Lena Wall személy

Amikor a nagybátyámmal bejöttünk, még dél sem volt, és alig fél órát beszélgettünk. Ami azt jelenti, hogy legalább másfél óra kiesett. Arra még emlékeztem, hogy ültem és próbáltam nem gondolkozni. A jelek szerint prímán ment.

62. oldal

– Próbálok nem túl barbár színben feltűnni Lena előtt, anyám! Nehogy azt higgye már, hogy istállóban neveltél! – nevetett fel Zoe, aztán maga elé engedve betessékelt a szobába.

84. oldal, 6. fejezet

Victor levette a kabátját, aztán leült a kanapéra. Gondterhelten hátrahajtotta a fejét. Csukva volt a szeme, amikor megszólalt.
– Örökölted te is, ugye? – tette fel a kérdést.
[…]
– Ez jellemző volt rá – nevetett fel örömtelenül. – Mindig sokat aggodalmaskodott. De Lena… én érző vagyok, akárcsak te. Már hosszú évek óta ilyen vagyok, mégsem lettem dühöngő őrült.

156. oldal

Álltam a tükör előtt, néztem magamra, és egy rakás szerencsétlenséget láttam. A hajam túl hosszú, a bőröm túl sápadt, a melleimet mikroszkóppal kellene megkeresni, derekam valószínűleg sosem volt, és a szemem úgy csillog, mintha be lennék lőve. Eszembe jutott az a nagy korty pezsgő, amelyet felhajtottam, így kezdődő alkoholizmusomra foghattam a jelenséget.

274. oldal

Az utam elkezdődött.

549. oldal

Egy újabb hazugság, már a harmadik ma. Fantasztikus indítás!

6. A szomszédság