– Szia, kölyök. Akkor készítettem ezt az útitervet, amikor újra visszatértél az életembe. Idővel rájöttem, hogy legyen bármilyen képességem, nem kerülhetek el minden rosszat. Viszont ezúttal Csak másodsorban miattam került sor erre az útra. Szerettem volna, ha életem legizgalmasabb helyei valamennyit visszakapnak belőlem. Mosta halál után is élhetek veszélyesen. Szóval egy cseppet se bánkódj miattam. Nem tudom, hogyan halok majd meg, de már megtörtént, így nincs jelentősége. Visszatérve az útra, azért akartam, hogy végigcsináld, mert így megismerted egy olyan oldalamat is, amelyet mindig rejtegettem mindenki elöl. A gyengébb, bizonytalanabb oldalamat. Azt akartam, hogy te legyél a kapocs a régi és az új között. A gyermekem. Valószínűleg akkor sikerült tényleg felnőnöm, amikor először fogtalak a karomba. Aznap érkeztél meg Coloradóba. Elaludtál a kocsiban, én vittelek fel a szobádba. Életem legbecsesebb perceivé váltak azok. Azután te lettél nekem a legfontosabb. Észre sem vettem, mennyire, csak amikor elvesztettelek. Régen, nélküled más volt az életem. Kevesebb. Hajszoltam magam, mindig többet és többet akartam. Több izgalmat, veszélyt, több felejtést. De valami mindig visszahúzott Enigmába. Azt hiszem, a vérünk hívogatását éreztem. A vér, amely a falakba épült, ez volt az egyetlen menedékem. Tele olyan emberekkel, akiket megbántottam. Meg kellett javítanom az életem, mielőtt teljesen összedőlne. Ezért ezt tettem. Felelősséget vállaltam. Bevallom, ez az elején nagyon nyomasztott. Mindig úgy terveztem, hogy Calebbel közösen vezetjük a farmot. Én inkább a lovak között éreztem jól magam. De apám megmutatta, hogyan legyek jó üzletember és ember anélkül, hogy változnom kellene. Caleb után is ugyanúgy kezelt, egy cseppet sem neheztelt rám, amiért elüldöztem tőle az elsőszülött fiát. Olyan apa szerettem volna lenni, mint ő. Mondd, Léna, sikerült? Ezt az utat arra az esetre szerveztem, ha idő előtt halnék meg, és nem tudnánk befejezni a munkát. Sejtettem, hogy hamarosan megtörténik, de a pontos idejét sosem láttam. Tudnod kell, hogy hosszú és nagyon boldog közös életet terveztem. Szerettem volna jó apád lenni legalább addig, amíg egy olyan párt választasz magadnak, akit én is méltónak találok hozzád. Nem mintha ez valaha lehetséges lenne, de Alex eléggé megközelíti az elvárásaimat. De semmi nyomás, kölyök! Emlékszem még, mennyire kiakadtál, amikor leszerveztem nektek az első randit. Pedig akkor is csak óvni akartalak. Alexben mindig megbízhattam, és te is bátran így tehetsz. Mindent megtenne azokért az emberekért, akiket szeret. Ahogy a testvére. Zoe már az első pillanattól a barátod akart lenni. Bárcsak több időnk lett volna, Léna! Annyi mindent meg akartam még mutatni. Már terveztem egy ideje, hogy megkérem Emma kezét. Szeretem őt. Nagyon régóta szeretem, csak túlságosan vak voltam. Annyi időt elpazaroltam, amit most már nem kaphatok vissza. Azt akartam, hogy egy család legyünk. Ki tudja, talán még egy kistestvért is összehoztunk volna neked. – felnevetett. – De kár már ezen búslakodni. Ezt jól vésd az eszedbe! Ha fáj, hogy nem vagyok ott, gondolj rám, a közösen eltöltött időre. De sose merülj el a fájdalmadban, mert nem éri meg. Élj, kicsim! Élj, hogy majd a végén azt mondhasd, minden pillanat megérte. Jó kezekben hagylak. Ne felejtsd el, hogy többé már nem vagy egyedül. Nagyon sok ember szeret téged. Ők az életed részei, akár akarod, akár nem. Gondoskodj róluk úgy, ahogy ők gondoskodnak rólad. És végül, most szeretném, ha becsuknád a szemed. Félbehagytuk a munkát, de ezt legalább képes vagyok orvosolni. Már tudod, hogy mit kell tenned. Képzeld magad elé Enigmát, édesem. Mindig a ház lesz a kiindulópontod, a hely, ahonnan igazán származol. Az örökséged. Nézz nagyon mélyen magadba, Léna! Mostanra már látnod kell az eredményt. Az út, amit bejártál, a kalandok, amiket átéltél, az ízek, az illatok, az érzések, mindeddig az enyémek voltak. De ha elértem a célom, ezek mostantól a tieid is. Már sokkal közelebb vagyok hozzád, mint az elején. Nézz körül az elmédben, Léna! Lásd a köveket a hidadban! Gyönyörű, erős, ezüst kövek. Egyesül bennük Silver Smith és Léna Wall. Erősebbé tettek, mint valaha. Képes leszel egyedül befejezni ezt az utat. Látod már! A kövek ott vannak. Sorban, egymás után. Olyan szilárdan és biztonságosan, mint Enigma kövei. Tedd meg az utolsó lépéseket, kicsim! Menj haza!
