Leif Helgarson személy

– Mesélj róla!
– A San Diego-i képregényfesztiválon történt néhány éve, ahol találkoztam a kedvenc szerzőmmel. Amikor megláttam, önkéntelenül sivcsiztem egyet. Aztán jött az örömtánc, és egy kicsit bepisiltem, amikor kezet rázhattam vele.
– Nem hiszem el – mondta Leif.
„Hazudós" – tette hozzá Oberon.

93. oldal, 8. fejezet

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– […] Nem kell mást tennünk, csak becsmérelnünk a fizikai erejét, vagy szidnunk az édesanyját. Verekedős, nem? A verekedős emberek ritkán bunyóznak ésszel.
– Figyelj, Atticus! – mondta Leif. – Azt sem fogja tudni, hogy ott vagyunk, nem hogy egy pusztába kiáltott kurvaanyázásra válaszoljon.

89. oldal

[…] Behatolhatnánk Asgardba, megölhetnénk Thor 1.0-t, és ha megúsznánk, hogy a többi norvég isten kicsináljon, visszatérhetnénk Midgardba, ahol Thor képregényverziója intézne el bennünket, a piszkos csirkefogókat. Erre már gondoltál?
Leif arcán mintha kétségbeesés suhant volna át.
– Thornak képregénye is van?
– Hogyne lenne! Nem tudom, hogyan maradt ki neked. Még egy film is készült a képregényből. Itt, Amerikában amolyan hősnek hiszik, nem hasonlít az eredeti rohadékhoz.

16. oldal

Leif arcán mintha kétségbeesés suhant volna át:
– Thornak képregénye is van?
– Hogyne lenne! Nem tudom, hogyan maradt ki neked. Még egy film is készült a képregényből. Itt, Amerikában amolyan hősnek hiszik, nem hasonlít az eredeti rohadékhoz.

17. oldal

– […] Állítsd össze a szupercsapatot, lehetőleg az ismeretségi köröd legrosszabb arcú alakjaiból, én meg bejuttatlak benneteket Asgardba!
– Hajlandó lennél erre megesküdni is? – kérdezte Leif.
– Haver, tőlem még a kisujjunkat is összefűzhetjük!
– Tessék?
– Esküszöm.

253. oldal

– Remélem, emlékszel rá, hogy az a talizmán sem védett meg, amit legutóbb hordtam! – hívta fel figyelmemet a tényre Leif komor képpel. A hidegvas-amulettre célzott, amit azért adtam neki, hogy megvédje a pokoltűzzel dobálózó boszorkányoktól. – Az én húsom ugyanis fölöttébb tűzveszély… – abban a pillanatban villám csapott Leif fejébe, láttuk, ahogy végigfut a testén, majd felszívódik a földben. A villám mindenkit megijesztett. Lelki szemeim előtt Leif máris egy feldőlt, füstölgő, megszenesedett roncsként jelent meg. De csodák csodája, semmi baja sem esett. – …es? – Fejezte be a mondatot, de immáron kérdő hangsúllyal.

170. oldal

– Víg kedélyű?
[…]
– Rendben. Akkor nem olyan derűs hangulatú.
– Senki sem használ ilyen szavakat, Leif, csak a hozzánk hasonló vén trottyok!

11. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Igazad lehet. Éppen azért jöttem, hogy ama régi időkről beszéljünk, ha nem ég a körmödre valamelyik munkád.
– Oké – forgattam a szemem. – Csak hozom a kurva szmokingomat, meg a homokórát! Ha hallanád magad, Leif! Most be akarsz illeszkedni vagy sem? A körmödre ég a munka? Könyörgöm, ki mond ma ilyen szarságokat?

13. oldal

– Értem, és ki lenne a szóban forgó író?
– Neil Kicseszett Gaiman.
– A második keresztneve a „Kicseszett”?
– Nem, Leif. Ez afféle tiszteletbeli keresztnév, amit a hírességek a rajongóiktól kapnak. Nem sértés, hanem hatalmas dicséret, és a fickó rászolgált. Te is kedvelnéd. Mindig feketében jár, mint te. Olvasd el néhány könyvét, és te is besivcsizel, ha találkozol vele!
Leif gusztustalannak találta az ötletet.
– Soha nem veszteném el ennyire a méltóságomat. És azt sem szeretném, ha a közelemben bárki így viselkedne. A vámpírok sikítást váltsanak ki, ne sivcsizést. Az önkéntelen bevizelés általános jelenségnek számít, de félelemből történjék, és ne személyi kultuszból kifolyólag!
– „Kifolyólag?” Mi van, pisis szóvicceket gyártunk?

– Ismerek néhány ghoult. Elhívom őket vacsorára, és a probléma kipipálva.
– Kilenc óriást eltüntetnek? Ennyi gonosz szellem van ebben a városban?
– Lehet, hogy nem fér beléjük, de a maradékot elteszik holnapra – mondta Leif.
– Uzsonnás zacskóban?