Leona Mundi személy

– Ébren vagy? Kérlek, gyere át! Félek! […]
– Mi…? Menjek át? […]
– Kérlek! Nagyon félek! […]
– Jaj, az emberek emlékezete áldjon meg! […] – Állandóan dumáltok! Menj már át, és hallgattasd el! Aludni szeretnék!
[…]
– Most… már jobb?
[…]
– Sokkal…

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Van valami kívánságotok? – Majd hozzátette gyorsan: – Nyilvános szex kizárva! Nem vagyunk kíváncsiak rá… Legalábbis nem mindenki. – Azzal lesápadt és produkált egy spontán merevedést.

– Édesem, nem kell élvezned, csak csináld!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Csak arra koncentrált, hogy ez mechanikusan mennyire jólesik, és mintha magának csinálta volna. „Távmaszti… Gyerünk, Davide, élvezz már el!” Hüvelyével rászorított a hímvesszőre, mert emlékezett, hogy ez a férfiaknál meggyorsíthatja az orgazmust, és nem csalódott. A fiú fél percen belül már zúgott is el, mint a győzelmi zászló.

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– […] Annyira egymásra vagytok kattanva, hogy erre szó sincs ebben a nyelvben.
– Hát a magyarban van. A „b*zmeg” tökéletesen kifejezi.

156-157. oldal

– Két hím vagy két nőstény humán? […] – De hát nekik nem lehet gyerekük, csakúgy, mint nekünk… Akkor hogyan menthetnénk meg a fajunkat?
– Egy férfi és egy nő – kapta a választ az épp elgondolkodó urától. – A férfi nyilván olasz, de a nő… európai lehet, egy másik országból, vagy talán tengerentúlról.
– Különös – töprengett még mindig sokkoltan a lány. […]
– Nem, a jó kérdés az, cara mia, hogy miért ugyanaz a nevük? […]
Köszönöm! Maradjunk a szövegnél, amit eredetileg odaírtam! Nézzenek oda… Egyszer írok papírra és másolom be, máris átírják. Hát van ezeknek a karaktereknek szívük?!

„Csodálkozol? Neked sincs, és te írtad őket…”

– Istennő vagy, ricotta mia! […] – Mesélj!

Hol találnék még egy ilyen angyalt, mint te, aki hajlandó egy ilyen ördöggel leélni az életét, mint én?

102. oldal

– Ó, ne dumálj, hanem csináld!

231. oldal