Lexie Pierce személy
Idézetek
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Jól van. Jó leszek. – Riley megcsókolta a nyakát, és megnyalta a fülcimpáját. – De isten a tanúm, alig várom már, hogy újra benned lehessek, Lex. Rohadt sok idő telt már el.
– Riley! – zihálta. – Hagyd abba, mert a végén még félreállok, és az út szélén szoplak le.
182. oldal
– Tudnál újra szeretni?
A kérdés hallatán Riley tüdejéből kiszakadt a levegő.
– Lexie – zihálta. – Mindig szerettelek. – Két kezébe fogta az arcát,
aztán az ajka leheletfinoman az övéhez ért. – Ugyanolyan nehéz
lenne többé nem vennem levegőt, mint elfelejtenem, mit érzek
irántad. De hidd el, hogy megpróbáltam. Évekig. Nem tudlak nem
szeretni – Lexie elernyedt a karjában. Riley látta a szavakat a szemében,
és hirtelen kétségbeesetten hallani akarta. – Mondd ki! – suttogta. – Kérlek,
mondd ki!
A nő hangja buján, fátyolosan csengett.
– Szeretlek. A világon a legjobban.
294. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Gyerünk, Lex! Kérlek! Élvezz el! – Végighúzta az ajkát a nyakán, aztán megrázta a fejét, és beharapta a száját. Összeszorította a szemét, és érezte, hogy a golyója megfeszül, a hasa pedig figyelmeztetően összerándul. Hatalmasat fog élvezni.
Lexie a csípőjét ringatta, és mozdulatlanná dermedt, miközben Riley nevét ismételgette. Riley kinyitotta a szemét, és olyan erősen lökött, hogy Lexie legalább fél métert feljebb csúszott az ágyon. Már nem tudta visszafogni magát, a gyönyör kirobbant a testében. Megmarkolta Lexie csípőjét, és a nyakába kiáltott. Lexie fel-le mozgott alatta, Riley továbbra is dörzsölte a csiklóját, végül hátrafeszítette a hátát, amikor olyan erővel tört rá az orgazmus, hogy majdnem kilökte magából a farkát. Kinyitotta a száját, és a legcsodálatosabb kéjes hangokat hallatta, amit Riley valaha hallott. Riley fejében lüktetett a vér, miközben a nyomás átáramlott belőle a nőbe.
300-301. oldal
Riley a lelke legmélyébe költözött, és mindig is ott lesz, bármi történjék
is közöttük.
213. oldal
Még sohasem voltam ennél boldogabb. Nem akarok többé nélküled élni.
301. oldal
– Azért jöttem, hogy odaadjak neked valamit. – Kivett egy focilabdát a hátizsákjából. – Kapd el!
Riley kinyújtotta a kezét, és elsőre elkapta a labdát. Amikor megfogta, rájött, hogy gumival egy kis papírlap van ráerősítve.
– Nézd meg! – utasította Lexie.
Riley széthajtotta a papírt, és a Föld kézzel rajzolt képét pillantotta meg: az óceánok kékkel voltak kiszínezve, a kontinensek pedig zölddel. Összevonta a szemöldökét.
– Ez mi? – kérdezte, miután ismét kidugta a fejét az ablakon.
Egy furcsa pillanatig Lexie mintha habozott volna, mielőtt válaszolt. Leengedte a kezét a teste mellé.
– Szeretnék köszönetet mondani neked a mai napért. – Megroppantotta a vállát. – Tudom, hogy mit mondtam… hogy mit mondtam Hannah nak… rólad, hogy…
– Nem vagyok a fiúd – fejezte be helyette Riley. A szavak még mindig fájtak. Mintha valaki hirtelen letépett volna egy sebtapaszt a szívéről.
– Igen – bólintott Lexie komolyan. – Nem arról van szó, hogy én nem… Szóval csak szerettem volna adni valamit, hogy elmondjam, mit jelentesz nekem.
Riley az ajkát biggyesztette, aztán ismét a rajzra pillantott.
– Egy bolygót?
Lexie megrázta a fejét.
– Nem, te buta. – Az arca még komolyabb lett. – A világot. Téged szeretlek a világon a legjobban.