Kvothe személy
Idézetek
Ennek az embernek igazi vörös haja volt, olyan rőt, akár a láng. Sötét, egykedvű szeme volt, és azzal a fáradt magabiztossággal mozgott, amit a számtalan dolog tudása ad. Övé volt a Jelkő fogadó, és övé volt a harmadik hallgatás. Illett hozzá. Ez volt a legnagyobb csend, amely magába temette a másik kettőt. Mély és széles volt, akár az ősz elmúlása. Súlyos, mint a simára csiszolt kő a folyóban. Olyan csendje volt, mint a vágott virágnak. Az hallgat így, aki halni készül.
Utószó - A háromszólamú csend
– Mitől más ez a hely?
Körülnéztem, gondolkodtam, ráztam a fejem. – Nem tudom.
– Újabb jó válasz. Emlékezz rá.
Vártam, hogy folytassa. Mivel nem folytatta, megkérdeztem: – Mi teszi jó hellyé?
Hosszú ideig nézte a vizet , mielőtt válaszolt. – Ez egy perem – mondta végül. – Magas hely, ahonnan le lehet esni. A dolgok jobban látszanak egy peremről. A veszély felébreszti az alvó elmét. Tisztábbá teszi a dolgokat. A dolgok meglátása része a névmesterségnek.
– És mi van, ha leesem? – kérdeztem.
– Ha leesel, hát leesel – vont vállat Elodin. – Néha a leesés is megtanít valamit. Álmaidban gyakran leesel, mielőtt felébrednél.
365. oldal
– Három pikk van a kezedben – mondta. – És öt pikk volt már játékban. – Összeérintette ujjai hegyét és elkomolyodott – Az összesen hány pikk?
– Nyolc – feleltem.
A többi magiszter mocorgott a székében. Arwyl sóhajtott. Kilvin megroskadt, Hemme és Brandeur odáig mentek, hogy összenéztek, és a szemüket forgatták. Minden arcra kiült a tűrni kényszerültek ingerültsége.
[…]
– Az alkímia magisztere?
Mandrag intett foltos kezével. – Passzolok.
– Pedig egész jól tud felelni, ha a pikkekről kérdezik – ajánlgatta Elodin.
94-95. oldal
Kote éppen felállt a két súlyos tölgyfahordó között a kiürült polcra, amikor fekete kardhüvelyt lóbálva berontott Bast.
Kote, aki letenni készült a deszkalapot az egyik hordóra, riadtan rákiáltott:
– Óvatosan, Bast! Egy dámát hozol, ne csápolj úgy, mintha holmi fehércseléddel táncolnál csűrdöngölőt!
38. oldal
– Brendon! – mondta Wil undorral. – Az közelebb áll a kenyérhez, mint a sörhöz.
Sim bólintott és pofát vágott. – Nem szeretem, ha rágnom kell az italomat.
– Nem olyan rossz – védekeztem. – Egyike a kevés italnak, amelyet a várandós asszonyok fogyaszthatnak. Arwyl említette egyik óráján. Virágporból, halolajból és cseresznyemagból főzik. Mindenféle tápanyag van benne.
– Kvothe, nem akarunk bírálni téged. – Wilem a vállamra tette a kezét, és aggódva nézett. – Sim és én azt se bánjuk, ha várandós ylli asszony vagy.
69. oldal
Beszélgethettem volna Tempivel, de társalgást kezdeni vele olyan volt, mintha fogócskát játszanék egy szökőkúttal.
546. oldal