Lestrade személy
Idézetek
Lestrade és én némán ültünk egy pillanatig, aztán valami spontán késztetésre mindketten tapsolni kezdtünk, mint egy jól kidolgozott színpadi nagyjelenet után. Enyhe pír szökött Holmes sápadt arcába, előrelépett, és meghajolt előttünk, mint egy kiváló drámaíró, aki megköszöni a hallgatóság elismerését. Az ilyen pillanatokban egy-egy másodpercre eltűnt a gondolkodógép, és feltárult az egyszerű, hiú ember, aki szereti a csodálatot és a tapsot. Ugyanaz a végtelenül büszke és diszkrét természet, amely megvetéssel fordult el minden közszerepléstől, képes volt mélyen meghatódni egy barát spontán csodálatától és dicséretétől.
A hat Napóleon
– Ó, valóban – felelte csalódottan Holmes, és hátradőlt karosszékében.
– Az illető betöréseket követ el, de nem visz el semmit, csupán összetöri az ott talált Napóleon-szobrokat.
– Ez egyre érdekesebb hangzik – jegyezte meg Holmes, és újra felült. – Kérem, folytassa!
115. oldal A hat Napóleon (Alexandra, 2011)
Holmes fölkacagott s oda adta névjegyét a rendőrnek, mondván:
– Nehogy letartóztasson a gyilkosság vádja miatt!… Én is a vizslák egyike vagyok és nem a farkas; akár mr Gregson, akár mr Lestrade jót áll értem… Nos, beszéljen tovább! Mit csinált aztán?
Rance ismét leült, de látszott rajta, hogy épen nincs megnyugodva. Habozva folytatta:
– Kijöttem a házból az utcára, belefújtam a sípomba s erre odajött Murcher, majd később még két rendőr.
4. John Rance vallomásai
– Szép munka, Lestrade felügyelő – súgta Brianna Rogernek, alig hallhatóan.
I. kötet, 793. oldal, Ötödik rész: Mert jobb házasságban élni, mint égni - 55. Következtetések