Lara Jean Song Covey személy

– Ne ordibálj, te idióta! – sziszegi dühösen.
– Ne nevezz idiótának, te idióta! – súgom vissza.

114. oldal

Tudod milyen érzés úgy szeretni valakit, hogy alig bírod elviselni, és közben tudni, hogy ő soha nem fog ugyanígy érezni? Valószínűleg nem. Az olyan embereknek, mint te, soha nem kell ilyesmi miatt szenvedni.

75. oldal

– A tiéd drágám! – kacsint rám Stormy. – Fogadd meg a tanácsom, Lara Jean: soha ne mondj nemet, amikor valójában igent mondanál!

27. oldal, 3. fejezet

Az emberek ki-be sétálnak az életünkben. Egy ideig ők jelentik számunkra a világot, ők a mindeneink. Aztán egy nap már nem azok. Nem lehet előre megmondani, meddig lesznek a közelünkben.

S ekkor hirtelen megszólalt:
– Kókuszillata van a hajadnak.
Nem is ültünk közel egymáshoz.
– Tényleg? Onnan érzed? – kérdeztem.
Közelebb csúszott, és beleszagolt a hajamba.
– Aha, Hawaiira vagy valami olyasmire emlékeztet.
– Köszi! – mondtam, bár nem voltam biztos benne, hogy bóknak szánta. – Felváltva használom ezt a kókuszillatú sampont és a húgom babasamponját, hogy lássam, melyiktől selymesebb a hajam…
Ekkor Peter Kavinsky odahajolt hozzám, és megcsókolt, amitől teljesen ledermedtem.

A szerelem félelmetes – állandóan változik, és bármikor vége lehet. Ez a kockázat vele jár. És mégsem akarok félni többé. Bátor akarok lenni.

357. oldal

Az első napot mindig is jobban szerettem az utolsónál. Az elsők a legjobbak, mert valami kezdetét jelentik.

Kedves Peter…

Annyira jól fest, hogy aláfestő zenét érdemelne.

– Mit tennél, ha most teherbe esnék?
– Lara Jean, hiszen még csak nem is szexelünk. Az lenne aztán a szeplőtelen fogantatás.

147. oldal