Lady Lark of Corvyn személy

Ha nem álmodom, megtenné, hogy felvesz valamit?
– És ha mégis álmodik, szeretné, hogy így maradjak? – kérdezte fanyarul, de hallottam, ahogy megmozdul, és ruhát húz elő.

Azért választottál engem, mert a hasznodra vagyok. De én azért, mert téged akartalak. Csak arra vágytam, hogy cserébe szeress.

269. oldal

– Ragyogsz, Lark.
A keze ismét visszaindult, és végigsimított kibontott hajamon. Nyeltem egyet, hirtelen könnyek fojtogattak.
Akkor miért nem lát senki?
– Én látlak – mondta.

Nem vagyok fegyver.
A szavaim szomorú, ellenkező kiáltásként hangzottak a fejemben. Éreztem, hogy közelebb jön, de továbbra sem ért hozzám, és ezért hálás voltam. Ha hozzám érne, képtelen lennék visszafojtani a könnyeket.
– Sosem akartam király lenni. De az vagyok. Nem igazán számít, mit akarunk – ismételte.
Felé fordultam és ránéztem. Az arcán nem múló gyötrelem ült.
Téved. Ez számít igazán.
– Miért? – motyogta átható tekintettel.
Mert vágyak nélkül csak kötelesség létezik.

De… hiszen… néma!– dadogta apám, láthatóan olyan döbbenten, mint amilyen én voltam.
– Igen, így van.– A király elmosolyodott, a hangja fanyar és kedélyes volt.– Csodálatos tulajdonság egy nőben. Minden titkomat megtartja majd.

– Gyönyörűen néz ki ma este, Lady Lark. Mondtam mostanában, mennyire élvezem a hallgatását? – mormolta, semmibe véve a töprengésemet.
Mondtam mostanában, milyen tuskó?

– Valóban nehéz észrevenni. Vékony, sápadt és csendes vagy. De most, hogy figyeltem lágy, szürke szemedet, végigsimítottam arcod kecses ívein, megcsókoltam halványrózsaszín szádat, nem akarok máshova nézni. Újra és újra magadra vonzod a tekintetem.
[…]
Téged… lehetetlenség… nem észrevenni.

227. oldal

– Ismer valakit, aki mindkét karjával remekül kardozik?
Megvetően felvontam a szemöldökömet. Nem ismertem ilyen embert. De nem voltam igazán lenyűgözve. Szóval tehetségesen gyilkol. Éljen!

– Sírtál… örülök. A sírás jót tesz. Nem gyógyulhat be a szív, ha nem gyászolhat.

312. oldal, 31. fejezet (Könyvmolyképző, 2021)