Laurie Montgomery személy
„Ötödik hónapja dolgozott már segédkórboncnoki beosztásban a New York Város Igazságügyi Kórbonctani Intézetben.” (Vakság, 1992)
„Vastag szálú, hosszú, gesztenyebarna frizurájának havonta egyszer vörös hennával biztosította a csillogását. Büszke volt a sörényére, szerinte ez volt a legszebb benne. Az anyja rá akarta beszélni, hogy vágassa le, Laurie azonban jobban szerette, ha a válláig ér, és vagy befonva, vagy a feje búbjára tűzve hordta.
Ami pedig a kikészítést illeti, mindig tartotta magát ahhoz az elvhez, hogy „minél kevesebb, annál szebb”. Egy kis szemceruza, hogy kiemelje kékeszöld szemét, néhány ecsetvonás vékony, vörösesszőke szemöldökére, egy árnyalatnyi szemhéjpúder, és ezzel szinte kész is. Ehhez már csak leheletnyi korallszínű arcpír és ajakrúzs kellett.” (Vakság, 1992)
'Laurie nem szívelte a reggeleket. Határozottan éjszakai bagoly volt, gyakorta későig olvasott. Imádott olvasni, bármi legyen is az, vaskos orvosi szakkönyv vagy bestseller. A polcok roskadásig telve voltak mindenféle könyvvel, rémtörténetektől a romantikus családregényekig, de voltak ott történelmi, tudományos, sőt pszichológiai tárgyú munkák is. Múlt éjszaka éppen egy krimit olvasott, és nem is tette le, amíg be nem fejezte. Amikor villanyt oltott, rá sem mert nézni az órára. És mint mindig, most is megesküdött, hogy soha többé nem marad fönn ilyen sokáig." (Vakság, 1992)
„Ma zöld szoknyát, és ahhoz illő, garbónyakú pulóvert öltött magára. Elégedetten nézegette magát a tükörben. Ezt az összeállítást eddig még nem viselte. Valahogyan magasabbnak tetszett benne a százhatvannégy centijénél, no meg karcsúbbnak is az ötven kilójánál.” (Vakság, 1992)
Idézetek
– Látom ma is sikerült fejjel előre beérned – tréfálkozott Jackkel. Természetesen az életveszélyes kerékpározásra gondolt a tolvajnyelvükön, amely szerint a halottak „lábbal előre” érkeznek a halottasházba.
– Csak egy taxit kaptam el – mondta Jack. – Napi három-négyhez vagyok szokva. Mintha falun jöttem volna keresztül.
– Képzelem – felelte Laurie meggyőződés nélkül. – Szerintem meggondolatlanság kerékpáron közlekedni ebben a városban. Voltak már a kezem alatt vakmerő biciklis küldöncök, nem is egy. Ha látok egyet az utcán, mindig azon gondolkozom, mikor találkozom vele a szalonban.
Egymás között „szalonnak” hívták a bonctermet.
A lépcsőházban Jacknek újra meg kellett küzdenie Laurie bőröndjével. Ahogy nyögve-lihegve kapaszkodott fölfelé a szemetes lépcsőn, egy idő után Laurie fölajánlotta, hogy inkább cipeli ő. De Jack ezt azzal hárította el, hogy ha ennyi mindent bepakolt, akkor most büntetésből hallgassa végig, hogy ő mennyire szenved.
16. fejezet
Nem neked kell együtt élned azzal, hogy Laurie teljesen átvette ezt a főnöktempót, és kezdi hazahozni a megszoksz vagy megszöksz attitűdöt. Kíváncsi lennék, te hogyan állnád meg szó nélkül.
129. oldal
– Attól, hogy patadobogást hall, még nem biztos, hogy zebrák közelednek – jegyezte meg epésen Laurie.
81. oldal - 6. fejezet
Mindent egybevetve Jack kezdte ötödik keréknek érezni magát – különösen úgy, hogy Laurie a munkahelyén és otthon is egyre inkább basáskodott felette –, mégsem akarta feszegetni a kérdést és felborítani a kényes egyensúlyt, ezért lehetőség szerint a munkájába fojtotta gondoltaait és érzéseit.
17. oldal
– Csak azt ne mondd, hogy odabent vagy – lepődött meg George, mikor felismerte Laurie hangját.
– Pedig úgy van – erősítette meg Laurie.
– Még csak ügyeletes sem vagy – folytatta George. – Nem kéne túlzásba vinned. A végén majd minket, többieket kiáltanak ki világ lustájának.
329. oldal
