Lomnici-csúcs helyszín

     Amikor felébredt, a függöny résein gyönyörű nap tűzött a kis hajókabinba. Olga kiugrott az ágyból, és az ablakhoz szaladt. Az ég kék volt, a nap sütött. De sehol, semmiféle csúcs. A kis ablak délre nyílt a hegyoldalra, le, a Poprád völgye felé. A hegyeket csak később látta meg Olga, a folyosóról meg a fürdőszoba ablakából. Megismerte a csúcsokat, annyit nézte már képeken a Tátra panorámáját. Az a Gerlachfalvi, az a Jégvölgyi, az a középső, tömzsi a Késmárki tető, és arra túl kell lenni valahol a Lomnici-csúcsnak.
     A hegyek tetején friss hó volt, mint a hermelin, A fehér erezet lekígyózott a fenyvek fekete-zöld csipkerengetegébe. (…)

214. oldal, Téli sport

Az igazi vidéki primadonna az ország összes folyójában megfürdött, egy vidám társasággal benn volt a dobsinai jégbarlangban, más vidám urakkal megmászta a lomnici csúcsot, leszállt a vízaknai sóbányába, tutajozott a Vágon, kirándult a Vaskapuhoz, yachtolt a Balatonon, – a vidéki primadonnán, ha igazi, senki se tesz túl hazánk nevezetességeinek ismeretében.

143-144

Borbély György 1888 nyarán úgy döntött, hogy Kolozsvárról elindulva elgyalogol a Magas-Tátrába és megmássza a Lomnici-csúcsot.
Útja 67 napot tartott, 30 vármegyében 250 községet érintett, közben a földrajzi és a népviseleti sajátosságokat tanulmányozta. Útjáról levélben tájékoztatta egyesületét. Általános elismerésben részesítették országszerte.

56. oldal, Atlétika