Leslie West személy

L. M. Montgomery: Anne férjhez megy
L. M. Montgomery: Anne's House of Dreams

Idézetek

Belle_Maundrell >!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A kis Jemhez tehát gügyögtek, szerették és babusgatták, ő pedig az álomház kisbabájához illően szépen fejlődött. Leslie éppen úgy elvesztette a fejét, amikor róla volt szó, mint Anne. Ha végeztek a munkával, és megszabadultak Gilberttől, szégyentelen szeretetorgiákat és babaimádást tartottak.

252. oldal, Elhamvadt szépség

Kapcsolódó szócikkek: Anne Shirley · Gilbert Blythe · Jem Blythe · Leslie West
Belle_Maundrell >!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Leslie a babával az ölében a földön ült, és elragadtatással kapkodott a kisfiú levegőt kaszáló, dundi kezecskéi után.
– Te édes, gyönyörű, imádnivaló kisbaba – mormolta.
Elkapta az egyik apró kezet, és csókokkal borította.
– Hát nem ő a legtündéribb picike? – gügyögte áhítattal Anne a széke karfáján áthajolva. – Mmmm, eszem azt az ici-pici édes kacsódat, aminél picibb nincs a kerek világon, te kis icuri-picuri tündér.

250. oldal, Elhamvadt szépség

Kapcsolódó szócikkek: Anne Shirley · Jem Blythe · Leslie West
worsi P>!

    „So Miss Russell's little white house is YOUR house of dreams,” said Leslie wonderingly. „I had a house of dreams once—but it was a palace,” she added, with a laugh, the sweetness of which was marred by a little note of derision.
    „Oh, I once dreamed of a palace, too,” said Anne. „I suppose all girls do. And then we settle down contentedly in eight-room houses that seem to fulfill all the desires of our hearts—because our prince is there. YOU should have had your palace really, though—you are so beautiful. You MUST let me say it—it has to be said—I'm nearly bursting with admiration. You are the loveliest thing I ever saw, Mrs. Moore.”

10. fejezet (Leslie Moore)

Kapcsolódó szócikkek: Anne Shirley · Leslie West
ptagi P>!

Imádok táncolni! – vallotta be, csak Anne fülének szánva mondanivalóját. – Tizenhat éves korom óta nem volt rá lehetőségem, de ettől csak jobban szeretem! A zene – mint a higany – áramlik szét az ereimben, és én mindenről megfeledkezem – mindenről, csak egy gondolat él bennem: hogy tartsam az ütemet. Se padló a lábam alatt, se falak körülöttem, se tető a fejem felett – mintha a csillagok között forognék.

125. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Leslie West · tánc · zene