lepke állat
Idézetek
– Pillangók. (Mia)
– Mi van a pillangókkal? (Adam)
– Halálosan rettegtem a pillangóktól.
– Mi a fene van veled meg a természettel?
Mia rázkódott a visszafojtott nevetéstől.
– Ugye! – Azzal belekezdett a magyarázatba. – Nem sok állat van a földön, amelyik kevésbé volna félelmetes egy pillangónál. Ráadásul, mit tudom én, egy hetet élnek, kettőt? De teljesen bepánikoltam, ha megláttam egyet. A szüleim megpróbáltak leszoktatni róla, vettek nekem pillangós könyveket, sőt ruhákat! Még posztereket is kitettek a szobámban, de hiába.
– Megtámadott egyszer egy hatalmas raj királylepke? – tudakoltam.
– Még csak az se – felelte. – Nagyinak volt egy elmélete. Szerinte egyszer majd nekem is át kell alakulnom, valahogy úgy, mint mikor a bábból lepke lesz, és ettől a változástól féltem igazából, ez okozta a fóbiát.
183. oldal
Titkot osztani meg egy gyerekkel, és azt mondani neki, hogy tartsa is meg, olyan hasztalan próbálkozás, mint egy pillangót életben tartani a hóvihar közepette.
123. oldal, 9. Az akasztott ember
Megérdemelted, gondolta magában. Tudhattad volna, hiszen honnan is ismerhetné egy pillangó a nevedet. Ők csak dalokat és verseket ismernek, meg minden egyebet, amit hallanak. Jót akarnak, de nem értik a dolgok rendjét. És miért is kellene nekik? Olyan hamar halnak.
Első fejezet
Az ember rossz, az ember alaktalan; a pillangó sikerült, az ember félresikerült. Az Isten eltévesztette ezt az állatot.
Egy egész délelőttön keresztül két pillangó játszadozik az árkunk előtt. Citromlepkék, sárga szárnyukon piros pontok vannak. Mit keresnek vajon itt, semmiféle növény vagy virág nincs a közelben. Megpihennek egy koponya fogain. Ugyanilyen gondtalanok a madarak is, már rég megszokták a háborút.
102. oldal
Micsoda okos és boldog teremtés a pillangó, hogy a virágok között tölti az életét. Ő maga is virág, csakhogy repülő virág. Amint itt lebeg előttem hol a napsugárban, hol az árnyékban, hol a virágok vállain, úgy érzem, mintha őt jobban megilletné az emberi név, mint bennünket, nehéz testű, redős homlokú, morzsahordó óriáshangyákat, akik csak eltaposni és letépni tudjuk a virágot, s a tiszta ég helyett a földön jár a tekintetünk. Ő a boldog, a tökéletes, ő meg a szitakötő, aki a vizeknek a tündére. Mert ha a pillangó repülő virág, a szitakötő meg repülő drágakő. Repülő zafírok, topázok, gránátok, meg türkizek! A Teremtő a pillangót meg a szitakötőt bizonyára nem komponálva teremtette, hanem álmában, mikor a világ teremtésében megfáradtan alvásra dőlt a végtelenség csillagvilágos mélyében.
– Mit gondolsz? Menjünk ki egy kicsit, és nézzük, hogyan fogják a pókok a lepkéket?
186. oldal
Hajnal felé füves rétekről álmodtam, amik tele voltak pillangókkal. Sárga, fehér, barna és narancsszín lepkék nyüzsögtek körülöttem, mint az őszi levelek, szálltak le a fejemre és a vállamra, szaladtak le esőcseppekként a testemen, apró lábuk csiklandozta a bőröm, és a selyemszárnyak úgy verdestek, mint a saját szívverésem visszhangja.
490. oldal