!

Leila személy

Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap
Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap

Idézetek

>!
Eszter_Bohókás

– Hiányoztál.
Csend lett. Aztán Tárik félig vigyorgó, félig grimaszoló fintorral fordult felé. – MI van veled?
Milyen sokszor mondta Haszine, Giti és õ egymásnak, tûnõdött Leila, habozás nélkül, holott csupán két-három napig nem találkoztak. HIÁNYOZTÁL,HASZINE. JAJ, TE IS ÚGY HIÁNYOZTÁL. Tárik fintorából Leila megértette, hogy a fiúk e tekintetben különböztek a lányoktól. Nem csináltak nagy ügyet a barátságukból. Nem érezték szükségét vagy késztetést, hogy efféle beszélgetést folytassanak. Leila úgy képzelte, valahogy így lehetett a bátyjaival is. A fiúk, értette meg Leila, úgy bántak a barátsággal, mint a nappal: létezését magától értetõdõnek vették; sugárzását úgy élvezhették a legjobban, ha nem közvetlenül érte őket.

150. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Leila · Mohammad Tárik Valizai
>!
Zsó917

De Marjam leginkább Leila szívében él, ahol ezernyi nap szétrobbanó fényességével ragyog.

463. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Leila · Marjam
>!
tmezo P

Nem volt szitkozódás, nem volt sikoltozás, nem volt könyörgés, sem csodálkozó kiáltások, csak a verés és megveretés következetes folyamata, a dobbanások, ahogy valami kemény ismételten a húsba csap, valami, valaki tompa puffanással a falnak csapódik, és ruha hasadása. Időről időre Leila futó lépteket hallott, egy néma üldözést, felboruló bútorok, összetörő üveg hangját, majd újra a pufogást.

300. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Leila
>!
bagolyfiók

A tálibok elmentek Tárik kedvenc zenésze, Ahmad Záhir sírjához, és golyókat eresztettek bele.
– Már majdnem húsz éve halott – mondta Leila Marjamnak. – Nem elég, hogy egyszer meghalt?

314. oldal, Harmincnyolcadik fejezet - Leila, Harmadik rész (libri)

Kapcsolódó szócikkek: Leila · Marjam · Mohammad Tárik Valizai
>!
tmezo P

Micsoda szörnyű dolog egy anyának, gondolta most Leila, amikor attól fél, nem lesz képes szeretni saját gyermekét.

317. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Leila
>!
bagolyfiók

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Leila ötkor felkelt. Mint mindig, Azize volt, aki felrázta a reggeli námazra. Leila tudja, hogy Azize az imádságok révén teremt kapcsolatot Marjammal, így tartja Marjamot közel magához, mielőtt az idő megteszi a magáét, mielőtt elragadja Marjamot emlékeinek kertjéből, mint egy gyomot, amit tövestül tépnek ki.

457. oldal, Ötvenegyedik fejezet, Negyedik rész (libri)

Kapcsolódó szócikkek: Azize · Leila · Marjam
Hirdetés
>!
M_orsi

Mielőtt Bábi és Mami meghaltak, és az élete fenekestül felfordult, Leila nem hitte volna, hogy az emberi test képes ennyi kegyetlen és rendszeres verést elviselni, és tovább működni.

Kapcsolódó szócikkek: Leila
>!
M_orsi

Látta, hogy Azize rugdalózik Zamán karjaiban, mialatt a férfi sietve elfordul a sarkon, hallotta, hogy Azize úgy sikoltozik, mintha anyját éppen a föld akarná elnyelni. És Leila látta saját magát, ahogy lehajtott fejjel végigfut a folyosón, és egy üvöltés készülődik a torkában.

Kapcsolódó szócikkek: Azize · Leila
>!
Virágszépe

– Sajnálom – mondja Leila álmélkodva, hogy minden afgán történetet megbélyegez a halál, a veszteség és az elképzelhetetlen gyász.

397. oldal (Tercium, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: gyász · Leila
>!
Hanayome

Tudta, hogy sosem lesz képes nyomot hagyni Mami szívén, ahogyan a fivérei tették, mert Mami szíve olyan volt, akár egy fakó tengerpart, ahol Leila lépteit mindig elmossák a szomorúság hullámai, melyek feltornyosulnak és összecsapnak, feltornyosulnak és összecsapnak.

Kapcsolódó szócikkek: Leila