!

Leonardo da Vinci személy

Dan Brown: A Da Vinci-kód
Szerb Antal: Szerelem a palackban
Mika Waltari: Mikael
Chris Wroblewski: A tetoválás nagykönyve
Irvin D. Yalom: Egzisztenciális pszichoterápia
David Weiss: A velencei
Kunt Ernő: A halál tükrében
Muriel Spark: The Prime of Miss Jean Brodie
Frantisek Jilek: Leonardo
Hamvas Béla: A láthatatlan történet / Sziget
Federico Andahazi-Kasnya: Az anatómus
Gerald Durrell: A piknik és egyéb kalamajkák
Szalai Zoltán: A kockától az aktig
Mike Goldsmith: Furfangos feltalálók – Rémhíresek
Robert Schneider: Álomnak fivére
Czeizel Endre: Családfa
Fritjof Capra: Leonardo és a tudomány
Karátson Gábor: Így élt Leonardo da Vinci
Lucio Della Seta: A bűntudat leküzdése
Bárány Tamás: Velünk kezdődik minden
Herczeg Ferenc: Az élet kapuja
Félix J. Palma: Az idő térképe
Kiss-Béry Miklós: II. Ulászló, II. Lajos és I. (Szapolyai) János
Tóth Krisztina: Pixel
David Herbert Lawrence: Az érintés föltámadása
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Reneszánsz
Dan Brown: Inferno (angol)
Kőnig Frigyes: A művészeti anatómia alapjai
Dan Brown: Inferno
Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan: Csak árnyékok
Nényei Pál: Ne bántsd a Zrinyit!
Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
Sylvia Löhken: A csend öröme

Idézetek

>!
Morpheus

Ha egy pillanatra kilépünk modern bőrünkből és visszatekintünk a múltba, azt látjuk, hogy a „cél” iránti hozzáállásunk fokozatos változáson ment keresztül. A korai keresztények a kontemplációt mindennél becsesebbnek tartották. Emlékezzünk Krisztus szavaira: „Nem vetettek, nem is arattak a földeken; mennyei atyátok mégis táplálta őket”; vagy „Nézzétek, hogyan növekednek a mező virágai, nem dolgoznak, nem szőnek-fonnak”. A korai keresztények a munkát és a gazdagságot nem célnak, hanem akadálynak tekintették, olyan hívságoknak, melyek gonddal töltik el az embert és akadályozzák Isten szolgálatában. A régi kolostorokban a fizikai munkát a laikus testvérek végezték; a művészi önkifejezést (kézírást) sokkal többre becsülték és a vallásos elmélkedést tartották a legszentebb foglalatosságnak. Ez a hierarchia látható a román stílusú katedrálisok homlokzatát díszítő kőfaragásokon.
A késő középkorban az emberben megjelenik a vágy, hogy megismerje a természet törvényeit és uralma alá hajtsa a fizikai világot. A tizenharmadik századi csillagászati értekezések központi motívuma: „A bölcs ember uralkodni fog a csillagokon”. A reneszánsz ember immár nyíltan vállalja aktív világnézetét. Az olyan nagyságok, mint Leonardo da Vinci, Giordano Bruno vagy Benvenuto Cellini azt vallották, a világ azért van, hogy átalakítsák, és ezzel újra előtérbe került a munka (és mesterségbeli tudás) fogalma.
A tizenhatodik századi Kálvin János egy olyan teológiai renszert javasolt, melynek hatása ma is tart a nyugati civilizáció életcélfelfogásában. A kiválasztottak ösztönösen tudnak eleve elrendelt üdvözülésükről, és Isten akaratával aktív szerepet vállalhatnak a világ dolgaiban. Kálvin lényegében azt állítja, hogy a kiválasztott státust az ember világi sikerei bizonyítják. A kárhozatra ítéltek meg arról ismerhetők fel, hogy kudarcot vallanak a világi életben.

368-369. oldal

>!
Amadea

Hallván Johannes Elias Alder megindító sorsát, elhallgatunk s eltűnődünk; hány filozófust, gondolkodót, költőt, festőt és zenészt veszíthetett el ilyképp a világ, hány remek embert, kiknek soha nem adatott meg, hogy zseniális mesterségüket kitanulják. Máris tovább szőhetjük ezt a gondolatot; ha nem Szókratész volt a legnagyobb tudós s nem Jézus szeretete a legerősebb, ha nem Leonardo festett a legkiválóbban, és nem Mozart alkotta a legtökéletesebb zeneműveket, akkor tán merőben más nevek határozzák meg a világ menetét. SIratjuk hát ezeket az ismeretleneket, azokat, kik világra jöttek ugyan, ám éltük során mégsem születhettek meg igazán. Johannes Elias Alder is közéjük tartozott.

11.-12. oldal (A meg nem születettek)

Robert Schneider: Álomnak fivére Ki szeret, nem alszik

>!
Carmilla 

Ha hitelt adunk annak, amit szabatos logikai-tudományos okfejtésévél kimutatott Leonardo da Vinci, Hobbes, Spinoza, Hume, Leibniz, Kant, Priestly, Voltaire, Schopenhauer, Bergson, akkor a szabad akarat nem létezik, mert létezése lehetetlen.

Lucio Della Seta: A bűntudat leküzdése A szorongás, a pszichés szenvedés ellen

>!
egyszerű_teremtés

Van Leonardo da Vincinek egy mondása: A zseni nem tanul – a zseni tud! De lehet, hogy nem is ő mondta… A névmemóriám eléggé gyenge.

Hétfő

Kapcsolódó szócikkek: Leonardo da Vinci
>!
mdmselle IP

Hanem, monsieur, Morceau úgy főzött, mint egy angyal. Biztosíthatom, némelyik kompozíciója mintha egyenesen a paradicsomból szállott volna alá, le bon Dieu szíves engedelmével.
Tésztája könnyű volt, akár a pókháló; mártásai oly rafináltan ivódtak a száj szövetébe, mintha az ember a világ legeslegillatosabb virágait ízlelné. Finomra metélt ánizs-kaporral és dióval készült rákfarokomlettje oly csodálatos kreáció volt, hogy a fogyasztása közben erős férfiak orcáján az elragadtatás könnyei peregtek. Az ő fehérboros mártásában párolt osztriga és spárgafej hatása oly mennyei volt, hogy megízlelésekor az érzékenyebb lelkű és törékeny alkatú személy elalélt gyönyörében. Rizzsel, fenyődióval és fehér szarvasgombával töltött vadkacsapecsenyéje olyan ízt keltett, hogy az ember szájpadlása az étkek zenéjét zengő zenekar muzsikájától visszhangzott. Egyszóval, monsieur, Jean Jacques Morceau gasztronómiai géniusz volt, az asztal Leonardo da Vincije, az ízlelőbimbók Rembrandtja, a konyha valóságos Shakespeareje.

A Michelin embere

Kapcsolódó szócikkek: Leonardo da Vinci · spárga · William Shakespeare
>!
Carmilla 

(…) Nemcsak kivételes képességű festő, grafikus és szobrász, hanem híres-nevezetes építész, muzsikus, szónok, ünnepségrendező és nem utolsósorban természettudós volt.

113. oldal, A leonardói tehetségmodell (Kossuth, 1992)

Czeizel Endre: Családfa Honnan jövünk, mik vagyunk, hová megyünk?

Kapcsolódó szócikkek: Leonardo da Vinci
>!
Carmilla 

Leonardót elsősorban a felismert probléma elvi megoldhatósága izgatta. S ha megtalálta ehhez a kulcsot, akkor hamar elvesztette érdeklődését, illetve már a következő feladatra koncentrált. Ebből azután a befejezetlen művek tömege következett. Meg az, hogy sohasem vált gazdaggá.

113. oldal, A leonardói tehetségmodell (Kossuth, 1992)

Czeizel Endre: Családfa Honnan jövünk, mik vagyunk, hová megyünk?

Kapcsolódó szócikkek: Leonardo da Vinci
>!
nagy_csilla

De mikor nősülsz már meg, mikor rendezed az életkörülményeidet?
Vállat vontam. Mit mondhattam volna? Azt, hogy művész vagyok, és a legtöbb festő, akit nagyra tartok, Giorgione, Leonardo, Michelangelo, Raffaello, egy sem házasodott meg? Aztán megláttam anyám esdeklő tekintetét, és igyekeztem megnyugtatni:
– Gondolok rá, anyám. Ha megtalálom az igazit.
– Sose lesz meg az igazi, csak ha akarod, hogy meglegyen.

David Weiss: A velencei Tiziano élete

Kapcsolódó szócikkek: igazi · Leonardo da Vinci · Michelangelo
>!
Kkatja P

Élni nem kell, hanem szabad. Kirkegaard így ír erről: „A hívőnek megadatott a mindig biztosan ható ellenméreg a kétségbeeséssel szemben: a remény.” A legjózanabb vélekedés talán Leonardo de Vincié: „Aki nem becsüli az életet, az nem is érdemli.”

112. oldal Az önelveszejtők

Kapcsolódó szócikkek: hit · Leonardo da Vinci · remény · Søren Aabye Kierkegaard
>!
Carmilla 

    A távlat törvényszerűségeit a valóság felé forduló olasz reneszánsz mesterek, az építészek és a festők: Alberti, Uccello, Francesca, Leonardo és a német Dürer foglalták rendszerbe. Legnagyobb érdemük a horizontvonal és az iránypont felismerése volt. Ezzel látásunkkal megegyező képszerkesztési szabályokat alkotva megteremtették a perspektíva, a távlattan tudományának alapjait.

34. oldal, A horizont (Corvina, 1974)

Kapcsolódó szócikkek: Leonardo da Vinci