló tisztelettel nézett rá.

355. oldal