Leo Valdez személy

    Leo már nem volt szerelmes Hazelbe. A szíve a messzi Ógügié szigetén maradt. De továbbra is csodálta Hazel Levesque-et, még akkor is, amikor a lány történetesen nem egy rémisztő, halhatatlan, szuperszonikus, kocsis módjára káromkodó ló hátán ült.

102. oldal, X. Leo

„Huh.” Leo glanced at his feet. „You think I can keep this brick, at least?” The corridor rumbled. „I would leave it there,” I suggested. „Yeah, think I'll leave it there.”

A düledékek igazán lenyűgözőek voltak, de Olümpia óta Leo ókorirom-túladagolásban szenvedett. Egyszerűen torkig volt a fehér márványoszlopokkal. Alig várta, hogy visszatérhessen az USA-ba, ahol a magániskolák és az első McDonald'sok számítottak a legpatinásabb épületeknek.

298. oldal, XXXIII. Leo

    Végre Aszklépiosz, a gyógyítók istenének ókori templomkomplexuma fölött lebegtek, remélve, hogy megszerzik a gyógyító italát, és talán egy kis ambróziát, nektárt és Fonzie-t is kapnak mellé, mert Leo készletei már fogyóban voltak.

314. oldal, XXXV. Leo

431. oldal

    Vastag pergamentekercset húzott elő a bomberdzsekijéből. Amikor szétterítettük az asztalon, egy villódzó hologram jelent meg fölötte: a kópés, apró termetű Leo Valdez a sötét, piheszerű hajával meg a hamiskás vigyorával. (A hologram természetesen csak nyolc centi magas volt, de Leo a való életben sem volt sokkal daliásabb.)

115. oldal