Layken Cohen (Lake) személy
Idézetek
Hihetetlen, mennyi könnyet képes termelni egy ember.
174. oldal
– Mi történt? – kérdezi Kel.
– Semmi – felelem. – Visszamehettek az osztályba. Mrs. Brill csak azt akarta tudni, hol vettük az anyagot a jelmezetekhez, mert jövőre aranyérnek szeretne beöltözni.
254. oldal
– A nevetés lehetett volna a negyedik anya listáján – szólal meg az erőfeszítéstől lihegve, és mellém hanyatlik az ágyon.
Érdeklődve nézek rá. Nem értem, miről beszél, és ez valószínűleg lerí rólam, mert magyarázni kezdi:
– Anya azt mondta, hogy három dolgot kell minden nőnek keresnie a férfiakban. A nevetés nem volt a listán, pedig szerintem ott lett volna a helye.
196-197. oldal, 14. fejezet
Lehet, hogy Johnny Deppet ma nem láthatom, de ilyen vészhelyzetben bármelyik színész megteszi.
155. oldal
Néha két embernek el kell válnia ahhoz, hogy felismerjék, mekkora szükségük van egymásra.
18. oldal, 2. fejezet
—Kel, ez nem lehet mind a tiéd! — nézek körbe döbbenten a szobában. — Légy szíves szedd össze őket, és vidd az üres hálószobába! Muszáj felporszívóznom. Mire végez, már csak nyomai maradnak a játékkáosznak. Gyorsan kitakarítok, majd feltekerem a porszívó vezetékét, és visszateszem az előszobaszekrénybe. Will ebben a pillanatban lép be az ajtón, kezében két csomaggal.
—Atyaég! Hogy feledkezhettünk meg ezekről? — kérdezem.
—Ez nem a fiúké, hanem a tiéd és Kelé — feleli Will.
A kanapéhoz lép és int, hogy üljünk le.
—Will, nem kellett volna. A koncertjegy bőven elég volt — mondom.
Átadja a csomagokat, és puszit nyom a homlokomra.
— Nem tőlem vannak.
Kézen fogja Cauldert, és csendben kisurrannak a házból. Kelre nézek, de ő csak a vállát vonogatja. Egyszerre tépjük fel a csomagolópapírt, és mindketten egy-egy borítékot találunk benne. Az enyémen ezt áll: „Lake”. Anya kézírása. Remegő kézzel húzom ki a levelet, miközben a karommal letörlöm az arcomon legördülő könnycseppeket.
Boldog karácsonyt az én Drágáimnak!
Sajnálom, ha ez a levél meglepetésként ér benneteket, de annyi mindent szeretnék még elmondani nektek! Tudom, azt hittétek, már minden tanácsomat elosztogattam, de nem mehetek el anélkül, hogy el ne ismételnék néhány dolgot. Lehet, hogy most még nem értitek, mire gondolok, de később talán rájöttök. Én sajnos nem maradhatok veletek örökre, de a szavaim igen.
— Ne mondjatok le a basagnáról! A basagna finom. Válasszatok ki egy napot, amikor semmilyen rossz hírt nem kell elmondani, és süssetek egy hatalmas tál basagnát!
— Találjátok meg az egyensúlyt az ész és a szív között! Lake, neked talán már sikerült is. Kérlek, segíts majd Kelnek, amikor ő ér válaszút elé!
—Lépjétek át a határaitokat, hiszen ezért vannak!
—A következő gondolatot a kedvenc együttesedtől idézem, Lake:
„Ne feledd, hogy semmi sem ér annyit, mint annak a szeretete, aki nevet adott nekünk. ”
—Ne vegyétek túl komolyan az életet! Ha kell, adjatok neki egy jó nagy pofont, és nevessetek a szemébe!
—Nevessetek sokat! Ne múljon el nap anélkül, hogy kacagnátok egy jót!
—Ne ítélkezzetek mások felett! Mindketten tudjátok, mennyire megváltoztathatják az embert a váratlan helyzetek. Ezt mindig tartsátok észben! Sosem tudhatjátok, mit él át éppen a másik.
—Kérdőjelezzetek meg mindent! A szerelmet, a hitet, a szenvedélyt. Akinek nincsenek kérdései, az sosem találja meg a válaszokat.
—Legyetek nyitottak! Mindenre. Az emberek közötti különbségekre, hasonlóságokra, a választásaikra és a személyiségükre. Néha a legszínesebb elegy a legjobb.
—Harcoljatok, ha kell, de ne túl sokat!
—Járjatok nyitott szemmel és nyitott szívvel, mert csak így tudjátok befogadni az újdonságokat!
—És végül, de nem utolsósorban, még véletlenül sem utolsósorban: Semmit se bánjatok meg!
Köszönöm nektek életem legszebb éveit!
Különösen az utolsót.
Szeretettel:
Anya