London helyszín
Idézetek
– Ön a Magiszter?
– Magiszter? – A fiút láthatólag meglepte Tessa vehemenciája. – Az „mester”-t jelent latinul ugye?
– Hát… – Tessa egyre inkább úgy érezte, hogy egy különös álom csapdájába esett. – Gondolom, igen.
– Sok mindennek a mestere lettem az évek során. A London utcáin való tájékozódásnak, a francia négyesnek, a japán virágkötészet művészetének, a kamuzásnak barkochba közben, a részegség elrejtésének, a nők elbűvölésének a sármommal…
Tessa szótlanul bámulta.
– Sajnos – folytatta a fiú – soha senki nem nevezett Mesternek vagy akár Magiszternek. Kár…
– Most is részeg éppen?
42. oldal, 2. A pokol hidege
A tenger mély, változnak a színei, és mintha lélegezne. Jó, hogy itt a tenger, mert néha napok telnek el anélkül, hogy bármi történne, és olyankor kinézhetünk a fjordra, amely bekékül, majd zölddé válik, aztán sötét lesz, mint a világvége. De ha igaz, hogy a mozdulatlanság a sebesség álma, akkor talán építenünk kellene egy szanatóriumot, a stresszben szenvedő városlakóknak, és most nemcsak Reykjavíkra gondolunk, hanem Londonra, Koppenhágára, New Yorkra, Berlinre is: Jöjjön el oda, ahol semmi sem történik, ahol a tengeren, a felhőkön és a négy házimacskán kívül semmi sem mozog…Egy reklámokkal foglalkozó szakember meg tudna győzni bennünket arról, hogy ami szükségtelen, az fontos, és ez így helyes, mivel az életünk lassan megtelik fölösleges dolgokkal és jelentéktelen pillanatokkal: úgy felhalmozódik körülöttünk a kényelem, hogy alig látszik ki a fejünk búbja.
38-39. oldal
A Nankingból küldött képeslapon megírta, hogy határozottan nem tetszik neki, amit Kínában adnak kínai kaja címen, és alig várja, hogy visszamenjen Londonba és rendes kínait egyen.
19. oldal
– Na, mekkora útra számítsak? – kérdezte a nyakát tekergetve.
– Hosszú lesz. De úgy három óra alatt ott leszünk – felelte Summer.
Will vállai megrázkódtak a kitörő nevetéstől.
– Mi az? – kérdeztem.
– Azért indultunk el hajnalok hajnalán, hogy mindössze három órát utazzunk? Coloradóban csak a zöldségesig vezetek ennyit.
– Brighouse azért messze van Londontól – mondta Misty.
– Alex, állj már mellém, tesó!
– Ez a szigetlakó-mentalitás, Will. Majd hozzászoksz. Misty már beidomított, hogy minden út, ami fél óránál tovább tart, valóságos expedíció, amely több havi tervezést, tervezett pihenőket és extra vészfelszerelést igényel.
– Hé – bökött oldalba Bogyó. – Körte csajozik – súgta.
– Csak beszélget – mondtam elfojtott mosollyal, miközben
engem is szórakoztatott, hogy Körte szemmel láthatóan
élvezte a társalgást az idegenvezetőnkkel.
– Énekeljünk nekik valamit, az úgy romantikusabb – trollkodott
Puding, aki azonnal kapható volt a hülyeségre.
– Ne már, hagyjátok! – sziszegtem, de hiába. Pepe rögtön
csatlakozott, és a Fogd be Aszád formáció azonnal rázendített
egy romantikus szerenádra.
Azért el kell ismernem, hogy az „Ebony and Ivory” tökéletes
választás volt, és amint elkezdték, belőlem kitört a röhögés és majdnem az orromon jött ki a sütőtökkrém. Körte és Betty pislogás nélkül meredt a nekik szívből éneklő
Aszádékra, Evelin pedig azonnal felemelte a kamerát, ahogy
Márk is.
– „Live together in perfect harmony. Side by side… " énekelték
Bogyóék, és mivel eddig tudták a dalszöveget, innentől
hümmögték és dúdolták a dalt.
– Kuss már, idióták! — fakadt ki Körte, amikor végre meg
tudott szólalni.
– Mér? – értetlenkedett Pepe.
– Most kellene az orroddal egy húsgolyót odagurítani Betty
elé – vihogta Puding.
342. oldal, 20. fejezet - Hullócsillag (L&L, 2016
Aznap szálltak le a csészealjak. Több százan, aranyszínben,
Némán lebegtek le az égből, akár nagy hópelyhek,
És a Föld lakói dermedten
nézték ereszkedésüket,
Kiszáradt szájjal várták, mi vár ránk belül
És egyikünk se tudta, itt leszünk-e még másnap
De te észre se vetted, mert
Az a nap, hogy eljöttek a csészealjak, a véletlen folytán
Az a nap volt, hogy a sírok kiokádták halottaikat,
És a zombik kinyomakodtak a puha földből,
vagy kitörtek, csoszogva és tompa tekintettel, megállíthatatlanul
Jöttek felénk, élők felé, mi meg üvöltve rohantunk,
De te észre se vetted ezt, mert
A csészealjak napján, ami a zombinap is volt, és
Ragnarök is, a televízió meg mutatott egy
Hajót, ami holtak körméből, egy kigyóból és egy farkasból épült,
Mind nagyobb, mint a képzelet,
és az operatőr
Nem tudott elég messze menni, és akkor előjöttek az istenek,
De te észre se vetted őket, mert
A csészealj/zombi/csatázó istenek napon
a zsilipkapuk átszakadtak
És bennünket dzsinnek és koboldok borítottak be
Ajánlottak kívánságot, csodát, örök életet
És szépséget és okosságot és igaz
bátor szívet és arannyal teli zsákot
Közben óriások rémisztgették
a vidéket, és gyilkos méhek is,
De neked fogalmad se volt minderről, mert
Aznap, a csészealj-nap a zombi-nap
A ragnarök és tündér-nap, aznap,
hogy nagy szél támadt
És havazott, és a városok kristállyá fagytak, aznap,
Hogy a növények kihaltak, a műanyag elbomlott, aznap, hogy
A komputerek átálltak, a képernyők
parancsoltak nekünk, aznap, hogy
Az angyalok részegen és kábán támolyogtak ki a bárokból,
És London összes harangja megszólalt, aznap, hogy
Az állatok asszírul szóltak hozzánk, a jeti napon,
A lobogó köpenyek és az Időgép
eljövetelének napján
Te észre sem vettél semmit, mert
a szobádban ültél, nem csináltál semmit,
nem is olvastál, nem igazán, csak
a telefont nézted,
hogy hívlak-e.
A csészealjak eljövetelének napja, 244-245. oldal
– Talán, ha egyet-kettőt itthon hagynál ezek közül – emelte égnek a szemét Phoebe, ahogy előhúzott belőle egy halom könyvet. – Csajszikám, komolyan, elviheted a Kindle-öm.
Elhúztam a szám. Nekem is van e-könyv olvasóm, de szinte sosem használom. Nekem kell, hogy behajtogathassam a lapok sarkát, és kis öntapadós cetlikkel bejelölhessek szakaszokat. Nekem kell az, hogy ne csak olvassam, de tapinthassam is a könyveket. Soha sehová nem megyek könyv nélkül, és mivel most az óceánon túlra utazom, nem fogtam vissza magam.
– Nem kell, köszi. – Áthajoltam az ágyon, de Phoebe elsasszézott a könyveimmel a szoba másik felébe. – Szükségem van a könyvek illatára, hogy elnyomják az áporodott repülőgépszagot.
– Néha olyan vagy, mint egy vénasszony.
Átugrottam az ágyon, hogy lecsapjak a könyvekre, de Phoebs a feje fölé tartotta a köteget, és fel kellett ugranom, ha el akartam érni őket.
– Azok nekem kellenek! – tiltakoztam a könyvek után kapkodva, amiket ő gyorsan mindig arrébb húzott.
– Dehogy! – válaszolta, és visszatette a köteget a polcomra. – Londonba mész, nem Ugandába. Még ha sikerülne is kiolvasnod a dugikönyved, vannak ott úgynevezett könyvesboltok. Azt csiripelik a verebek, hogy ha pénzt adsz, hagyják, hogy elhozz onnan egy könyvet.
– Haha.
– Ezt igennek veszem. – Azzal behajította a cipőt a táskámba, a könyveim helyére.
38-39. oldal, 3. fejezet: Forró fürdő, repülő köntös (Móra, 2015)