Lan Xichen személy
Idézetek
– Ritkán hozol magaddal bárkit is, ráadásul úgy tűnik, hogy jó hangulatban vagy. Udvariasan bánj a vendégeddel, ne ilyen durván!
Jó hangulatban? Wei Wuxian jól megnézte magának Lan Wangji arcát. Mégis miből látja rajta, hogy jó hangulatban van?
– Meg te is szeretnéd, hogy velünk jöjjön, nem igaz? – kérdezte Lan Xichen.
Lan Wangjinek földbe gyökerezett a lába.
– Rád néztem, és pontosan azért egyeztem bele, hogy jöjjenek, mert láttam rajtad, hogy ezt szeretnéd – tette hozzá Lan Xichen.
[…]
– Nem így volt.
165. oldal
– Milyen vágyakozásról beszélsz? – pördült meg Wei Wuxian. – Milyen leszakítani való gyümölcsről?
Jin Guangyao és Lan Xichen egyaránt meglepődtek a kérdésein, és úgy nézték az arcát, mintha arra szeretnének rájönni, hogy szántszándékkal tetteti-e magát félkegyelműnek. Wei Wuxian szíve hirtelen úgy kezdett dobogni, mintha fél éjszakán át tartó tetszhalottságból tért volna magához. Nyugalmat próbált erőltetni magára, és feltette a kérdést:
– Mire gondolsz?
– Wei úrfi, tényleg nem érted, hogy miről beszélek? – kérdezte Jin Guangyao. – Ha Hanguang-jun ezt hallaná, biztosan bántaná a dolog.
– Tényleg nem értem, hogy miről beszélsz – mondta Wei Wuxian türelmetlenül. – Mondd már ki!
A láthatóan döbbent Lan Xichen vette át a szót:
– Wei úrfi, egyszerűen nem hiszem el, hogy azután, hogy ennyi időt töltöttél el Wangjival, még mindig nem vagy tisztában az érzéseivel!
116-117. oldal
-Wangji, hogyan döntöd el, kinek hiszel, és kinek nem?
[…]
Arra alapozzuk a másokba vetett bizalmunkat, amit tudunk róluk. Te úgy véled, hogy igaz, amit tudsz Wei Wuxianről, ezért bízol benne. Én ugyanígy vagyok Jin Guangyaoval, ezért benne bízom. Te hiszel az ítélőképességedben, hát nem hihetek én is a sajátomban?
82. oldal
Nie Mingjue megrázta a fejét, és megfordult. Ahogy megfordult, Wei Wuxian érezte, hogy felcsillan a szeme. Mintha havazni kezdett volna, ás a pelyhek besodródtak volna a holdfény világította terembe. Lan Xichen és Lan Wangji lépett oda hozzá.
[…]
Lan Wangjiben ekkor még bujkált valami naivság, de az embereket távol tartó, hűvös arckifejezése már megvolt. Wei Wuxian tekintete azonnal rátapadt, képtelen volt levenni róla a szemét. Nem érdekelte, hogy hallja-e, boldogan felkiáltott:
– Lan Zhan! Hiányoztál! Hahahahahahaha!
245. oldal
Az asztalra tette a kezében tartott szablyáját.
– Huaisang szablyája? – mosolyodott el Lan Xichen.
– Biztonságban van nálad, de azért ne hanyagolja el a tanulmányait – mondta Nie Mingjue. – Mondd meg a többieknek, hogy a szabadidejükben foglalkozzanak vele. Amikor legközelebb találkozom vele, meg fogom nézni, hogyan halad a szablyaforgatással és a mágiával.
Lan Xichen az ég és föld ujjába rejtette Nie Huaisang szablyáját.
– Huaisang mindig arra hivatkozik, hogy otthon hagyta a szablyáját. Most majd nem lesznek kifogások a lustálkodásra!
221. oldal