!

Leningrád helyszín

László Zoltán: Hiperballada
Pablo Neruda: Bevallom, éltem
Anatolij Ribakov: Nehéz homok
Martin Cruz Smith: Gorkij Park
Kaszab Andor: Szovjet-magyar diáklevelezés
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan
David Benioff: Tolvajok tele
Claire North: Harry August csodálatos élete
Kvász Iván: Tréflidolog
Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima

Idézetek

>!
_Móni_

Nézd, feltartom két kezem, közöttük, íme, Leningrád. Feltartom két kezem, és közöttük a fekete űrben Marija Morevna hallgat.

285. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Leningrád
>!
latinta SP

    Sosem tudott megbarátkozni Leningráddal, ahogy később Pétervárral sem.

48. oldal, A rakparti ház (Scolar, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Leningrád
>!
Chöpp 

Leningrád utcái többnyire laposak és nyílegyenesek, és nyáron algaszagot árasztanak a lomha folyású csatornák, és őrületbe kergetik a várost a fehér éjszakák. Télen pedig az első, tiszta hó okozta eufóriát az igazi, kemény fagyot nyugtázó tompaság követi.

275. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Leningrád
>!
csartak MP

Azt mondják, ha valakinek az öreg kontinensről bármilyen legális, vagy törvénytelen műtétre van szüksége, Leningrádba, a szovjet orvostechnológia fellegvárába kell utaznia.
Vagy a magyar fővárosba, az közelebb esik.

54. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Budapest · Leningrád
>!
Carmilla 

A Zsdánovról elnevezett leningrádi Úttörőpalota filmmechanikai szakkörébe járok. Nemrég iskolai filmmechanikus bizonyítványt kaptam, és most én végzem a filmvetítést az iskolában.

60. oldal, Politechnikai képzés, részvétel a termelőmunkában (Tankönyvkiadó, 1982)

Kaszab Andor: Szovjet-magyar diáklevelezés Kifejezés- és levélgyűjtemény

Kapcsolódó szócikkek: Leningrád
>!
Inimma

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Imádom a havat – vallotta be Osborne.
Hópelyhek kavarogtak a lámpák körül és a reflektorok csóvájában. Bronzsziluett tisztelgett Arkagyijnak egy talpazatról.
– Elmondom, miért imádom a havat – mondta Osborne. – Ezt még soha senkinek nem árultam el. Azért szeretem, mert elrejti a halottakat.
– Úgy érti, a Gorkij parkban.
– Á, nem. Leningrádra gondoltam. Idealista fiatalember voltam, amikor először jártam a Szovjetunióban. Igen, akár a Kirwill fiú, talán még rosszabb. Senki nem dolgozhatott volna keményebben a Lendlease sikeréért. Én voltam az amerikai a helyszínen, lépést kellett tartanom az oroszokkal, sőt még többet kellett végeznem. Hónapokon át beértem négy óra alvással, éheztem, csak akkor borotválkoztam és vettem tiszta ruhát, amikor Moszkvába utaztam, a Kremlbe, hogy engedélyért könyörögjek Sztálin valamelyik részeges, zsíros pofájú titkáránál, hadd tegyek több élelmet és gyógyszert a teherautókra, amelyeket megpróbáltunk Leningrádba juttatni. Természetesen a leningrádi csata az egyik nagy ütközet volt, fordulópont az emberiség történetében, amikor egy tömeggyilkos hadserege visszaszorította egy másik tömeggyilkos hadseregét. Mint amerikainak az volt a feladatom, hogy minél tovább tartson az öldöklés. Megtettük, amit lehetett. Hatszázezer leningrádi pusztult el, de a város nem esett el. Olyan háború volt, amelyet házról házra vívtak, reggel elveszítettünk egy utcát, és este visszafoglaltuk. Vagy egy évvel később, és megtaláltuk benne az összes egy évvel korábbi halottat. Az ember megtanulta, hogy a mély havat becsülni kell. Amikor abbamaradt a lövöldözés, hangosbeszélőkön szóltak egymáshoz. Az orosz hangosbeszélő felszólította a német katonákat, hogy lőjék agyon a tisztjeiket, a német hangosbeszélő felszólította az oroszokat, hogy lőjék agyon a gyerekeiket. „Jobb agyonlőni őket, mint halálra éheztetni. Adjátok meg magatokat, szolgáltassátok be a puskátokat, és kaptok egy csirkét” – mondták a németek. Vagy: „Andrej X. Y. a két lányodat felfalták a szovjet szomszédjaid.” Ez sértő volt rám nézve, mert az én feladatom volt élelmet juttatni a városba. Amikor elfogtak néhány Wehrmacht tisztet, Mengyel és én szereztünk csokoládét meg pezsgőt, és elvittük őket kirándulni. Úgy gondoltuk, utána elengedjük őket, visszamennek a német vonalak mögé, és elmondják, milyen jól tápláltak vagyunk a városban. A németek kinevettek bennünket. Ezer történetük volt a holttestekről, amelyeket útközben találtak, ahogy a városba verekedtek magukat. Főleg rajtam nevettek. Kíváncsiak voltak az amerikaira, aki az oroszokat eteti. Csak nem hiszem komolyan, mondták, hogy az a néhány szállítmány, amit gépekről dobunk le, vagy szánkókon bejuttatunk, életben tart egymillió embert? Gurultak a nevetéstől. Nem jut eszembe valami egyszerűbb megoldás? Nem tudom máris a választ? – kérdezték. Tudtam, és megöltem a német tiszteket. Mert tudtam a választ.

396-397. oldal

Kapcsolódó szócikkek: éhínség · gyilkosság · hadifogoly · Leningrád
Hirdetés
>!
Inimma

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Hol tartottam?
– Mengyelnél.
Arkagyij újabb szétfolyó monológra számított, de a tábornok ezúttal a lényegre tért.
– Mulatságos történet. Elfogtak néhány német tisztet Leningrádban, és átadták őket kihallgatásra Mengyelnek. Mengyel némettudása… – kiköpött, ezúttal egyenesen a tálba. – így aztán az az amerikai ajánlkozott, hogy ő levezeti. Nem emlékszem a nevére. Ahhoz képest, hogy amerikai volt, jól csinálta. Együtt érző volt, elbűvölő. A németek mindent elmondtak neki. Végül az amerikai elvitte őket kirándulni az erdőbe, pezsgővel és csokoládéval kínálta, aztán agyonlőtte őket. Mulatságból. Csak éppen nem lett volna szabad agyonlőni őket, így aztán Mengyel kénytelen volt hamis jelentést írni, mely szerint orvtámadás érte őket. Az amerikai lefizette a katonai nyomozókat, és Mengyel ezért kapta a Lenin-rendet. Megesketett rá, hogy hallgatok, de hát a fiam vagy.
– Köszönöm.

246. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyilkosság · hadifogoly · Leningrád
>!
credo

Repülőmotor-zúgást hallottam, és felnézve négy Messerschmittet pillantottam meg, amint Leningrád felé húztak, de olyan magasan, hogy szinte ártalmatlannak tűntek, mint a muslincák. Vajon melyik épületeket fogják lebombázni, vajon sikerül-e leszedniük őket a fiainknak a földről, vagy a pilótáinknak a levegőben? Az egész csodálatosan absztraktnak rémlett, valaki más háborújának. Akárhová dobják a bombáikat, nem az én fejemre esnek, az biztos. Amikor rajtakaptam magam ezen a gondolaton, elfogott a bűntudat. Micsoda önző kis szar lettem!

Kapcsolódó szócikkek: Leningrád
>!
credo

December végén már egyáltalán nem lehetett cigarettát kapni Leningrádban, olyant legalábbis nem, ami dohányból készült. Pár elszánt lélek faleveleket tört porrá, papírba sodorta, és elnevezte Őszi Fénynek, azt állítva, hogy bizonyos fajta falevelekből egészen jó ízű cigarettát lehet készíteni, de nálunk, a Kirovban, ahol nyoma se volt fának, ez a lehetőség is ki volt lőve.

Kapcsolódó szócikkek: Leningrád
>!
Nazanszkij 

Dusanbéban az állomásfőnök helyetteseként dolgoztam, és volt ott még egy helyettes, tádzsik. Együtt nőttek fel a gyerekeink, együtt jártak iskolába, egy asztalnál ünnepeltük az új évet, május elsejét… a Győzelem Napját… Együtt boroztunk, együtt ettük a piláfot. Így szólított: „Nővérem. Nővérkém. Az én orosz nővérem.” Aztán egyszer bejön (közös volt az irodánk), megáll az asztalom előtt, és rám ordít:
– Mikor hordod már el végre magad a te Oroszországodba? Ez a mi földünk!
Arra gondoltam abban a pillanatban, hogy ezt ép ésszel nem tudom elviselni. Odaugrottam hozzá:
– Honnan van a kabátod?
– Leningrádból – felelte meghökkenten.
– Vesd le az orosz kabátod, szemétláda! – kiabálok rá, és már tépem is le róla a kabátot. – Honnan van a sapkád? Azzal dicsekedtél, hogy Szibériából küldték! Vedd le a sapkád, szemétláda! Ide az inggel! A nadrággal! Moszkvai gyárban varrták! Ezek is orosz holmik!
Gatyára vetkőztettem volna. Nagydarab férfi, a válláig értem, de akkor – nem is tudom, honnan lett bennem annyi erő – mindent letéptem volna róla. Már körénk gyűltek az emberek. Ordít:
– Takarodj innen, te veszett vadállat!
– Nem, ideadsz mindent, ami az enyém, ami orosz. Viszek mindent, ami az enyém! – Kis híján elveszettem az eszemet. – Vesd le a zakót! Meg a cipőt is!

88. oldal, Első fejezet - A holtak földje - Három monológ az ősrégi félelemről és arról, hogy miért hallgatott egy férfi, amikor beszéltek az asszonyok (Európa, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: Dusanbe · Leningrád · Moszkva · Szibéria