Lady Calpurnia Hartwell (Callie) személy

Sarah MacLean: Nine Rules to Break When Romancing a Rake
Sarah MacLean: Eleven Scandals to Start to Win a Duke's Heart
Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya
Sarah MacLean: A hódítás tíz szabálya
Sarah MacLean: Tizenegy botrány egy herceg meghódításához

Idézetek

Viktória_Erdei P>!

– Néhány évig táncoltam, csak aztán abbahagytam.
A férfi elégedetlen volt a válasszal, és nem hagyta annyiban a dolgot.
– De miért?
A lány arcán fanyar mosoly suhant végig.
– A partnereim enyhén szólva nem voltak ideálisak. Akik nem a hozományomra vadásztak, öregek vagy unalmasak voltak. Sokkal egyszerűbbnek bizonyult kitérni a felkérések elől, mint elviselni a társaságukat.
– Remélem, hogy engem nem talál annyira ellenszenvesnek.
Callie a szemébe nézett, és látta, hogy viccel. Nem, Ralston egy cseppet sem volt ellenszenves.
– Nem, mylord – mondta kedvesen és érezhetően őszintén. – Úgy tűnik, hogy ön Miss Heloise-t is elvarázsolta.
– Az embernek kamatoztatnia kell a tehetségét, Lady Calpurnia.
Biztos vagyok benne, hogy ez önnek nagyon is jól megy. – A férfi kissé mélyebb hangon folytatta: – Biztosíthatom arról, hogy ebben tényleg jó vagyok.
Callie próbálta leplezni zavarát.
– Azt hiszem, hogy a híre már megelőzte önt.

121. oldal, 6. fejezet

Ercsusz >!

– Ebből elég! – kiáltotta Callie felállva. – Kifelé!
– Nem utasíthatsz ki a saját könyvtáramból, Calpurnia.
– Dehogynem! Sőt, már meg is tettem! Kifelé!

20. fejezet

Surume>!

– Én… – Juliana csak eddig jutott, aztán elhallgatott. Teljes pánikban próbált visszaemlékezni arra, hogyan viselkedik egy illedelmes angol hölgy ilyen helyzetben. Callie-vel soha nem beszéltek arról, hogyan kell reagálni, ha egy angyal lép hozzá, és zenei életrajzokra vonatkozóan ad tanácsot.

9. fejezet

Fire_bird>!

Callie a fejét rázta, de továbbra is a földre szegezte a tekintetét.
– Callie – szólt a férfi, kedves, bársonyos hangon.
Callie biztos volt benne, hogy így beszél a nőkkel, amikor el akar érni náluk valamit, és egyáltalán nem lett volna meglepve, ha kiderült volna, hogy a férfi technikája eddig mindig sikerrel járt. – Miért jött el hozzám?
És ekkor, lehet, hogy bátorságból, lehet, hogy gyávaságból, de az is lehet, hogy a sherry hatására Callie elhatározta, hogy megmondja az igazat a férfinak. Végül is ennél kínosabb már nem lehet a helyzet.
– Azért jöttem, hogy megkérjem, csókoljon meg – suttogta alig hallhatóan Lady Calpurnia.
A férfi teljesen megdöbbent a válaszon.
[…]
Ebben a helyzetben Ralston viselkedhetett volna úgy, ahogy az egy dzsentlemenhez illik: kerülve a felesleges kérdéseket egy hintót bocsátani a rendelkezésére, és fátylat borítani mindarra, ami történt, de Ralston érezte, hogy nyilvánvaló idegessége ellenére a lány a lelke mélyén szeretné végigjátszani a játékot, és a márki is kíváncsi volt, hogy meddig merészkedik el.
– Miért?
Callie a kérdés hallatára tágra nyitotta a szemét. A másodperc töredékéig pillantásuk találkozott, de Callie utána újra a földre szegezte tekintetét.
– Mylord – hebegte.
– Miért kéri ezt tőlem? Nem mintha nem lenne hízelgő a helyzet, de biztosan ön is belátja, hogy az egész azért némiképp furcsa.
– Nem… nem tudom.
A márki lassan csóválta a fejét. A ragadozó kiszagolta a zsákmányt.
– Ez, drágaságom, nem jó válasz.
– Nem illik így szólítania, ez túlontúl bizalmaskodó.
A férfi erre kissé elmosolyodott.
– Itt van nálam, a hálószobámban, és arra kér, hogy csókoljam meg. Szerintem megengedhetem magamnak a feltételezést, hogy már rég túllépte az illendőség határait, ezért újra felteszem a kérdést: miért?
Callie megint lehunyta a szemét, ismételten borzalmasan zavarba jött. Egy pillanatra a férfi azt hitte, hogy nem is fog válaszolni. Ám Callie kihúzta magát, vett egy nagy lélegzetet, és azt mondta:
– Még soha nem csókolt meg senki, ezért arra gondoltam, hogy már eljött ennek is az ideje.
Szavai sokkolóan hatottak a férfira, mert a hangjában nem volt se könyörgés, se önsajnálat. Annyira őszinték és tényszerűek voltak ezek a szavak, hogy a márkinak rendkívül imponált a bátorsága. Egy angol hölgynek nem könnyű ilyesmit bevallania.

75-77. oldal

Mentavirág>!

– Itt fent ülve soha nincs esélyem arra, hogy belekóstoljak az életbe. Itt fent csak por és felesleges mentegetőzések vannak. Ugyanaz a ketrec, mint a nőé a szomszéd szobában, csupán másképp van bearanyozva.

342-343. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lady Calpurnia Hartwell (Callie)
Amren>!

Ralston approached, taking Callie’s hand in his, lifting the fingers to his lips for a brief kiss. “I’ve been looking for you.” He turned to Juliana. “Both of you.”
Callie looked to Ralston. “Tell your sister she’s beautiful.”
He looked surprised. “Of course she’s beautiful. If only she were a touch taller, she’d be perfect.”
She laughed at the feeble joke. She was taller than half the men in London. “A common complaint.”
“Gabriel, I’m serious,” Callie was not going to let either sibling off the hook. “She thinks that she cannot land a husband.”
Her brother’s brows knitted together. “Why not?” he asked his wife.
“I don’t know! Because obstinacy runs in your blood?”
He pretended to consider the frustrated statement. “It’s possible. I am not certain that I could land a husband either.”
Juliana grinned. “It is because you are too tall.”
One side of his mouth kicked up. “Very likely.”
Callie gave a little aggravated sound. “You are both impossible! I have dinner to oversee. You”—she pointed a finger at her husband, then indicated Juliana—“talk some sense into her.”

Amren>!

“Perhaps you could explain to me how it is that Leighton came to profess his love to you in the middle of a crowded ballroom?”
The ache returned.
“He was in Yorkshire,” she whispered, hating the sound of the words. Hating the weakness.
Ralston nodded. “And tell me, did he lose his mind there?”
“Gabriel,” Callie said, warning in her tone. “Have a care.”
“Did he touch you?” Everyone stiffened. “Don’t answer. There’s no need. No man behaves in such a way without . . .”

Amren>!

Callie’s goal was a smart marriage.
Which made Juliana’s goal survival.

Amren>!

Their shared laughter attracted Mariana’s attention from behind the dressing screen. “What is maraviglioso?” She poked her blond head around the edge of the divider. “Why are you laughing?” She narrowed her gaze on Juliana. “Why are you crying?” She disappeared for a heartbeat, then hobbled out, clutching a length of half-pinned green satin to her, poor Valerie following behind. “What did I miss?” She pouted. “I always miss everything!”
Callie and Juliana laughed again at Mariana’s pique, then Juliana said, “Well, you’ll have to tell her.”
“Tell me what?”
Callie’s cheeks were on fire, and she was certainly wishing that they weren’t all in the middle of a fitting room with one of London’s best dressmakers standing a foot away.
Juliana could not stop herself. “It appears my brother has done his duty.”
“Juliana!” Callie whispered, scandalized.
“What? It is true!” Juliana said simply, with a little shrug.
Callie grinned. “You are just like him, you know.”

Surume>!

Szemei elsötétültek, ahogy végignézett rajta. Callie számára csak most lett világos, hogy a férfi észrevette a ruhát. Kérj fel táncolni!

21. fejezet