Lady Marion személy
Idézetek
A fiatal hercegnő arca a mohán pihent – Aelin Galathynius volt az, egykori önmaga –, karját felé nyújtotta.
– Kelj fell! – Úgy hangzott, mint egy jobb élet ígérete egy jobb világé.
[…]
– Kelj fel! – Ez már nem a hercegnő hangja volt, valaki távolabbról szólt. Sam volt az. Alakja a messzeségben alig volt kivehető, de ott állt és halványan mosolygott.
– Kelj fel! – Most megint más szólt hozzá, egy női hang. Nehemia hangja.
– Kelj fel! – Ezúttal anyja és apja hallotta egyszerre, arcuk komoly volt, de szemük csillogott. A nagybátyja állt mellettük, ezüstös haján Terrasen koronája. – Kelj fel! – mondta ő is kedvesen.
Egyenként jelentek meg, mint ködből feltűnő árnyalakok. Azok arcát látta, akiket egykor lángoló szíve minden melegével szeretett.
Aztán Lady Marion lépett elő mosolyogva, férje oldalán.
– Kelj fel! – suttogta, hangja tele a világba és lányába vetett reménységgel, akit soha többé nem láthat újra.
A sötétség megremegett.
547-548. oldal 54.fejezet
Akkor.
Abban a pillanatban, amikor Lady Marion úgy döntött, a királyságba vetett kétségbeesett reményt választja a saját élete helyett, a férje és a lánya helyett, akik hiába várták őt vissza.
Abban a pillanatban tört darabokra Aelin Galathynius egész élete, és akivé válni akart.
Celaena a földön feküdt, a világ legmélyén, a pokol fenekén.
Ez volt az a pillanat, amivel nem tudott szembenézni – ez idáig.
Mert már akkor tudta, milyen hatalmas volt ez az áldozat.
545. oldal, 54. fejezet