Kvothe személy

– Kérdezhetek valamit, Reshi?
– Mindig, Bast.
– Kínos dolgot is?
– Mást nem is érdemes.

37. oldal

– Szeretnék olyan nyugodt lenni, mint amilyennek téged látlak.
– Én meg szeretnék olyan nyugodt lenni, mint amilyennek látszom – mormoltam.

– No és te, Bast, mit tanultál ma este?
– Ma azt, mester, hogy a híres szeretőknek miért jobb a szemük,
mint a tudósoknak.
– Miért, Bast? – kérdezte Kote némi derűvel.
Bast becsukta az ajtót és leült a másik székbe, arcát tanára és a tűz
felé fordította. Sajátosan finom bájjal mozgott, szinte táncolt.
– Nos Reshi, a legjobb könyvek ott találhatók, ahol rossz a
világítás. A szép lányok viszont legtöbbször kimennek a napra,
ezért könnyebb tanulmányozni őket anélkül, hogy az ember
szemének baja esnék.

21. - 22. oldal

– Miből gondolod, hogy nekem bárminemű sejtelmem van a szél szólításáról?
– Kizárásos alapon – feleltem. – Egyik magiszter sem foglalkozik ilyesmivel, így az nagyságod illetékességi körébe tartozik.
– A logikád szerint akkor az én illetékességi körömbe tartoznak a solinade táncok, a kézimunka és a lólopás is.

381. oldal

Kvothe egy-két falatot evett, azután megszólalt:
– Tehát folytassuk. Muzsika és mágia. Győzelem és oktalanság. Gondolkodjatok. Mi kell még a történetünkbe? Milyen létfontosságú elem hiányzik?
– A nők, Reshi – vágta rá Bast. – Kimondott hiány mutatkozik nőkben.

48. fejezet - Közjáték - Egy másfajta csend

Semmit sem gyűlölök annyira, mint rosszul csinálni valamit.

524. oldal

– Meglepődnél, ha tudnád, mi minden van elrejtve a gyerekdalokba.

– Elmondom az egészet egy lélegzetre. – Megköszörülte a torkát. – Komédiás voltam, utaztam, szerettem, eltévedtem, bíztam és elárultak. Ezt írd le, azután égesd el, ha nem tetszik.

65. - 66. oldal

Ennek az embernek igazi vörös haja volt, olyan rőt, akár a láng. Sötét, egykedvű szeme volt, és azzal a fáradt magabiztossággal mozgott, amit a számtalan dolog tudása ad. Övé volt a Jelkő fogadó, és övé volt a harmadik hallgatás. Illett hozzá. Ez volt a legnagyobb csend, amely magába temette a másik kettőt. Mély és széles volt, akár az ősz elmúlása. Súlyos, mint a simára csiszolt kő a folyóban. Olyan csendje volt, mint a vágott virágnak. Az hallgat így, aki halni készül.

Utószó - A háromszólamú csend

– Szóval ez olyan, mint a hit? – kérdezte kétkedve.
– Sokkal inkább olyan, mint az akaraterő – felelte Sim.
Denna félrehajtotta a fejét. – Akkor miért nem hívjátok akaraterőnek?
– Az Alar jobban hangzik – felelte Wilem.
Bólintottam. – Ha nem adunk tekintélyes neveket a dolgoknak, senki nem vesz minket komolyan.

153. oldal