Lewis személy
Idézetek
Kinyílt egy ajtó, és egy ismerős lány lépett ki rajta. Mya volt az, Hazel legjobb, pontosabban egyetlen barátnője. Ahogy meglátott, mozdulatlanná dermedt, talán éppen azon gondolkodott, vissza tud-e slisszolni a házba, mintha észre sem vett volna. Végül elengedte a kilincset, és bizonytalanul intett nekem.
– Jó reggelt, Mr. Kenn!
Barna haja tökéletes csigákban omlott a vállára – Hazel egy időben mindennap felrótta nekem és Hesternek, amiért nem ilyen hajjal született –, de a szeme… a szeme kiborító volt. Amikor valaki a szemszínem miatt kerülte a tekintetemet, legszívesebben ideküldtem volna, hogy újragondolja a dolgot. Egyetlen normális tinédzsernek sincs olyan üres tekintete, mint Mya Mavisnek. Édesanyja évekkel ezelőtt meghalt, nevelőapja pedig azóta ki sem tette a lábát a házból. Hester sajnálta a lányt, gyakran küldött nekik Hazellel a frissen sült kenyérből és süteményből.
– Jó reggelt, Mya! – válaszoltam. – Kora reggeli séta?
Bólintott, pislogás nélkül nézett rám. Lewis erre azt mondaná, hogy Hát ez rohadt ijesztő, öregem!, és mélyen egyet is értenék vele.
276. oldal - Peter Kenn (Könyvmolyképző, 2012)