Layken Cohen (Lake) személy
Idézetek
– A jeges kakaó előállt – mondja. Úgy tűnik mestere a figyelemelterelésnek, és minden további nélkül átsiklik a rosszindulatú megjegyzéseim felett.
Nem mozdulok. A lábaim mintha gumiból lennének.
– Nyomás! – nevet fel anya.
Leugrom az ágyról és a szobámba szaladok. A kezem remeg, és a gondolataim összevissza cikáznak, miközben nadrágot cserélek. Azt a lila blúzt veszem fel, amit az első randinkon viseltem. Bemegyek a fürdőbe, és megvizsgálom a tükörképemet.
Valami hiányzik. Visszafutok a szobámba, benyúlok a párnám alá, és kiveszem a lila hajcsatot. Kipattintom, kiszedem belőle anya hajszálait, és az ékszeres dobozkámba teszem őket. A fürdőben oldalra fésülöm a frufrumat, és feltűzöm a csattal.
– Kéne egy zsepi – szipogom, miközben lázasan keresek valamit, amivel megtörölhetném a szemem. Elveszek néhány papírszalvétát a pultról. Ránézek Gavinre és Nickre, és látom, hogy ők is sírnak, ezért megduplázom a szalvétaadagot, mielőtt visszaülnék melléjük a bokszba.
– Lake, ne csináld ezt! Kérlek, ne hagyj itt! – könyörgök neki. Érzem, hogy remeg a hangom. Még sohasem féltem ennyire attól, hogy elveszíthetek valakit. Hirtelen cserbenhagy az önuralmam, és én is elbőgöm magam.
– Will, hát nem érted? – néz rám. – Honnan tudod? Honnan tudhatod valójában? Hiszen ha akarnál, sem tudnál elhagyni. Te ahhoz túl jó vagy. És én honnan tudhatnám, hogy akkor is velem lennél-e, ha a körülmények másképpen alakulnak? Ha a szüleink még élnének, és nem lenne itt Kel és Caulder… Ki tudja, hogy akkor is szeretnél-e?
– Szóval három évvel ezelőtt Kacsa úgy döntött, hogy megszívatja a szecskákat – folytatja Gavin.
„Kacsa?” – kérdezem. […]
Számunkra csak egy kicsit később derült ki, hogy Will, vagyis Kacsa áll az események hátterében. Állati sokat szívtunk miatta – nevetett Gavin Willre mutatva. – Aztán egyszer csak betelt a pohár. Kidolgoztunk egy haditervet, a később legendássá vált „Kacsarevansot”.
– Az ördögbe, Gavin, tudtam, hogy te voltál az! Annyira tudtam! – kiált fel Will.
149. oldal 9.fejezet
Fizetünk és elindulunk a mozi felé. Lehet, hogy Johnny Deppet ma nem láthatom, de ilyen vészhelyzetben bármelyik színész megteszi.
155. oldal 9. fejezet
– Köszönjük a gyógyszert, Sherry. Tényleg jót tett – hálálkodik Lake.
– Semmiség – feleli. – Az keverék még a holtat is feltámasztaná. Csak szóljatok, ha kértek még.
45. oldal 3.fejezet
[…] – Nem is vártam el öntől, hogy itt maradjon. Önnek Kierstennel kellett törődnie.
– Tudom, hogy nem vártad el, és sokat nem is tudtam volna segíteni, de akkor is aggódom érted. Mindannyiótokért. Kelért, Caulderert, érted és Laykenért. És most, hogy a fura barátaidat megkedveltem, már értük is aggódnom kell – nevet.
– Jó, ha valaki törődik az emberrel. Köszönöm, Sherry – mosolygok rá.
236. oldal 15.fejezet