Lima helyszín

Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja
Banyó Péter – Csányi Dóra – Edinger Katalin – Kovács Eszter (szerk.): Friss tinta!
Fiorella Nicosia: Gauguin
Soltész Béla: Clandestino
Mario Vargas Llosa: A diszkrét hős
Roberto Bolaño: Szülőföld

Idézetek

ppeva P>!

Ismertem egy világjáró
dundus-dundi malackát,
ki több ízben barangolta
be Burundit s Alaszkát.

Járkált, vájkált Uruguayban,
tyúkudvaron rohant át,
körbetúrta Tanzániát,
Ugandát meg Ruandát.

Mesélik, hogy Mexikóban
ő volt egykor a kacika,
s azóta már nem is malac,
hanem Szenyor Malacika!

Hívta Tibet, hívta Fidzsi,
Argentína s Kazahsztán!
Indiából Csádba röppent,
s Bahamába – az aztán!

Hírlik, úri malacként ért
Peruba és Laoszba,
mert elébb a pantallóját
s a csülkét is lemosta.

Mondják, váltig hivatkozott
holmi Verne Gyulára,
s Egyiptomban föl-fölmászkált
három ernyedt gúlára.

Pletykálják, hogy Floridában
ennyit ült meg annyit ült,
s csak Párizsban csináltatott
pedikűrt meg manikűrt.

S hogy bejárta ángyabugyát,
Mántuát meg Páduát!
S tévedésből jó puhára
főzték őt a pápuák!

Tahitiben hajótörést
is szenvedett malacka!
(Onnan tudjuk, mert megírta,
s postázta egy palackba.)

Elutazott Új-Zélandba,
Zimbabwéba, Iránba…
Egyszerre több útnak indult
mindenféle irányba…

Bizony sokat, sokfelé ment!
(S csak azt bánja malacka,
hogy még sose mehetett el
sósheringnek Galacra!)

Járta Kínát, látta Japánt,
Limpopót s a Zambezit…
Vélte, hogy az undok Andok
csak rakásnyi andezit…

Megtanulta, hogy Rióban
röfög a sok anakonda,
bár Kongóban több a kondás,
s nagy örömben van a konda!

Szentül hitte, hogy kanászok
lakják Kandyt s Kanadát,
hol a szabad összmalacság
várja disznók kamatát…

Meghatotta Marokkó, de
nem hatotta meg Kenya:
ott majdnem egy törzsfőnöknek
lett betevő flekkenja!

Tárt karokkal várta Thaiföld,
Togo, Tonga, Turkesztán –
de mivel már mindent látott,
inkább földet túrt eztán.

Megismerte Malit, Balit,
Limát Szenyor Malacika –
mégis jobban esett itthon
máléliszt s káposztacika.

Már ő végleg világlátott –
minek Kuba, Katar, Ghána?
Már elég, ha moslékot lát –
ugyan miért szaladgálna?

Hát így járt a világjáró
dundus-dundi malacka…
Most se tudja: merre fekszik
bús Burundi s Alaszka?

Bezzeg ő a pocsolyában
fekszik, s fetreng a vén ólban!
Körbefutja trágyadombját,
de köszöni: azért jól van.

Kovács András Ferenc: Világjáró malacika · Kovács András Ferenc

Kapcsolódó szócikkek: Alaszka · Burundi · Ghána · Kuba · Laosz · Lima · Peru · Ruanda · Tanzánia · Uganda · Új-Zéland
8 hozzászólás
Szelén>!

Limában volt valami, ami sok rőf ibolyaszín selyembe volt burkolva, ebből egy nagy vízkóros fej s két kövérkés, gyöngyszín kéz kandikált ki: ez volt az érsek. A húsgöngyölegek közül, amelyek körülvették, két fekete szem pillantott elő, mely nyugtalanságról, nyájasságról és elmésségről beszélt. Ebbe a szalonnába egy különös, vágyakozó lélek volt bebörtönözve, de mert sohase tagadott meg magától egy fácánt, egy libát, s naponta fölvonultatta római borainak körmenetét, ennenmagának zord tömlöcőre lett.

Kapcsolódó szócikkek: Lima
moni79>!

Büszkén kijelenthetem: jártam ott, ahol a punkot feltalálták. Mert a punkzene nem a hetvenes évek Angliájában született, nem bizony, hanem Limában, egy jellegtelen, háromemeletes kockaház aljában, ahol 1965-ben Erwin Flores először üvöltötte bele a mikrofonba azt, hogy fel akarja robbantani a vasútállomást.

106. oldal

Soltész Béla: Clandestino Egy év Latin-Amerikában

Kapcsolódó szócikkek: Lima
Amapola P>!

„A tél nagyon szomorú Limában, de még így is ezerszer jobb, mint a nyár”, gondolta Rigoberto.

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lima
Nazanszkij>!

…a híreket hallgatta. Gyilkosságok, rablások, emberrablások, a szokásos. A hírek közt olyan is szerepelt, amitől égnek állt a haja. A bemondó előadta, hogy Limában kezd divatba jönni egy új autólopási mód. Piros lámpánál a tolvajok bedobnak egy élő patkányt egy nő által vezetett kocsiba. A nő, félholtan az ijedtségtől és az undortól, elengedi a kormányt, és sikoltozva kiugrik az autóból. Akkor a tolvajok szép csendben elviszik az autót. Egy élő patkányt, egyenesen a szoknyájukra, milyen undorító! A televízió megmérgezi az embereket azzal a sok vérrel és mocsokkal.

69-70. oldal, III. (Európa, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: autólopás · Lima · patkány
2 hozzászólás
Nazanszkij>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

A katonai puccs hatása családom körében. Anyám elveszítette matematikatanári állását a concepcióni 3. sz. Gimnáziumban. Apám és anyám újra szóba állt egymással. Testvéremet, Davidot letartóztatták és megverték: szüleim két héten át keresték a rendőrparancsnokságokon és a kórházakban. Testvérem, David egy hónap múlva tért haza, és további harminc napig a legmélyebb némaságba burkolózott. Anyám sírt, és ordítva kérdezte, hogy mit tettek a fiával. Apám megvizsgálta, megérintette, megnézte az arcát, és megállapította, hogy testvérem, David ebbe nem fog belehalni. Húgom, Elisenda megkeseredett. Az étkezések szegényessé váltak, cserébe ezúttal az egész család együtt evett. Apám átjött az utca túloldalára, és mind együtt ettünk anyámmal. Vagy anyám és mi, a három testvér mentünk át a túloldalra, és mind együtt ettünk apámmal. Húgom, Elisenda nem nézte már annyit a tévét. Testvérem, David reggelenként edzeni kezdett a házunk udvarán. Levelezőn harcművészetet tanult: karatét, kungfut, dzsúdót. Apám, amikor épp anyámnál volt, a konyhaablakból kémlelte, és mosolygott. Testvérem, David úgy vélekedett anyám, húgom és énelőttem, hogy egyetlen karateütéssel le tudná teríteni apámat. Az igazat megvallva a család idegállapota meglehetősen feszült volt. Anyám mind többször tette fel magában a kérdést, hogy mit keresünk mi ebben az országban. Apám, aki rendszeresen kritizálta Allende kormányát a sportpolitikája miatt, egy időre leszokott róla, hogy a sportról beszéljen. Testvérem, David trockista lett. Húgom, Elisenda elégette a mesekönyveit, aztán keservesen sírt. Apám úgy ötször-hatszor megpróbált lefeküdni anyámmal, arckifejezésükből ítélve nem túl kielégítő eredménnyel. Anyám elővette a daloskönyvét, és újra gitározott. Apám bezárta a bárt, és nem sokkal később eladta a Flotta egyik veterán őrmesterének. Amikor testvéremet, Davidot másodszor is letartóztatták, és húgom látta, miképp illan el a lehetőség, hogy egyetemre járhasson, anyánk azt mondta, hogy most már elég. Eladta a házat, a bútorokat, és repülőjegyeket vett Limába. Anyám szíve szerint inkább Madridba vett volna repülőjegyet, de arra nem volt elég pénz. Anyám sírt, amikor azt mondtam, hogy nem megyek velük. Testvérem, David buzinak és eunuchnak nevezett. Én azt feleltem, hogy a buzi lehetséges, az ember sosem tudhatja biztosan, de az tuti, hogy eunuch nem vagyok. Aztán álnokul hozzátettem, hogy apánk azokat tartja eunuchnak, akik keletről importált küzdősportot űznek. Testvérem, David meg akart ütni. Ne verd a fejét, kiabálta anyám. Az indulás előtti napok olyanok voltak, akár a hajnali rózsafüzér. Testvérem, David kibékült velem. Összeölelkeztünk mi hárman: David, Elisenda meg én. Megígértem anyámnak, hogy gyűjteni fogok, és csatlakozom hozzájuk. Megígértem, hogy nem keveredem bajba. Apám és én elkísértük anyámat és a testvéreimet Santiagóba. Miközben a repülőgép felemelkedett, apám magában kezdett el beszélni, aztán az ujjperceit harapdálta. Átéreztem a bánatát. Elképzeltem anyámat meg a testvéreimet a repülőn becsatolva: szomorúak, de energiától duzzadnak, bátran szembenéznek a jövővel, akármit hozzon is. Apám azonban mintha a halál szélén tántorgott volna, arca eltorzult, mintha a kinti ráncokhoz további ráncok adódtak volna hozzá odabenn. Apám soha azelőtt nem emlékeztetett ennyire egy híres bokszolóra. Vonattal mentünk vissza Concepciónba. Az útra apám vett egy sült csirkét meg egy üveg bort. Útközben eszegettünk és kortyolgattunk, fogalmam sincs, miért. Apám szemhunyásnyit sem aludt. Néha felébredtem a zajra, ahogy a csirkeszárnyat szopogatja, nagyon sajátságos zaj, fogta a szárnyat, és nagyon lassan szopogatta, miközben a vagon sötétjébe révedt. Soha többé nem látom őket viszont, mondta apám. Két héttel később megérkeztek az első képeslapok. Anyámé elég derűlátó volt. Fivéremé leginkább hieroglifára vagy keresztrejtvényre hasonlított, sosem értettem meg a kulcsát, ha ugyan volt neki. Húgomé volt a legbugyutább, ugyanakkor azt találtam a legszórakoztatóbbnak, talán épp az ártatlansága miatt. Alapvetően a Santiago-Lima útvonalat mesélte el részletekbe menőn. A legjobban az a film tetszett neki, amit a repülőn látott. A Családi összeesküvés Hitchcocktól.

49-52. oldal, Szülőföld, Családi összeesküvés, (Jelenkor, 2019)

latinta P>!

A Gauguin család számára azonban a perui egzotikus mese 1855-ben hirtelen véget ért, amikor Aline értesült apósának Orléans-ban bekövetkezett haláláról. Aline-nak vissza kellett utaznia Franciaországba gyermekeivel, hogy részesüljön az egyébként szerény örökségből. A régi francia városnak egészen más volt a hangulata, mint amihez a család Limában hozzászokott. Más volt az „otthonuk” hangulata is: egyszerű, szerény körülmények közt élt a másik nagybácsi, Isidoro, akit Zizinek becéztek. Nem tudta úgy elkápráztatni a gyerekeket, mint limai rokona. a kis Paul nem érezte magát többé szabadnak és vadnak.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1855 · Lima