Lady Catherine de Bourgh személy
Idézetek
– Szavamra – mondta Lady Catherine –, fiatal leány létére nagyon határozottan fejezi ki a véleményét. Mondja, kérem, hány éves?
– Mivel három felnőtt húgom van – felelte Elizabeth mosolyogva –, ladységed nem kívánhatja tőlem, hogy bevalljam a koromat.
Lady Catherine-t láthatólag elképesztette, hogy nem kapott egyenes választ, s Elizának az a gyanúja támadt, hogy ő az első, aki valaha tréfás hangot mert megütni ilyen méltóságteljes neveletlenséggel szemben.
148-149. oldal (Lazi, 2004)
[…] a nem egyenlők közti házasság felér egy nyilvános megszégyenítéssel. Soha nem szabad ilyesmibe vágni, de még csak belegondolni sem, hiszen végső soron semmi mást nem ér vele az ember, mint a magasztos célok szempontjából jelentéktelen boldogságot, és több megelégedést, mint ami akár illendő, vagy elvárható volna.
261. oldal
Julia Barrett: Önteltség és önámítás 73% Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényének folytatása
[…] nem hagyta el a bátorsága. Semmi olyat nem hallott Lady Catherine-ről – sem rendkívüli képességeket, sem csodálatos erényeket – ami áhítatos félelmet ébresztett volna benne. A pénz és rang puszta pompájának pedig, úgy vélte, remegés nélkül tanúja lehet.
193. oldal
– Na nyugtalankodjék, kedves unokahúgom, az öltözéke miatt. Lady Catherine távolról sem követeli meg tőlünk azt az eleganciát öltözködésben, amely oly jól illik őhozzá és a leányaihoz. Csupán azt ajánlanám, öltse magára a legjobbik ruháját – egyébre nincs szükség. Lady Catherine-nek nem lesz kegyedről rosszabb véleménye csak azért, mert egyszerűen van öltözve. Őladysége szereti, ha tekintettel vannak a rangkülönbségre.
151. oldal (Európa, 1979)
– Mind! Hogyan, mind az öten egyszerre? Nagyon különös! És maga a második lány. A fiatalabbak is táraságba járnak, mielőtt az idősebbek férjhez mentek volna? Hiszen a legfiatalabbak még kislányok lehetnek.
– Igen, a legkisebbik tizenhat éves sincs. Ő talán fiatal ahhoz, hogy sokat forogjon társaságban. De véleményem szerint, Lady Catherine, igazságtalanság volna a fiatalabb testvérekkel szemben, ha nem vehetnék ki részüket a társasági életből és a szórakozásból, csak azért, mert az idősebbeknek nincs módjuk vagy kedvük a korai férjhez menéshez. Aki utolsónak született, annak éppen annyi joga van a fiatalság örömeihez, mint az elsőszülöttnek. Hogyan lehet tőlük elvárni, hogy otthon üljenek? Nem hiszem, hogy ez növelné bennük a testvéri szeretetet vagy a finom érzést.
– Szavamra – mondta Lady Catherine –, fiatal leány létére nagyon határozottan fejezi ki a véleményét. Mondja, kérem, hány éves?
– Mivel három felnőtt húgom van – felelte Elizabeth mosolygova –, ladységed nem kívánhatja tőlem, hogy bevalljam a koromat.
Lady Catherine-t láthatólag elképesztette, hogy nem kapott egyenes választ, s Elizának az a gyanúja támadt, hogy ő az első, aki valaha tréfás hangot mert megütni ilyen méltóságteljes neveletlenséggel szemben.
– Nem hinném, hogy több lenne húszévesnél, nem kell tehát titkolni a korát.
– Még nem vagyok huszonegy éves.
155-156. oldal (Európa, 1979)
– Amit Lady Catherine tesz, az az ő dolga, magácskának, kisasszonykám nem szabad ezzel foglalkoznia. Hiszem, hogy számára is eljön majd az idő, amikor mindenért számot kell adnia. Önnek pedig, kedves kisasszonykám, addig a napig csak arra kell figyelnie, hogy az ilyen gondolatok ne verhessenek gyökeret a fejében, mert ezek bizony olyanok, mint az élősködő gyomok: előbb felfalnak, s tönkretesznek minden mást maguk körül, ami szép és becses, aztán, ha maguk maradtak, mindenféle más gondokat okoznak. Jöjjön csak ide, Miss Anne – mondta Joss, miközben egy újabb adag kitépett boglárkát villázott a talicskájára –, segítsen nekem egy kicsit! Piszkolja csak be azokat a finom kacsókat, hogy lássa, hogy fest, ha valóban olyan munkát végez, aminek eredménye van; az segít majd kiűzni ezeket a gonosz gondolatokat a buksijából. Alaposan kitisztítja majd egy kis munka, meglássa kegyed is!
100. oldal, 6. fejezet
Joan Aiken: Lady Catherine nyakéke 74% Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényének folytatása
Lady Catherine visszatért az ismerős rosingsi falak közé, és miután leánya pihenni tért, mopszlija, Toby pedig mellé heveredett, úgy érezte, eljött az idő, hogy kifejezze rosszallását Sir Geoffrey búcsúzkodáskor tanúsított viselkedését illetően.
– Ahogy öregszik – mondta ünnepélyesen –, Sir Geoffrey határozottan egyre modortalanabb lesz. Ha nem ismerném jobban, ma reggeli viselkedéséből azt a következtetést vonhatnám le, hogy jobban szereti a magányt, mint a társaságot. Túl sokat van egyedül. A férfiak, Heywood kapitány, a nők társaságában mutatják a legjobb képet magukról. Nélkülünk mogorvává és különccé válnak. Vigyázzon, kedves kapitányom, nehogy agglegényként végezze. A férfiakat házasságra teremtették. Talán mi, nők keressük mohóbban, mégis a férfiak azok, akik nagyobb hasznát látják.
121. oldal, Negyedik könyv, Huszonötödik fejezet (Lazi, 2007)
Julia Barrett: Önteltség és önámítás 73% Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényének folytatása
„You can now have nothing further to say,” she resentfully answered. „You have insulted me in every possible method. I must beg to return to the house.”
And she rose as she spoke. Lady Catherine rose also, and they turned back. Her ladyship was highly incensed.
„You have no regard, then, for the honour and credit of my nephew! Unfeeling, selfish girl! Do you not consider that a connection with you must disgrace him in the eyes of everybody?”
„Lady Catherine, I have nothing further to say. You know my sentiments.”
„You are then resolved to have him?”
„I have said no such thing. I am only resolved to act in that manner, which will, in my own opinion, constitute my happiness, without reference to you, or to any person so wholly unconnected with me.”
Chapter 56