Lantos Károly (Karesz) személy
Idézetek
– Nem megyünk be?- mutatott a játszótér felé.
– Megbolondultál? Egyrészt zárva van, másrészt a gyerekeknek van fenntartva, harmadrészt minden tök vizes.
– Az átázott gatyádnak már mindegy, szerintem te is elég gyerekes vagy, és azért van a kerítés, hogy átmásszunk rajta.
80. oldal
Mivel a hajtincsemen màr nem volt mit igazítani, időhúzás gyanánt odaléptem a szemeteshez, hogy kidobjam a rágómat. Mikor máskor ragadt volna az ujjamra, ha nem most, amikor egyszerre bámult rám Karesz, Mr. Szép és a szerkesztőség többi tagja.
– Hehe… ragaszkodós típus… – dadogtam kínosan mosolyogva, mire Dénes megjegyezte:
– Jó ízlése van annak a rágónak.
113. oldal
Az sem segített a dolgon, hogy ezt az érintőképernyős témát még nem annyira vágom, mondhatnám tök béna vagyok hozzá. Így aztán, mikor hosszas töprengés után végre elkezdtem írni (a mondat végéig nem pillantva az üzenetmezőre, mivel annyira bűvöltem a betűket tartalmazó felületet…):
„Sajnos lebetegedtem, el kell napolnunk az eszmecserélős hócsatát”, ez lett belőle: „Dajmos lwbwtefwsten, wl kekk mapolmunk az estmexsetelos ehovsazat”:
De most komolyan! Kinek vannak annyira vékony ujjai, hogy elférnek ezeken az apró kis kockákon?! (És vajon, amikor éjszaka válaszoltam Karesznak, mégis mi a fenét küldhettem el neki…?!?)
Egy mozdulattal kitöröltem az egészet (ha így küldöm el, Karesz még azelőtt kiszeret belőlem, hogy belém szeretne… ki akarna egy olyan csajjal járni, aki a Halotti beszéd ómagyar nyelvén írogatja az SMS-eit, nem igaz?), majd valahogy belekeveredtem a szimbólumok mappába, vagy mibe.
7-8. oldal, 1.fejezet - Akkor most mi is van?...
– Attól nekem nem lesz se jobb, se rosszabb, ha azon túráztatom magam, mit gondolnak mások. Az csak egy vélemény. Igazából úgysem ismernek. Akkor meg nem mindegy?
83. oldal
– Oké, persze, nem vagytok felszínesek, bocs. De megkérdezhetem, mi számít még nektek? Úgy értem, mi alapján pontoztok? Mert annyira nem ismertek minden lányt az osztályból, hogy tudjátok, mit szeret olvasni, szereti-e ugyanazt a sportot, mint ti… meg ilyenek. Szóval akkor hogy megy ez?
– Tök egyszerű. A kisugárzás. Az illat. A mosoly. A kémia.
– Kémia? Komolyan az számít, szeretjük-e a kémiát?
Közvetlenül a kapun belül ugyanis egy félembernyi magasságú kerti törpe ácsorgott. Mint egy nagy szakállú, sipkás portás.
– Kiköpött Halmai! – vonyítottam, és Karesz kénytelen volt egyet érteni velem.
[…] megráztam a kerti törpe derékszögben tartott kezét.
– Jó napot, Halmai tanár úr! – üdvözöltem a szobrot, aki ettől az üvözléstől menten leesett a talpazatról, amelyen állt.
338. oldal