Kutyaember személy
Idézetek
Rikke apja a maga ezüstös borostáját vakarta feszengve hadurai között.
Nehézkenyér szokás szerint aggodalmas képet vágott, Vörös Süveg szokás
szerint komor képet vágott. Oxel a maga sunyi tekintetével a szeme sarkából
lesett, mintha a hírnöklovag egy másik ember báránya volna, amivel épp
elszelelni készül.
Reszket pedig egyszerűen olyan volt, mint Reszket, ami azt jelentette, hogy a
társaságból valószínűleg leginkább ő adott okot aggodalomra.
341. oldal
A Kutyaember összeszorított fogakkal figyelte, ahogy távolodik, és arra gondolt, hogy nagyon szeretne megütni valakit, csak nem volt benne biztos, hogy kit. Mindenesetre most nem volt itt senki. Csak ő és a holtak. De ha a harc véget ér, talán ez történik azzal, aki a harcon kívül nem ért semmihez. Saját magával harcol.
707. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Tehát én vagyok a Kutyaember, és ezt te tudod. De ki vagy te?
– Nyilván emlékszel Csörgőnyakúra.
– Persze, de te nem ő vagy.
– Nem, én a fia vagyok.
A Kutyaember felhúzta a szemöldökét, és még jobban megfeszítette az íj húrját. – Ügyelj rá, hogy a következő válaszod átkozottul jó legyen! Kilencujjú megölte Csörgőnyakú fiát.
– Igaz. Én a másik fia vagyok.
– De hát ő egészen kis kölyök volt még… – A Kutyaember elhallgatott, és magában számolni kezdte az eltelt teleket. – Francba. Olyan régen lett volna?
– Olyan régen volt.
– Kissé megnőttél azóta.
– Így megy ez a kiskölykökkel.
– Neved is van már?
– Reszketnek hívnak.
– Hogyhogy?
A férfi elvigyorodott. – Mert az ellenségeim reszketnek, amikor szembenéznek velem.
– És ez így igaz?
– Nem teljesen. – Reszket felsóhajtott. – Mindegy, akár el is mondhatom. Amikor először voltam fosztogatni, berúgtam, és a folyóba estem hugyozás közben. Az áramlat leszippantotta a nadrágomat, és fél mérfölddel lejjebb sodort ki a partra. Amikor visszataláltam a táborba, úgy reszkettem, hogy még senki sem látott ahhoz foghatót. A golyóim gyakorlatilag felcsúsztak a hasamba, meg minden. – Megvakarta az arcát. – Kurva kínos volt, elképzelheted. Azért a csatában mindent helyre hoztam.
– Tényleg?
– Tapadt némi vér a kezemhez az évek során.
552. oldal, Új szövetségesek
578-579. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Tul erre már elnevette magát, de Métely nem volt vicces kedvében. – […] Hogy a halottak basszák meg, fiam, hát idáig jutottunk? Elfelejtetted, ki vagy? Te voltál a Kilencujjú legjobb embere! Te keltél át vele először a hegyeken! Szerepelsz az összes dalban, amit róla írtak! Hadseregek előtt derítetted fel a terepet. Ezer ember indult meg egyetlen szavadra!
– A végén abból sem sült ki semmi jó – mormogta a Kutyaember, de Métely ekkor már Tullal kötekedett.
– És te, megtermett barátom? Tul Duru Viharfelhő, a legerősebb gazember egész Északföldön. Úgy hallottam, medvéket győztél le puszta kézzel. Egymagad tartottad a hágót, amíg a klánod elmenekült. Azt mondják, óriás vagy, tíz láb magas, és egy fekete felhő alatt születtél mennydörgéssel a gyomrodban. Mi van veled, óriás? Mostanság csak akkor hallok tőled mennydörgést, ha szarni mész!
– És akkor mi van? – mordult rá Tul. – Te talán jobb vagy? Az emberek régen csak suttogva merték kimondani a neved. Megmarkolták a fegyvereiket, és közelebb húzódtak egymáshoz, ha úgy sejtették, hogy tíz mérföldnél közelebb jársz! Azt mondták, Fekete Métely csendes és ravasz, könyörtelen, mint a farkas! Több emberrel végzett, mint a tél, és kevésbé könyörületes! Ki nem tojik most rád magasról, mi? Változnak az idők, és te sem vagy nálunk jobb egy fikarcnyival sem.
Métely elmosolyodott. – Éppen ezt akartam mondani, öregem, éppen ezt. Régen mindannyian voltunk valakik. Neves Emberek. Ismert emberek. Tartottak tőlünk. Emlékszem, a bátyám mesélte, hogy senki sem bánik jobban az íjjal meg a karddal, mint Zordon Harding, nincs nála jobb harcos Északföldön. Neki van a legjobb keze az egész világon! És most hogy állunk, mi, Zordon?
– Ühüm – felelte Zordon. […]
– És mi a helyzet veled, Háromfás? – kiáltott oda Métely. – Az Uffrithi Szikla, mi? Hat hónapig te voltál a tüske Bethod valagában, Északföld minden egészségesen gondolkodó emberének hőse! Háromfás Rudd! A kőből faragott ember! Az ember, aki soha meg nem hátrál! Dicsőséget akarsz? Méltóságot akarsz? Tudni akarod, milyen az igazi férfi? Bassza meg, hát ne is keress tovább! Mi a véleményed erről, hm? Küldöncök lettünk!
169-171. oldal