Lady Danbury személy

– Ami önöket illeti – lendítette az idős hölgy sétabotját a férfiak felé –, még mindig fenntartom a véleményemet. Önt – mutatott Anthonyra – hajlamos vagyok kedvelni, mivel elutasította Berbrooke lánykérését, és nem adta hozzá a húgát. De a többiek… Hmmm.
Azzal sarkon fordul tés távozott. – Hmmm? – visszhangozta Benedict. – Hmmm? – Az én intelligenciámat és lényemet azzal véleményezi, hogy „hmmm"?

44. oldal, 2. fejezet (GABO, 2010)

– Haywood! – kiáltott Lady Danbury és magához intett egy középkorú úriembert. – Egyetért velem?
Lord Haywood arcán a pánik kínja rezdült, aztán amikor egyértelmű lett, hogy nincs menekvés, azt felelte – Az a stratégiám, hogy mindig egyetértek önnel.
Lady Danbury ismét Penelope felé fordult – Csak képzelem, vagy a férfiak egyre okosabbá válnak?

61. oldal

– Blake Ravenscroft – kiáltott fel a lady. – Nyolcéves kora óta nem láttam!
– Bujkáltam.

276. oldal

– Ó, ez nem az anyád hibája! – jegyezte meg Lady D. – Nem az ő hibája, hogy társadalmunkban túlszaporodtak a tökfejek. Szentséges ég! Nyolcatokat nevelt fel és egyikőtök sem idióta! – Sokatmondó pillantást vetett Francescára. – Ez egyébként bók volt.
– Meg vagyok hatva.

166. oldal

Már majdnem elbúcsúztak, amikor éles női hang csattant a közelükben: – Mr. Bridgerton!
Mindketten megdermedtek. Ezt a hangot jól ismerték. Ezt a hangot mindenki jól ismerte.
– Ments meg, kérlek! – könyörgött Colin.
Penelope a válla fölött hátranézve meglátta, hogy a hírhedt Lady Danbury nyomakodik feléjük a tömegen keresztül, össze-össze rezzenve, amikor sétapálcája vége valamely szerencsétlen fiatal hölgy lábán koppan.
– Lehet, hogy egy másik Mr. Bridgertonra gondol – vetette fel Penelope. – Hiszen elég sokan vagytok, és talán…
– Tíz fontot adok, ha mellettem maradsz – nyögte ki Colin.
Penelope kuncogott.
– Ne légy ostoba, én…
– Húszat.
– Megegyeztünk.

– Valóban. Idős korára megokosodik, Mr. Bridgerton.
– Időnként hallottam, olyan megjegyzéseket, hogy fiatal koromban is volt bennem egy kis intelligencia.
– Hm. A hangsúly persze a kis mennyiségen lehetett.

– Ahogy öregszem, egyre inkább úgy vélem, a világon az emberek többsége bolond.
– Erre csak most jött rá? – kérdezte Penelope, nem gúnyosan, hanem mert Lady Danbury szokásos hozzáállását tekintve nehéz volt elhinni, hogy nem évekkel korábban jutott erre a következtetésre.

Lady Danbury koppintott egyet a padlón társasági fegyverével (mások sétapálcának nevezik, de Marcus jobban tudta).

264. oldal

– Tudod, miért kedvellek olyan nagyon, Hyacinth Bridgerton?
Hyacinth előrehajolt.
– Csupa fül vagyok.
Lady D arca ráncos mosolyra húzódott.
– Azért, mert kedves lány vagy, és pontosan olyan, mint én.
– Tudja, Lady Danbury, ha ezt bárki másnak mondja, sértésnek vette volna.
Lady D egész testében rázkódott a nevetéstől.
– De te nem?
Hyacinth tagadón ingatta fejét.
– Én nem.
– Akkor jó – felelte Lady Danbury és rá nem jellemző nagyanyai mosollyal jutalmazta, aztán a kandallópárkányon álló órára pillantott.

– Hyacinth…
A kisasszony várakozón tekintett rá.
– Hyacinth – ismételte, ezúttal egy kicsit nagyobb meggyőződéssel. Mosolygott, tekintetük egymásba olvadt. – Hyacinth…
– Tudjuk, hogy hívják – szólt a nagymama irritált hangja.