lidérc szómagyarázat
A lidérc (lüdérc, lúdvérc, lederc, lidroc, lidröc, inglice stb) az ősi magyar mitológia egyik mitikus lénye, mely a néphagyományban szélesen elterjedt. Valójában több, egymástól bizonyos fokig megkülönböztethető és több esetben területileg is elkülönülő mesebeli lény gyűjtőfogalma, amelyek azonban egy vagy több ismertetőjegyük révén összefüggnek egymással. Hogy eredetük mennyiben volt valaha közös, nem világos. Az elnevezések különbözőek lehetnek, de minden nép folklórja megegyezik abban, bármilyen hasznos is lehet, gonosz természete miatt minél hamarabb meg kell szabadulni tőle.
Idézetek
A magyar lidérc távolabbi rokonát az altáji tatároknál is megtaláljuk, Itt üzütnek nevezik a lelket, a síron fellobbanó lángot pedig üzüt-odi-nak, a halott fényének. Az üzüt a temetés után negyven napig a temetőben él, s onnan hazajárhat éjszakánként. Kopog az ajtón, mire az élők a tűzhely ajtaját csattogtatják, kést és ostort ragadnak és erélyes hangon kiutasítják a házból, mert ha nem vigyáznak, szájokon át gyomrukba megy s nagy fájdalmat okoz.
Az üzüt azért megy az emberek, eredetileg bizonyosan csak asszonyok belsejébe, mert újjá akar születni. Az ural-altáji népek ősi vallásának egyik főtétele ez a totemisztikus lélekvándorlás. Az ősök lelke újra születik a gyerekekben.
Arra a kérdésre: „mi a lidérc?” mindenütt egy a felelet: fekete jércének első tojása, melyet asszony vagy ember hóna alatt kikőttet.
A tojásra előzőleg kilenc napig rá kell járni. Kilenced napon undorodás nélkül kivenni, azonmód a hóna alá fogni és ott kikőttetni.
Amíg az ember a lidércet ki nem kőti, dolgozni nem szabad. A lidérc a gazdája minden parancsát teljesíti. Amint hogy este lett, az mán kérdi: „Mit? Mit? Mit?”
Akkor aztán hoz mindent, amit csak a gazda kíván. Törökországból kincset, élelmet, mindent.
Ennek ellenében tulajdonosa mással nem élhet, csak vele. El is emészti azt, akire féltékeny. Viszont gazdájának az életerejét is elszívja, mert „nagyon nagy szógálatot kíván”:
Ha a lidérc kakas, akkor nővel, ha jérce, férfi gazdával él.
Megszabadulni lidérctől csak úgy lehet, ha olyan feladatot kap, amelyet nem tud teljesíteni. Tudni pedig mindent tud, két dolog kivételével: nem tud rostával vizet hozni, nem tud kötéllel vizet hordani.
El lehet aztán hagyni keresztúton, ahol minden babona foganatos.
81-82. oldal
PHILOMATES: Ezeket a teremtményeket, amelyeket lidérceknek nevezünk, és amelyek az ágyukban békésen alvó emberekre támadnak rá, sorolhatjuk-e azokhoz a szellemekhez, amelyekről mesélt nekem?
EPISTEMON: Nem. Egy teljesen normális betegségről van szó, amelyet az orvosok inkubusznak neveznek. Tünete a mellkason és a szíven érezhető súlyos nyomás, szorítás, amely alvás közben jelentkezik, s életerőnket és vitalitásunkat annyira leszívja, lecsökkenti, hogy azt gondoljuk, egy természetfeletti teher vagy egy szellem ül rajtunk, és az tesz minket mozgásképtelenné.
90. oldal
De hát ki járt volna éjszaka abban a világban? Talán a szél meg egy-két kósza farkas, melyek hazatérőben voltak a bézsenyi berkekbe, ahol lidércet álmodott a láp, és a hajnal úgy közeledett, mint a felszabadulás sóhaja.
11. oldal, I. fejezet (Móra, 2013)
Messze-messze, felhők fölött, túl a szivárványon van egy ország. Csudálatos lények élnek ott: egyszarvúak, sárkányok és más effélék. Itt él a baku is, egy különös teremtmény, aki lidérces álmokkal táplálkozik. Éjszakáról éjszakára bakuk sokasága árasztja el a világot, hogy mindenki szépeket álmodjék.
Egy szép napon, amely ugyanolyan volt, mint bármely másik, egy kis baku üldögélt odahaza, és várta, hogy a mamája és a papája hazaérjen. Lidércekkel hadakozni és lidércnyomásos álmokat enni nagyon veszélyes dolog, őt hát odahaza hagyták. Ám ő vitéz kis baku volt, és már alig várta, hogy maga is harcba szállhasson a gonosz álmokkal.
„Most elmegyek és megnézem, hogy mi folyik abban az emberi világban” – szánta el végre magát és elröpült. Mindenfelé mélyen alvó és álmukban mosolygó embereket látott. Ám egyszer megpillantott egy kislányt – Kati volt a neve –, aki csak forgolódott az ágyában. Szelíd, kedves kislánynak látszott, a kis baku rögtön megsajnálta, hogy ennyire nyugtalan. Senki más baku nem volt a közelben, így hát tudta, hogy neki kell megküzdenie Kati rossz álmával. Vett hát egy mély lélegzetet és harcba indult.
nincs oldalszám (Móra, 1998)
A házastársával szexuális viszonyban élő hazajáró léleknek nyugaton nem leljük párját, a csuvasoknál viszont édes testvérét ismerjük fel a „tüzes kígyóban”. Ez is szikrát hányva száll a levegőben, mint a magyar lidérc, szintén a kéményen jön be a házba s addig bujálkodik életben-maradt társával, míg az „elszárad”.
Hanem adok neked egy tanácsot: ha nagyon megszorít a ludérc, akkor káromkodjál olyan cifrán, ahogy csak bírsz; attól elszalad, azt nem szereti. […]
Aztán Balázs mester nevetve csapott a vállára.
– Hát elhitted? Nem igaz ám ebből egy szó sem! Csak a népek beszélik így, mert nem tudnak mit kezdeni az eszükkel, és fűbe-fába mindent belelátnak, kitalálnak mindenfélét! Azok a lángocskák a mocsárgáztól vannak, ami a talajban fejlődik, rothadó anyagokból. Amikor aztán a gáz utat lel fölfelé, akkor a szabad levegőn azonnal meggyullad; ilyen a természete…
59. oldal
A lidérc minden alakot magára ölthet, és mindenhová beléphet. Eljár például a templomba, de nem az üdvösség miatt, hanem talán azért, hogy befészkelje magát a papba. Választáskor is szónokol, nem az ország és a birodalom érdekében, hanem a maga javára.
299. oldal, A lidércek a városban vannak, mondta a láp asszonya (Magvető, 1953)