Lev Davidovics Trockij személy
Idézetek
Milyen híres szakállas embert ismer?
– Santa Claust – mondja Vászja.
– Nem – sértődik meg a műsorvezető.
– Valós személyről beszélek. Aki tényleg létezik.
– Mért, Santa Claus nem létezik?
– Hát persze hogy nem.
– Igen, haver?- mondja epésen Vászja.
– Ezt te találtad ki?
– Mit találtam ki? – csodálkozik a műsorvezető.
– Santa Clausról. Ilyet csak kitalálni lehet, hogy Santa Claus nincsen,
[…]
– Lev Davidovics Trockij – mondom kis gondolkodás után. – Ugye nem azt akarja
mondani, hogy ő sem létezik?
– Ugyan – feleli elkínzott hangon a műsorvezető – , dehogy. Trockij létezik.
– Na látja – mondom –, mégiscsak maradt maga számára valami, ami szent.
– Igen – feleli a műsorvezető, – maradt.
– Terjeszd a szeretetet és a megértést – jelentette ki Reacher. – Csak akkor használj erőszakot, ha feltétlenül szükséges.
– Ezt ki mondta?
– Azt hiszem, Lev Trockij.
– Agyonverték egy jégcsákánnyal Mexikóban.
– Ez önmagában még nem teszi érvénytelenné az álláspontját.
– Mi volt az álláspontja?
– Szerintem megcáfolhatatlan. Azt is mondta, hogy „ha nem tudod észérvekkel meggyőzni az ellenfeledet, akkor győzd meg azzal, hogy a járdába vered a fejét”. Nagyon egészséges ösztönökkel rendelkezett. Úgy értem, a magánéletében. Attól eltekintve, hogy agyonverték egy jégcsákánnyal Mexikóban.
175-176. oldal
Vjacseszlav Molotov magas bizalmi tisztségeket betöltve minden bolseviknál hosszabb ideig szolgálta mind Lenint, mind Sztálint. Amikor öregkorában megkérdezték tőle, hogy kettőjük közül melyik volt a „szigorúbb”, gondolkodás nélkül rávágta, hogy „természetesen Lenin… Emlékszem, hogy lehordta Sztálint puhányságáért és liberalizmusáért.” Ami azért eloszlatja a Trockij, majd Hruscsov által népszerűsített mítoszt, miszerint a sztálinizmus a leninizmus tagadása.
„Moszkva szó szerint az éhhalál szélén áll!” (Kuznyecov professzor szavai Trockijhoz.) "Ez nem éhezés. Amikor Titus Jeruzsálemet ostromolta, a zsidó anyák megették a gyermekeiket. Majd ha arra kényszerítem magukat, hogy az anyák a gyermekeiket egyék, akkor jöjjenek nekem azzal, hogy „éhezünk”!" (Trockij, 1919)
– Fiatal, de annyi gonoszság van benne, mint egy ezeresztendős ördögben. A nőket bujálkodásra, az ifjakat fajtalanságra csábítja, s harsognak már, harsognak a kárhozottak seregeinek harsonái, és a mezők fölött immár látszik a sátán ábrázata, mely a nyomukban halad.
– Trockijra gondol?
– Igen, most ezt a nevet öltötte fel. De igazi neve héberül A vadon, görögül Apollion, ami annyit jelent: pusztító.
258. oldal (Európa, 1983)
A sápadt gázégő, a Bunsen
Felér-e véled, százgyertyányi Wolfram?
Most Trockij helyett itt van Frunze!
Jóságos ég! A szemetek hol van?
Ez [alighanem] a – mint tudjuk: igencsak bőséges – ellenzéki irodalom első alkotása volt.
Frunze nem soká dolgozott ezen a poszton. 1925-ben műtőasztalon belehalt az altatásba. Nem akarta a műtétet, ellenkezett, és csak nagy rábeszélések hatására egyezett bele. Frunze műtétének minden körülménye le van írva Pilnyak A kiolthatatlan hold története című művében. A harmincas évesben ennek az elbeszélésnek a birtoklásáért agyonlövés járt.
321. oldal A húszas évek Moszkvája
Varlam Salamov: Szentencia 94% Válogatott elbeszélések
Azt is tisztázta magában Sztálin, hogy fölöslegesen izgult Trockij miatt: az olyan embert, mint Trockij, sohasem kell a gödörbe lökni: addig ugrál, amíg magától bele nem bukik.
135. oldal (Magvető, 1990)
Mindössze egy bonyodalom adódott. Ha Oroszország nem állt készen a marxista proletárforradalomra, akkor nem állhatott készen a „polgári forradalomra” sem. Még akik semmi többet nem akartak elérni, csak ezt a célt, azok sem támaszkodhattak az orosz liberális középosztály kicsi és gyenge erőire: ők a lakosságnak csak elenyészően kis hányadát képviselték, s nem állt mögöttük a képviseleti demokrácia tömegtámogatása, intézményi háttere és erkölcsi elismerése. A polgári liberálisok, a kadetok pártja a képviselőknek 2,5%-ával volt jelen az 1917-18-as szabadon választott (és hamarosan szétkergetett) alkotmányozó gyűlésben. így a parasztok és munkások felkelése vagy egy polgári liberális Oroszországot segíthetett volna győzelemre – a parasztoknak és munkásoknak persze fogalmuk sem volt arról, s nem is törődtek azzal, mi is a polgári liberalizmus – azoknak a forradalmi pártoknak a vezetésével, amelyek egészen mást akartak, vagy pedig, s ez volt a valószínűbb lehetőség, a forradalmi erők túlhaladhatták a polgári liberális célokat, s radikalizálódhattak (ez volt a „permanens forradalom”, melyet Marx írt le, s melyet az 1905-ös forradalom után Trockij elevenített fel). 1905-ben még Lenin sem várt többet, mint a polgári demokratikus Oroszország megteremtését, 1917-ben viszont kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy a liberalizmus lova nem lesz befutó az orosz forradalmi versenyben. S ez a valóságos viszonyokat fejezte ki. Azt azonban, hogy a szocialista forradalom feltételei nem érettek Oroszországban, nemcsak ő, hanem minden más orosz és nem orosz marxista is világosan látta. Az orosz marxista forradalmárok szerint forradalmuknak máshol kell lezajlania.
E. J. Hobsbawm: A szélsőségek kora A rövid 20. század története
A húszas évek Moszkvájában Állami Pszichoanalitikai Intézetet hoztak létre (példa nélküli szóösszetétel a pszichoanalízis történetében!), valamint Pszichoanalitikus Gyermekotthont is, ahol a legfőbb pártfunkcionáriusok gyerekeivel foglalkoztak. Új politikájának részeként kezelte a pszichoanalízist Trockij, s az említett gyermekotthonban – mely sajátos laboratóriumként működött – nevelkedett Sztálin fia, Vaszilij, aki a későbbiekben repülős tábornok és alkoholista lett.
633. oldal
Alekszandr Etkind: A lehetetlen Erósza A pszichoanalízis története Oroszországban
Egyedül Czernin, a miniszter, nem hitt el egy szót sem az egészből, övé a híressé vált mondás: „Revolution in Russland? Wer soll in Russland Revolution machen? Der Herr Bronstein aus den Cafe Central?” (Forradalom Oroszországban? De hát ki csinálna forradalmat Oroszországban? Bronstejn úr a Cafe Centralból?)
II - A HÁBORÚ VÉGE