Lan Wangji személy

墨香铜臭 (Mo Xiang Tong Xiu): 魔道祖師 (Mo Dao Zu Shi) 4.
Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 1.
Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 2.
Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 3.
Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 4.
Mo Xiang Tong Xiu: A démoni kultiváció nagymestere 5.
!

Lan Wangji (donghua)

!

Lan Wangji (Wang Yi Bo)

!

Lan Wangji (Wang Yi Bo)

!

Lan Wangji

!

Wei Wuxian (Sean Xiao) és Lan Wangji (Wang Yi Bo)


Idézetek

yviene>!

– Ritkán hozol magaddal bárkit is, ráadásul úgy tűnik, hogy jó hangulatban vagy. Udvariasan bánj a vendégeddel, ne ilyen durván!
Jó hangulatban? Wei Wuxian jól megnézte magának Lan Wangji arcát. Mégis miből látja rajta, hogy jó hangulatban van?

Kapcsolódó szócikkek: Lan Wangji · Lan Xichen · Wei Wuxian
4 hozzászólás
ViPa>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Szerettél valaha valakit?
– Igen.
(…)
– Mi a helyzet Jiang Chenggel?
Lan Wangji mogorván felhúzta a szemöldökét.
– Hát Wen Ninggel?
Lan Wangji hűvösen kifújta a levegőt.
– Hát ezzel? – mutatott magára Wei Wuxian.
– Enyém – mondta Lan Wangji.

332. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jiang Cheng · Lan Wangji · Wei Wuxian · Wen Ning
1 hozzászólás
ViPa>!

– Meg te is szeretnéd, hogy velünk jöjjön, nem igaz? – kérdezte Lan Xichen.
Lan Wangjinek földbe gyökerezett a lába.
– Rád néztem, és pontosan azért egyeztem bele, hogy jöjjenek, mert láttam rajtad, hogy ezt szeretnéd – tette hozzá Lan Xichen.
(…)
– Nem így volt.

165. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lan Wangji · Lan Xichen
2 hozzászólás
ViPa>!

– Úrfi, a melletted lévő férfiú… Miért bámul úgy?
(…)
– Ő? Nagyon szigorúan nevelték. Nem szereti, ha többiek túlságosan barátságosan viselkednek egymással a jelenlétében. Hát nem furcsa?
(…)
– Furcsa – mondta halkan. – Úgy nézett rám, mintha a feleségét ölelgettem volna…

297. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lan Wangji · Wei Wuxian
4 hozzászólás
never_mind>!

Nekünk kettőnknek nincsen szükségünk a „köszönöm” és a „sajnálom” szavakra.

231. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lan Wangji · Wei Wuxian
1 hozzászólás
_Sophie_ P>!

– Sizhui, te érted leginkább a dolgokat, vezesd őket! Meg tudod csinálni?
Lan Sizhui bólintott.
– Ne félj! – mondta Wei Wuxian.
– Nem félek.
– Valóban?
– Valóban – mosolyodott el Lan Sizhui. – Mo úrfi, te nagyon hasonlítasz Hanguang-junre.
(…)
Én sem tudom, hogy miért, folytatta a gondolatmenetét Lan Sizhui magában, de úgy érzem, hogy hasonlítanak. Bármelyikük legyen is velünk, nincsen ok a félelemre vagy aggodalomra.

10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lan Sizhui · Lan Wangji · Wei Wuxian
2 hozzászólás
Klaudia_Kispál>!

Már futottak egy ideje, amikor Lan Jingyi megszólalt.
– Így elmenekülünk?
Wei Wuxian megfordult, és elkiáltotta magát.
– Hanguang-jun, a tiéd a fickó. Mi előremegyünk!
A qin húrjai hümmögtek egyet, mire Wei Wuxian elnevette magát.
– Ennyi? – fordult felé Lan Jingyi. – Nem mondasz neki mást?
– Mit kellene még tennem? Mit mondjak? – kérdezte Wei Wuxian.
– Például azt, hogy „aggódom érted, itt maradok”. „Ne, menj csak!” "Nem, nem akarok elmenni. Csak akkor, ha te is velem jössz!" Ilyesmiket.
Wei Wuxian tátott szájjal nézte.
– Ki tanított téged erre? Honnan veszed, hogy így kell a dolgokat intézni? Az még csak-csak elképzelhető, hogy én ilyeneket mondjak, na de Hanguang-jun?
A Lan család ifjai kórusban erősítettek rá:
– Nem mondana ilyesmit…
– Úgy is van! – helyeselt Wei Wuxian. – Időpazarlás az ilyesmi.

21-22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lan Jingyi · Lan Wangji · Wei Wuxian
6 hozzászólás
_Sophie_ P>!

– Hanguang-jun, miért esett össze Wei úrfi? – kérdezte Ouyang Zizhen.
– Elfáradt – válaszolta Lan Wangji.
– Azt gondoltam, hogy sohasem fárad el! – furcsállta a dolgot Lan Jingyi.
A többi fiú is megdöbbent. Yiling legendás pátriárkája a sétáló holtakkal folytatott küzdelem után összeesett a fáradtságtól. Pedig azt gondolták volna, hogy efféle teremtményeket egy csettintéssel elintéz. Lan Wangji megrázta a fejét, majd négy szót mondott:
– Ő is csak ember.

392. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lan Jingyi · Lan Wangji · Ouyang Zichen · Wei Wuxian
>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Lan Zhan, nézz rám – kérte remegő hangon.
– Mhm.
Wei Wuxian mély levegőt vett és suttogva beszélt tovább:
– Tényleg nem emlékszem egy csomó mindenre, így arra sem, hogy mi történt az Éj nélküli városban. Egyáltalán nincsenek emlékeim arról a néhány napról.
Lan Wangji szeme finoman kikerekedett.
Wei Wuxian hirtelen megragadta a vállát, úgy folytatta:
– De! De mától fogva akármit is mondasz, akármit is teszel, mindenre emlékezni fogok. Semmit sem felejtek majd el!
Lan Wangji hallgatott.
– Te nagyon jó ember vagy – vallotta meg Wei Wuxian. – Kedvellek.
Lan Wangji továbbra is hallgatott.
– Megfogalmazom másképp. Imádlak, szeretlek, akarlak, nem tudnálak elhagyni.
Lan Wangji csak nézte.
– Egy egész életen át csak veled szeretnék éjszakai vadászatra járni.
Lan Wangji nem mondott semmit.
Wei Wuxian összeérintette három ujját, az égre, a földre és végül a szívére mutatott.
– Azt szeretném, ha minden nap egy ágyban aludnánk. Esküszöm, hogy most nem ingerelni akarlak, nem szórakozom, és még csak nem is az irántad érzett hála hajt. Nincs mögötte semmilyen zavaró hátsó szándék, egyszerűen csak szeretlek, és veled akarok lenni. Csak téged akarlak, senki mást. Bármit, bárhogyan megtehetsz velem, csak azt szeretném, hogy te is akard…"

Kapcsolódó szócikkek: Lan Wangji · Wei Wuxian
3 hozzászólás