Livvie (Olivia) személy

Bevallom, álmodtam arról, hogy Anne Rice vámpírjai megbecstelenítenek.

64. oldal

– Csókolj meg – kérte. – És mielőtt még nemet mondanál…
Puha, ruganyos szájához nyomtam sós ajkamat, hogy elhallgattassam. Kicsit hátrahúzódott a fellobbanó merészségemtől. De aztán hallottam a sóhajtását, és visszasimult hozzám. Mély lélegzetet vettem, nem engedvén utat a zsibbadtságomba betörni akaró mindenféle érzelmeknek.
Igyekeztem természetesen csókolni, így küzdöttem a késztetéssel, hogy elfordítsam az arcom. Hirtelen sokkal gyengédebb lett. Pedig azelőtt sosem volt gyengéd, amikor megcsókolt. Kínos helyzetnek tűnt, de éreztem, hogy valami megváltozik benne. Apró nyögés szakadt fel belőle – olyan, amilyet még nem nagyon hallottam tőle. A mellemért nyúlt, ám visszahúzta a kezét. Megint visszafogta magát. Egyszer csak valami irányításfélének az árnyékát éreztem. Minden találkozásunkkor tehetetlen voltam vele szemben, ebben a pillanatban viszont tudtam, mit akar. Engem akart. Nem csupán a testem, hanem engem. S bár akkor és ott uralkodott rajtam, kezében tartotta a sorsomat… ebben az egy csókban én birtokoltam őt. Váratlanul eltolt magától.
– Jó kislány – állapította meg, de bársonyos hangjának remegése némi zavartságról árulkodott.

109. oldal

– Ne félj! Most már rendben leszel.
Nem féltem. Nem voltam rendben, és már soha nem is leszek.

215. oldal

Senki sem gondol rá, milyen szerencsés, hogy minden nap láthatja a napfényt.

– Jövő héten hálaadás – közölte a kocsiba pattanva Livvie. Épp akkor néztük meg a Harry Potter és a Halál ereklyéi első részét. Livvie ragaszkodott előtte a filmmaratonhoz, hogy felzárkózzak az előzményekkel. Meglepő módon tényleg élveztem a mozizást. Elgondolkodtam rajta, hogy inkább Harryre vagy Voldemortra hasonlítok-e.

83. oldal

Vannak dolgok, amikben nem kötök kompromisszumot. Vannak csaták, amelyeket egyszerűen muszáj megnyernem.

87. oldal

Mindenekelőtt pedig megtanultam azt, amire mindenkinek szüksége van a túléléshez: hogy igazából csak saját magamban bízhatok.

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Elsírtam magam. A tehetetlenség és a düh könnyek formájában buggyant ki belőlem.
A gyengeség jele.
– Gyűlöllek!
– Nem gyűlölsz.
Tényszerűen jelentette ki, mintha jól ismerne. A széttárt lábam közé térdepelt, és fölém hajolt, kezét a szőnyegre téve. Oldalra fordítottam a fejem. Megcsókolt; először a fülem mögött, aztán végig a nyakamon.
– De azt kívánod, bárcsak gyűlölnél.
– Hagyd abba! – suttogtam.
– Miért? – suttogta ugyanolyan lágyan.

101-102. oldal

– Caleb? Meg akarsz egyáltalán szólalni? Ja, oké, tehát csak ott fogsz ülni „úgyis tudom, hogy akarsz engem” fejjel? Nem félek tőled – fonta keresztbe a karját maga előtt, és igyekezett ijesztőnek tűnni. – Van nálam paprikaspray!
Nem tehetek róla, elnevettem magam.

31. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Az elmúlt hetekben kiderült számomra, hogy Livvie egy kicsit durván szereti. Ebben összeillettünk, ha nem gondolom túl az egészet. Szerette, ha lefogom és hátulról csinálom. Szerette, ha utasítgatom. Szerette, ha elfenekelem. A legjobban viszont elélvezni szeretett. Nem érdekelte, hogyan – csak történjen meg. Ezzel segített átlépni a korlátaimat.

89. oldal