Lestat de Lioncourt személy
Idézetek
Mialatt vártam rá, hallottam, hogy az öregember Lestathoz beszél, Lestathoz, aki keresztbe vetett lábakkal ült, és felhúzott szemöldökkel, elmélyült figyelemmel reszelte, egyre csak reszelte csodás körmeit.
…
Lestat görnyedten ült az ágy lábánál, hátát a tartóoszlopnak támasztotta; körömreszelője bőszen járt ide-oda a kezében, ő maga pedig akkora fintorokat vágott, hogy mindkét hatalmas vámpírfoga szembetűnően látható lett.
50. oldal
„A bor” – suttogta, végigfuttatva ujját az ajkán. „Túl sok bort ittak mindketten. Azon kaptam magam, hogy bottal veregetem a kerítéspóznákat, hátha dallamot csalok elő” – mondta nevetve. „De nem szeretek szédülni. Te igen?” És amikor rám nézett, mosolyognom kellett rajta, mert a bor dolgozott benne, és kedélyesebbé tette.
95. oldal
And Lestat, where was Lestat? A match striking in the other room, a shadow leaping suddenly into life, as light and dark come alive where there was only darkness.
197. oldal, Interview With the Vampire
– Na, élvezted? – kérdeztem a Hangtól. Úgy nyújtóztam ki a holdfényben, mint egy macska.
– Hmm – felelte a Hang. – Persze, ezt mindig is imádtam.
– Akkor hagyd abba a nyekergést.
És akkor a Hang elhallgatott. Ez volt az első alkalom, hogy otthagyott. Egyik kérdést a másik után tettem fel. Nem jött válasz. Nem volt ott senki.
Az ablakhoz rohantam, kikallantyúztam, félrecsaptam a vastag üvegtáblát és felbámultam a csillagokra. De nem bírtam látni őket. Nem bírtam elviselni az ürességet, a csendet, azt, hogy egyáltalán nincs válasz.
75. oldal
A sötét szemű nőstény le volt nyűgözve. Rákacsintottam. Pompás falat lett volna, ha valaki bedugja egy vízesésbe, és alatta tartja egy félóráig.