Leo Bonhart személy
Idézetek
– Az udvariasság nem kerül semmibe.
– Csak időbe.
Negyedik fejezet
– […] Véget kell vetni a zsarnoki önkényuralomnak, be kell vezetni az alkotmányos monarchiát, utána meg a demokráciát…
– Mit?
– A népuralmat. Azt a rendszert, amelyben a nép fog kormányozni. Az összes rend valamennyi polgára, a tisztességes választásokon kiemelkedő legméltóbb és legbecsületesebb képviselői révén…
Rience felröhögött. Bonhart vad kacagásban tört ki. Vilgefortz varázsló jóízűen, bár kissé vartyogva nevette el magát a xenofonban. Hosszan kacarásztak és röhögcséltek mind a hárman, borsóként potyogtak a könnyeik.
374. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Bonhart fölnevetett.
– Úgy látom, túlságosan nagyra tartod magadat. Szét kell oszlatnom ezeket a képzelgéseket. Azért vetkőztetlek le, te kis idióta, hogy megnézzem, nem rejtettél-e el magadon mágikus pecsétet, ráolvasást vagy amulettet. Nem azért, hogy a siralmas pucérságodon legeltessem a szememet. Ne képzelj magadról valami ördög tudja micsodát. Sovány vagy, lapos, deszka süldőlány, ráadásul csúnya is, mint a harminchét baj. Asziszem, még ha nagyon kellene, akkor is inkább egy pulykát kefélnék meg.
149. oldal