Lestat de Lioncourt személy

Anne Rice: Interjú a vámpírral
Anne Rice: Blackwood farm
Anne Rice: Lestat, a vámpír
Christopher Moore: Vérszívó démonok
Anne Rice: A Kárhozottak Királynője
Anne Rice: The Vampire Chronicles Collection
Cassandra Clare – Robin Wasserman: The Lost Herondale
Cassandra Clare – Robin Wasserman: Az elveszett Herondale
Anne Rice: Lestat herceg
Anne Rice: Pandora
!

Tom Cruise Lestat szerepében az Interjú a vámpírral filmváltozatában


Idézetek

Sceurpien I>!

– Ezek szerint szereti a könyveket – mondta éppen Queen néni. Oda kellett figyelnem.
– Ó, igen! – felelte Lestat. – Néha a könyv az egyetlen, ami életben tart.
– Ilyet mondani ebben a korban! – nevetett a néni.
– Nem gondolja, hogy minden korban lehetünk elkeseredettek? A fiatalság örökké elkeseredett – mondta őszintén Lestat. – A könyvek pedig azzal a reménnyel kecsegtetnek, hogy egy egész világ tárulhat elénk a borítók között, és aki ebbe az új világba kerül, megmenekül.

61. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · Lestat de Lioncourt
3 hozzászólás
shadowhunter1975 P>!

– Azt akarjuk, hogy mesélj nekünk a vámpírokról.
    Simon elvigyorodott.
    – Mire vagytok kíváncsiak? A legfélelmetesebb Eli, az Engedj be nagyon jó. A legbénább a késői Lestat, a legalulértékeltebb David Bowie Az éhségben. A legszexibb tutira Drusilla, bár ha egy lányt kérdeztek, ő nyilván Damon Salvatorét vagy Edward Cullent fogja mondani.

18. oldal (Könyvmolyképző, 2015)

5 hozzászólás
Belle_Maundrell >!

'I'd like to meet the devil some night,' he said once with a malignant smile. 'I'd chase him from here to the wilds of the Pacific. I am the devil.'

37. oldal, Interview With the Vampire

Kapcsolódó szócikkek: Lestat de Lioncourt
Sli SP>!

Szörnyű igazság ez, hogy a szenvedés elmélyíti tüzünket, felragyogtatja színeinket, zengőbbé teszi szavainkat. Mármint ha nem pusztít el, ha nem perzseli föl derűlátásunkat és bátorságunkat (…)

11. oldal (Szukits, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Lestat de Lioncourt · szenvedés
Belle_Maundrell >!

Lestat két akkordot leütött a zongorán. Óriási távolságot tudott átfogni a billentyűzeten, az emberi életben is kiváló zongorista lehetett volna. De érzés nélkül játszott, ő maga kívül maradt mindig a muzsikán, varázslatként, vámpírérzékeinek és akaratának virtuozitásaként csalogatta elő a zongorából. A zene nem rajta keresztül érkezett, nem a saját énjén keresztül szólaltatta meg.

114. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lestat de Lioncourt
itschristine>!

“We want you to tell us about vampires.”
Simon grinned. “What do you want to know? Scariest is Eli in Let the Right One In, cheesiest is late-era Lestat, most underrated is David Bowie in The Hunger. Sexiest is definitely Drusilla, though if you ask a girl, she’ll probably say Damon Salvatore or Edward Cullen. But . . .” He shrugged. “You know girls.”

Kapcsolódó szócikkek: Damon Salvatore · Edward Cullen · Eli · Lestat de Lioncourt · Simon Lewis
Hirdetés
[névtelen]>!

„Ne bámuld már a gombjaimat! – szólt Lestat. Menj ki a fák közé! Szabadulj meg a testedben lévő összes emberi hulladéktól, és ne szeress bele olyan őrülten az éjszakába,hogy utána eltévedj!"

24. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lestat de Lioncourt · Louis de Pointe du Lac
Jean>!

Lestat,a józan észnek őt jellemző hiányával, alaposan eltolta a dolgot.

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lestat de Lioncourt · Louis de Pointe du Lac
KingucK P>!

Szerintem ez az Anne Rice ismer egy igazi vámpírt.
– Ezt gondoltad Bram Stokerről is. És egy órát gubbasztottam egy széken, és próbáltam denevérré változni.
– Nem, ez más. Lestat nem gonosz, szereti az embereket. Csak gyilkosokat öl meg, akik nem bánják meg a bűneiket. Tudja, mikor van a közelben másik vámpír. Lestat tud repülni is.
Jody felugrott, és kitépte a könyvet a kezéből. – És Anne Rice jó író, de ezt meg én nem vágom a képedbe.
– Nem kell személyeskedni.

22. Főhajtás az Elátkozottak Királynője előtt

Sli SP>!

Armand mesélte valamikor régen, hogy egyszer megkérdezte Lestattól: „Hogyan értsem meg valaha is az emberi fajt?” Mire Lestat azt felelte: „Olvasd el vagy nézd meg Shakespeare összes műveit, és tudni fogsz az emberi fajról mindent, amit egyáltalán tudnod kell.” Armand megtette. Felhabzsolta a költeményeket, végigülte az előadásokat, megnézte a remek új filmeket Laurence Fishburne-nel, Kenneth Branagh-gal, Leonardo DiCaprióval. Amikor utoljára találkoztam Armanddal, így beszélt iskoláztatásáról:
„Lestatnak igaza volt. Nem könyveket adott, hanem utat a megismeréshez. Mintha csak a szívemből jönne, amit ez a Shakespeare nevű ember ír:

                 Holnap és holnap és holnap: tipegve
                 Vánszorog létünk a kimért idő
                 Végső szótagjáig, s tegnapjaink
                 Csak bolondok útilámpása voltak
                 A por halálba. Húnyj ki, kurta láng!
                 Az élet csak egy tűnő árny, csak egy
                 Szegény ripacs, aki egy óra hosszat
                 Dúl-fúl, és elnémul: egy félkegyelmű
                 Meséje, zengő tombolás, de semmi
                 Értelme sincs.

Ezt írja ez az ember”, mondta Armand, „és valamennyien tudjuk, hogy ez a tökéletes igazság, ehhez képest előbb-utóbb semmivé lesz a többi más kinyilatkoztatás, és mégis úgy tetszik, ahogy mondja, annyira szeretjük hallani, újra és újra! Emlékezni akarunk rá! Örökre meg akarjuk jegyezni minden szavát!”

25. oldal, 1. fejezet (Szukits, 2001)