Legendás Druss személy

David Gemmell: Legenda
David Gemmell: Legendás Druss első krónikája
David Gemmell: Fehér Farkas
!

Családfa


Idézetek

Razor P>!

– Ne ess kétségbe, vén lókötő! – mondta Nyíl, és hátba veregette Drusst. – Lehetne rosszabb is.
– Igazán? Hogyan?
– Ha kifogyna a borunk.
– Kifogyott a borunk.
– Igazán? Ez szörnyű! Ha tudom, nem maradok. Szerencsére beraktároztam néhány üveg lentriai vöröset a szobámba. Azt megihatjuk. Lehet, hogy még holnapra is marad.
– Jó ötlet – mondta Druss. – Be kéne palackozni, és néhány hónapra eltenni. Lentriai vörös, a fenéket! Azt a vackot, ami neked van, Skultik erdejében készítik szappanból, krumpliból és patkánybélből. A nadír mosogatólé is finomabb!
– Előnyben vagy velem szemben, vén csataló, én sosem kóstoltam nadír mosogatóvizet. Hidd el, nem rossz a borom.
– Inkább innék egy nadír hónalja alól – morogta Druss.
– Jó! Akkor egyedül iszom meg! – csattant fel Nyíl.
– Nem kell megsértődni, fiam. Veled tartok. Mindig azt hangoztattam, hogy a barátoknak együtt kell szenvedniük.

263-264. oldal, 24.

Kapcsolódó szócikkek: bor · Legendás Druss
mcgregor>!

– Életem javarészében katona voltam, fiú. Harcoltam nadírok, vagriaiak, sathulik, kalózok, brigantik ellen. Mondj egy ellenséget, és biztos, hogy összemértem a kardom velük.
– De azt mondtad, hogy gyáva voltál.
– Nem mondtam ilyet, kölyök. Azt mondtam, hogy rémüldöztem. Van különbség. A gyáva az, aki tudja, mi a helyes, de nem meri megtenni: rengeteg ilyen ember van. De a legrosszabbakat könnyű észrevenni: hangoskodnak, nagyokat mondanak, és ha esélyük van rá, olyan kegyetlenek, akár maga a bűn.
– Az apám gyáva – mondta a fiú szomorúan.
Az öregember vállat vont.
– Ha az, fiú, akkor hosszú-hosszú idő óta ő az első, aki bolondot csinált belőlem. És ha ezt abból gondolod, hogy elfutott a faluból, akkor tudd meg, vannak alkalmak, mikor a futás a legbátrabb dolog, amit csak ember tehet. Ismertem egyszer egy katonát. Úgy ivott, akár a gödény, úgy üzekedett, akár a macskák a sikátorban és megküzdött volna mindennel, ami járt, kúszott, vagy úszott. De azután megtért, és a Forrás papja lett belőle. Amikor egy férfi, akit valamikor ismert, és ökölharcban legyőzte őt, meglátta a papot Drenan egyik utcáján, odament hozzá és ököllel az arcába vágott, a földre küldve őt. Én magam is jelen voltam. A pap talpra szökkent – harcra vágyott. Minden porcikája harcolni akart. De azután eszébe jutott, hogy mivé lett, és visszafogta magát. Olyan nagy lelki tusát vívott magával, hogy könnyekben tört ki. Azután fogta magát, és elment. Az istenekre mondom, fiú, ez aztán a bátorság!
– Szerintem ez nem bátorság – közölte Druss.
– Az összes bámészkodó is ugyanígy gondolta. De van valami, amit remélem, hogy megtanulsz majd. Hiába hisznek millióan egy ostobaságban, attól az még ostobaság marad.

Kapcsolódó szócikkek: Legendás Druss
mcgregor>!

– Állj egyenesen és hajtsd hátra a fejed! – Druss ujjai közé fogta a fiú deformálódott orrát, majd élesen megcsavarta.Hangos reccsenés hallatszott, mire az ifjú felkiáltott.
– Na, most már egyenes – veregette hátba Ezüst Gyilkos Rabalynt, aki erre felnyögött, megtántorodott, térdre zuhant és hányni kezdett.
– Mindig jó látni finom kezed munkáját – jegyezte meg Diagoras.

339. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Legendás Druss
mcgregor>!

– Vannak gyermekeid?
– Nincsenek, és bánom is. Bár be kell vallanom, hogy a nagyon kicsi gyerekek idegesítenek. Az óbégatásuk és a visítozásuk bosszant. Nem nagyon szeretem a zajt, vagy ami azt illeti, az embereket. Igazából ingerelnek.
– Szeretnéd, ha hallgatnék?
– Kölyök, te lemásztál arról a fáról és valószínűleg megmentetted az életemet, úgyhogy annyit beszélsz, amennyit csak akarsz. Ha akarsz még énekelhetsz és táncolhatsz is. Lehet, hogy házsártos vagyok, de hálátlan sosem. Az adósod vagyok.

164. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Legendás Druss
mcgregor>!

Druss visszatrappolt a táborba, és benézett a költőhöz. Sieben még mindig aludt. A csatabárdos odahozott magának egy széket, és egy darabig a poéta ráncos arcát nézte, majd tőle szokatlan módon megsimogatta a kopasz fejet. Sieben kinyitotta a szemét.
– Ó, te vagy az! Mi ez a nagy nyüzsgés?
– A ventriaiak becsaptak minket. A hegy túloldalán állnak.
Sieben halkan szitkozódott, Druss meg kuncogott.
– Te csak heverj itt, poéta, én meg mindent elmesélek, amint megfutamítottuk őket.
– A Halhatatlanok is itt vannak?
– Hát persze.
– Csodás. Kellemes kis kirándulást ígértél nekem, meg néhány szónoklatot. Erre mibe csöppentünk? Már megint egy háborúba.
– Találkoztam Bodasennel. Jól néz ki.
– Pazar. Akkor ha végzett velünk, talán leülhetünk inni egyet, és elcseveghetünk a régi szép időkről.

Kapcsolódó szócikkek: Legendás Druss
mcgregor>!

– A világ elmezsibbasztóan egyszerű helynek tűnik a számodra, Druss. Vannak jók, és vannak gonoszak. Felmerült benned valaha is, hogy létezik egy hatalmas tömeg, amely se nem kristálytisztán jó, se nem egyértelműen rosszindulatú? Hát persze hogy nem! Vegyük csak például a mai napot. Az öregember lehetett volna egy aljas varázsló is, aki ártatlan kisdedek vérét itta; az őt kínzók pedig a csecsemők apái. Te nem tudtad, mi a helyzet, csak berontottál, és leverted őket. – Varsava megcsóválta a fejét, és nagy levegőt vett.
– Tévedsz – felelte Druss higgadtan. – Hallottam már hasonló érveket korábban is, Siebentől és Bodasentől, meg másoktól. Azzal egyetértek, hogy egyszerű ember vagyok. A nevemet is alig bírom elolvasni, és nem értem a bonyolult érveket. De nem vagyok vak. A fához kötözött férfi házilag szőtt, régi ruhákat viselt, és a gyermek hasonlóan öltözött. Nem voltak gazdagok, mint ahogy egy varázsló lett volna. És hallottad a késdobálók röhögését? Kegyetlen volt, és durva. Nem földművelőktől eredt: mellesleg piacon vett ruhákat hordtak, és finom bőrcsizmát viseltek. Látszott rajtuk, hogy gazfickók.

Kapcsolódó szócikkek: Legendás Druss