Laurie Juspeczyk (Selyem Kísértet II) személy

Alan Moore: Watchmen – Az Őrzők
!

Laurie a filmben, és a képregényben


Idézetek

tataijucc>!

– Hát ez vagy valójában? A leghatalmasabb lény az univerzumban csak egy báb, aki eljátssza a szerepét?
– Mind bábok vagyunk, Laurie. Csak én olyan báb vagyok, aki látja a drótot is.

XI. fejezet

Pixelhiba>!

Sally: Különben is, mi a helyzet veled? Én legalább nem alszom egy hidrogénbombával
Laurie: Jon nem hidrogénbomba!
Sally: Drágám, az egyetlen különbség, hogy a hidrogénbombát nem kellett kétnaponta kielégíteni.

2. fej.

Pixelhiba>!

Manhattan: Úgy tűnik, képtelen vagyok biztonságos együttélésre, se érzelmileg, se fizikailag. Közölje Ms. Juspeczykkel és a főnökeivel, hogy elmegyek.
Őr: Elmegy?
Manhattan: Igen. Előbb talán Arizonába. Aztán a Marsra.

3. fej.

Pixelhiba>!

Laurie: Csak néha eszembe jut: „Harmincöt éves vagyok. Mit értem el?” Tizennyolc éve élek félig visszavonultan, előtte meg tíz évig rohangáltam egy hülye jelmezben, mert a hülye anyám ezt akarta.
emlékszel arra a jelmezre? Arra a hülye kis miniszoknyára meg a dekoltázsomra, ami a köldökömig ért? Jó ég, az aztán szörnyű volt.
Dan: Ó, igen, szörnyű.

1. fej.

5 hozzászólás
csartak P>!

LAURIE JUSPECZYK: De… miért?

JONATHAN OSTERMAN: A termodinamikai csodák… Történések, melyek esélye oly parányi, hogy létrejöttük gyakorlatilag lehetetlenség, mint az oxigén spontán átalakulása arannyá. Bárcsak tanúja lehetnék ilyesminek. És mégis, két ember párzása során tízmillió spermium küzd egyetlen petesejtért. Szorozd meg ezt a számot a temérdek nemzedék számával, és becsüld meg annak esélyét, hogy elődeid megszületnek; találkoznak; pont azt a fiút, éppen azt a lányt nemzik… Egészen addig, míg anyád olyan férfit szeret, kit minden oka megvan gyűlölni, és ebből a frigyből, a tízmillió megtermékenyítésért küzdő gyermek közül csak te, egyedül te kelsz életre. Ilyen sajátos létformát képezni az esetlegesség káoszából olyan, mint aranyat nyerni a levegőből… Ez a valószínűtlenség diadala. A termodinamikai csoda.

LAURIE JUSPECZYK: De… Ha én, a születésem, ha ez egy termodinamikai csoda… ezek szerint ezt a világon bárkiről elmondhatnád!

JONATHAN OSTERMAN: Igen. Bárkiről a világon. Ám a világ tele van emberrel, úgy hemzseg a csodáktól, hogy azok közhellyé válnak, és mi elfelejtjük… elfelejtem. Folyton ugyanazt a világot fürkésszük, mely így elszürkül előttünk, más perspektívából azonban elakad tőle a lélegzetünk, mintha akkor látnánk először. Gyere… töröld le a könnyeid, mert te vagy az élet, egyedibb egy kvarknál, és még Heisenberg álmain túl is kiszámíthatatlan; az agyag, melyen a mindent formáló erők legtisztábban hagyják rajta ujjlenyomatukat. Töröld le a könnyeid… és menjünk haza.

3 hozzászólás