lepke állat

Ettől a gondolattól kiszaladt belőlem a vér, összeszorult a gyomrom, mintha bekaptam volna egy púpozott evőkanál pillangót.

109. oldal, 13. fejezet - …mintha bekaptam volna egy púpozott evőkanál pillangót (Ciceró, 2009)

Selymes füvű, csoda zöld réten találta magát. A fű simogatva hajlott meztelen talpa alá, ezerszínű virágok tarkállottak, illatoztak, ameddig a szeme ellátott. Szivárványszín pillangók repkedtek, sárga csíkos méhek gyűjtötték a virágport, megnyugtató döngicsélésük otthonos érzéssel töltötte el. A napsugár úgy simogatta az arcát, mint az édesanyja keze abban a réges-régi, boldog időben, amikor még kisgyerek volt. Az égen egy felhő sem látszott, a hatalmas azúrtengeren egy madár sem repült, pedig valahol egy pacsirta énekelte világba örömét.

130-131. oldal

Egy érzékeny lelkű kis lepke beleszeretett a csillagba. Érzelméről beszámolt anyjának, aki azt tanácsolta neki, hogy inkább egy gázlámpába szeressen bele.
– A csillagok felé nem szabad repülni – mondta neki az anyja –, de a lámpák körül nyugodtan lehet repdesni.
– Ott legalább viszed valamire – erősítette meg az apja is. – A csillagok után epekedve, nem érsz el semmit sem.
A kis éjjeli lepke nem hallgatott senkire sem. Minden este, naplemente után, amikor feltűnt a csillag, serényen repült feléje és minden reggel pirkadáskor, a reménytelen próbálkozás után kimerülve tért haza.

14. oldal, Az éjjeli lepke és a csillag

Egyébként meg, ha túl sokat magyarázod a csodát, az elrepül. Pont úgy, mint mikor egy gyönyörű pillangót pillant meg az ember, aztán közelebb lép, hogy megcsodálja, de akkor huss!, a pillangó elszáll, és még annyit sem látsz belőle, mint előtte.

194. oldal - A döntés

Apám régebben szenvedélyes lepkegyűjtő volt, s egész Malájföldet beutazta gyűjteménye gyarapítása végett, amíg csak anyám meg nem betegedett, amikor elkísérte őt egyik útjára az esőerdőkbe. Apám akkor már régóta remélte, hogy sikerül begyűjtenie egy példányt Brooke rádzsa madárszárnyú pillangójából, e ritka fajból, amelyet Alfred Russell Wallace fedezett fel 1855-ben.

Itt-ott egy-egy holttest, a kövezeten vértócsák. Emlékszem, egy fehér lepke ide-oda röpködött az utcában. A nyár nem adja fel a jogait.

305. oldal, II. kötet, Ötödik rész, Első könyv, I. A Saint-Antoine külváros Kharübdisza és a Temple külváros Szküllája (Lazi, 2006)

– Egyetlen sor sincs a regényeimben, ami ne a valóságon alapulna.
– Biztos vagy benne? A Száz év magányban meglehetősen különös dolgok történnek. A szép Remedios felszáll az égbe. Mauricio Babilonia körül sárga lepkék rajzanak…
– Ennek mind valóságos alapja van.
– Például…
– Például Mauricio Babilonia. Úgy ötéves lehettem, amikor aracatacai házunkba egy napon beállított egy villanyszerelő, hogy kicserélje a villanyórát. Úgy emlékszem erre, mintha tegnap lett volna, mert elbűvölt, hogy szíjjal kötözi magát a villanypóznákhoz, nehogy leessen. Többször is visszajött. Egy ilyen alkalommal láttam, hogy a nagyanyám egy ronggyal csapkodva próbál elhessegetni egy lepkét, és azt mondogatja: „Valahányszor ez az ember idejön a házba, berepül ez a sárga lepke.” Ez volt Mauricio Babilonia embriója.

52. oldal - A mesterség (Magvető, 1997)

Alighogy elrendezkedett az újdonsült szobájában, Zelka máris érezte a késztetést, hogy bejárja a kastély minden zegét és zugát. Mint ahogy az olajlámpa fénye csalogatja magához az éjjeli lepkét, őt is úgy hívta valamiféle láthatatlan erő.
Így hát felkerekedett a kardinálispinty társaságában, és mindennap más-más termet fedeztek fel.

35. oldal

Legelső álmom
idén mi volt? Egy lepke
dagadt pocakja

22. oldal