Leo Valdez személy

Leo plunked the cheese wheel in front of me. „Cut me a wedge of this, my good man. Chop-chop!”
I scowled at him. „Don't test me, Valdez. When I am a god again, I will make a constellation out of you. I will call it the Small Exploding Latino.”
„I like it!”

– Nem tudsz visszatérni. Az üres ígéretekből meg elegem van!
– Ez egy teli ígéret. Esküszöm, hogy… A lány megfogta az arcát, és egy csókkal hallgattatta el. Leo eddig csak viccelődött a lányokkal, de még nem csókolt meg senkit sem. Pipertől kapott valamikor egy puszit, de az nem számított. Ez egy igazi csók volt. Ha Leo agyában drótok és fogaskerekek lettek volna, rövidzárlatot kap. Kalüpszó eltolta magától:
– Ez nem történt meg, rendben?
– Oké – válaszolta néhány oktávval magasabb hangon Leó.
– Tűnj el!

Ogügié sziget

– Leo úgy alakította ki az istállót, hogy a pegazusok könnyedén röpködhessenek ki-be.[…]
Hogy érted azt, hogy a pegazusok ki-be röpködhessenek? Nem a lépcsőt használják?
Annabeth megkocogtatta ujjpercével az üveget.
– Ezek csapóajtók. Mint egy bombázón.
– Azt akarod mondani, hogy egy ajtón ülünk? – nyelt nagyot Percy. – Mi van, ha kinyílik?
– Akkor szörnyethalunk. De nem nyílik ki. Valószínűleg.
– Nagyszerű.

„Emlékezz erre az éjszakára, kis hős, amikor majd arra kérnek, hogy szállj szembe velem!"
– Higgye el, asszonyom, emlékezni fogok! És akárki maga, fejjel a veteményeskertbe ültetem a legkeményebb Leo-stílusban!

Piper idegesen felkacagott.
– Megbízni? Éppen benned, Valdez?
– Pofa be! – vigyorgott Leó, és egy másodpercig olyan az egész, mintha csak két haver marháskodna.

– Bizony, kétlem, hogy Porphyrion csak úgy szétolvadt, oszt jóccakát…

A lány össze vont szemöldöke és lebiggyesztett szája azt üzente: Leo Valdez, akkora kamugép vagy!
Hű, de imádja ezt a nőt!

88. oldal, IX. Leo

    Az aranyszárny azért már túlzás volt.
    Leónak bejött a szekér meg a két fehér ló. Niké csillogó ujjatlan ruháját (Kalüpszóé persze sokkal ütősebb volt, de ez most lényegtelen) és a feje tetején feltornyozott, arany babérkoszorúval díszített sötét fürtjeit is csipázta.
    Az istennő tágra nyílt szemmel, enyhén eszelős arckifejezéssel nézett rá, mint aki húsz presszókávét tolt be egymás után, aztán felült a hullámvasútra, de Leót még ez sem zavarta. A mellkasának szegezett aranyvégű lándzsa sem akasztotta ki.
    De az a szárny! A legutolsó tollpihéig polírozott aranyból készült. Leo megcsodálta a szakszerűen kidolgozott részleteket, a szárny viszont még így is túl sok, túl fényes, túl csicsás volt az ízlésének. Napelemként használva annyi energiát termelt volna, hogy Niké egész Miamit elláthatta volna belőle.

106. oldal, XI. Leo

    – Egyszer és mindenkorra eldöntitek a kérdést! Ma, most, kihirdetitek a győztest! Négyen vagytok? Kiváló! Majd csapatokra oszlotok. Mondjuk, lányok a fiúk ellen!
    – Ööö… nem – felelte Hazel.
    – Pólósok a póló nélküliek ellen!
    – Szó sem lehet róla – mondta Hazel.
    – Görögök a rómaiak ellen! – rikkantotta Niké. – Ez az! Ketten kettő ellen. Az a félisten nyer, aki utoljára állva marad. A többiek hősi halált halnak.

110. oldal, XI. Leo

– Az a régi olimpiai stadion bejárata. Kriptának hívják!
    – Nem túl bizalomgerjesztő név! – kiáltotta Leo.
    – Minek megyünk be? – lihegte Percy. – Niké pont azt akarja, hogy…
    A nyikhajok megint felsikoltottak, és Leo fejéből azonnal kiröppent az értelem. Az alagút felé indult.

113. oldal, XI. Leo