Kutyaember személy

Joe Abercrombie: Last Argument of Kings
Joe Abercrombie: A penge maga
Joe Abercrombie: Miután felkötötték őket
Joe Abercrombie: A királyok végső érve
Joe Abercrombie: Némi gyűlölet

Idézetek

Riszperidon>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Most! – parancsolt rá a nő. – Csak essünk…
A bárd pengéje élesen csattant, ahogy pontosan középen kettészelte Caurib fejét, egészen az állkapcsáig. A szétfröccsenő vér beterítette a Kutyaember döbbent arcát, és a boszorkány karcsú teste úgy rogyott a kövekre, mintha csak egy köteg rongy lenne.
Métely összeráncolt homlokkal forgatta ide-oda a bárd nyelét, amíg végül egy halk, cuppanó hang kíséretében sikerült kiszabadítania a pengét Caurib széthasított koponyájából. – Túl sokat beszélt a kurva – morogta.

428. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Caurib · Fekete Métely · Kutyaember
Rodwin>!

Rikke apja a maga ezüstös borostáját vakarta feszengve hadurai között.
Nehézkenyér szokás szerint aggodalmas képet vágott, Vörös Süveg szokás
szerint komor képet vágott. Oxel a maga sunyi tekintetével a szeme sarkából
lesett, mintha a hírnöklovag egy másik ember báránya volna, amivel épp
elszelelni készül.
Reszket pedig egyszerűen olyan volt, mint Reszket, ami azt jelentette, hogy a
társaságból valószínűleg leginkább ő adott okot aggodalomra.

341. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Caul Reszket · Kutyaember
Chöpp >!

A holtakra mondom, játszik velünk a sors.

299. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kutyaember
Chöpp >!

A Kutyaember összeszorított fogakkal figyelte, ahogy távolodik, és arra gondolt, hogy nagyon szeretne megütni valakit, csak nem volt benne biztos, hogy kit. Mindenesetre most nem volt itt senki. Csak ő és a holtak. De ha a harc véget ér, talán ez történik azzal, aki a harcon kívül nem ért semmihez. Saját magával harcol.

707. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kutyaember
Kizi>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Tehát én vagyok a Kutyaember, és ezt te tudod. De ki vagy te?
– Nyilván emlékszel Csörgőnyakúra.
– Persze, de te nem ő vagy.
– Nem, én a fia vagyok.
A Kutyaember felhúzta a szemöldökét, és még jobban megfeszítette az íj húrját. – Ügyelj rá, hogy a következő válaszod átkozottul jó legyen! Kilencujjú megölte Csörgőnyakú fiát.
– Igaz. Én a másik fia vagyok.
– De hát ő egészen kis kölyök volt még… – A Kutyaember elhallgatott, és magában számolni kezdte az eltelt teleket. – Francba. Olyan régen lett volna?
– Olyan régen volt.
– Kissé megnőttél azóta.
– Így megy ez a kiskölykökkel.
– Neved is van már?
– Reszketnek hívnak.
– Hogyhogy?
A férfi elvigyorodott. – Mert az ellenségeim reszketnek, amikor szembenéznek velem.
– És ez így igaz?
– Nem teljesen. – Reszket felsóhajtott. – Mindegy, akár el is mondhatom. Amikor először voltam fosztogatni, berúgtam, és a folyóba estem hugyozás közben. Az áramlat leszippantotta a nadrágomat, és fél mérfölddel lejjebb sodort ki a partra. Amikor visszataláltam a táborba, úgy reszkettem, hogy még senki sem látott ahhoz foghatót. A golyóim gyakorlatilag felcsúsztak a hasamba, meg minden. – Megvakarta az arcát. – Kurva kínos volt, elképzelheted. Azért a csatában mindent helyre hoztam.
– Tényleg?
– Tapadt némi vér a kezemhez az évek során.

552. oldal, Új szövetségesek

3 hozzászólás
Kizi>!

– Reszket, te jó ember vagy.

568. oldal, Áldozatok

Kapcsolódó szócikkek: Caul Reszket · Kutyaember
Kizi>!

Elég időt töltött el Tul Duru Viharfelfővel ahhoz, hogy tudja, jobb, ha nem zaklatja fel. Hacsak nem akarja azt elérni, hogy betörje a fejét, persze.

203. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kutyaember · Tul Duru "Viharfelhő"
Kizi>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Egy gyenge ember fekszik itt. A Leggyengébb. Ez az igazság. Így hívták, ez tény. Hát nem nevetséges? Hogy hívhatnak valakit a Leggyengébbnek? Ő volt a legrosszabb harcos, akit elő tudtak keríteni. Az volt a feladata, hogy adja meg magát Kilencujjúnak. A karja gyenge volt, semmi kétség, de a szíve erős.
– Úgy van – helyeselt Zordon.
– Erős szíve volt – bólintott Tul Duru.
– A legerősebb – dörmögte a Kutyaember. […]
– Van vér a pucájában annak, aki így megy a halálba, mint ő. Aki egyetlen zokszó nélkül szembesétál vele. Szinte kihívja maga ellen. És nem a saját érdekében, hanem másokért, akiket még csak nem is ismer. – Háromfás összeszorította a fogát, és egy pillanatra elhallgatott. A földet bámulta. A többiek is. – Ennyit akartam mondani. Visszatértél a sárba, Forley. Mi szegényebbek lettünk, a föld gazdagabb.
Métely letérdelt, és kezét a frissen kiforgatott földre fektette. – Vissza a sárba – mondta. A Kutyaember egy pillanatra azt hitte, egy könnycsepp fog lehullani Métely orráról, de valójában csak az eső lehetett. Végtére is ez itt Fekete Métely.

578-579. oldal

1 hozzászólás
Kizi>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Tul erre már elnevette magát, de Métely nem volt vicces kedvében. – […] Hogy a halottak basszák meg, fiam, hát idáig jutottunk? Elfelejtetted, ki vagy? Te voltál a Kilencujjú legjobb embere! Te keltél át vele először a hegyeken! Szerepelsz az összes dalban, amit róla írtak! Hadseregek előtt derítetted fel a terepet. Ezer ember indult meg egyetlen szavadra!
– A végén abból sem sült ki semmi jó – mormogta a Kutyaember, de Métely ekkor már Tullal kötekedett.
– És te, megtermett barátom? Tul Duru Viharfelhő, a legerősebb gazember egész Északföldön. Úgy hallottam, medvéket győztél le puszta kézzel. Egymagad tartottad a hágót, amíg a klánod elmenekült. Azt mondják, óriás vagy, tíz láb magas, és egy fekete felhő alatt születtél mennydörgéssel a gyomrodban. Mi van veled, óriás? Mostanság csak akkor hallok tőled mennydörgést, ha szarni mész!
– És akkor mi van? – mordult rá Tul. – Te talán jobb vagy? Az emberek régen csak suttogva merték kimondani a neved. Megmarkolták a fegyvereiket, és közelebb húzódtak egymáshoz, ha úgy sejtették, hogy tíz mérföldnél közelebb jársz! Azt mondták, Fekete Métely csendes és ravasz, könyörtelen, mint a farkas! Több emberrel végzett, mint a tél, és kevésbé könyörületes! Ki nem tojik most rád magasról, mi? Változnak az idők, és te sem vagy nálunk jobb egy fikarcnyival sem.
Métely elmosolyodott. – Éppen ezt akartam mondani, öregem, éppen ezt. Régen mindannyian voltunk valakik. Neves Emberek. Ismert emberek. Tartottak tőlünk. Emlékszem, a bátyám mesélte, hogy senki sem bánik jobban az íjjal meg a karddal, mint Zordon Harding, nincs nála jobb harcos Északföldön. Neki van a legjobb keze az egész világon! És most hogy állunk, mi, Zordon?
– Ühüm – felelte Zordon. […]
– És mi a helyzet veled, Háromfás? – kiáltott oda Métely. – Az Uffrithi Szikla, mi? Hat hónapig te voltál a tüske Bethod valagában, Északföld minden egészségesen gondolkodó emberének hőse! Háromfás Rudd! A kőből faragott ember! Az ember, aki soha meg nem hátrál! Dicsőséget akarsz? Méltóságot akarsz? Tudni akarod, milyen az igazi férfi? Bassza meg, hát ne is keress tovább! Mi a véleményed erről, hm? Küldöncök lettünk!

169-171. oldal