Kurt Vonnegut személy

– Ha a történelmi példákat a jövőre vetítjük, akkor nekem is kedvezőtlennek tűnik ez a stratégia. „Azok vagyunk, aminek kiadjuk magunkat, így hát vigyáznunk kell, minek adjuk ki magunkat.”
– Ezt nem te találtad ki – mondja Aisha.
– Nem – ismeri el John.
– Vonnegut? – kérdezi Aisha.
– Aha.
John átható pillantással méregeti a nőt.
– Mit bámulsz?
– Revideálom a magáról adott értékelésemet.

A Vonnegut alapjául a Firefly című klasszikus tévésorozatban lévő Serenity űrhajó szolgált. Amikor a kezeim közé került, a hajó a Kaylee néven futott, én azonban rögvest átkereszteltem Vonnegutra az egyik legkedvesebb huszadik századi íróm után.

293. oldal (Agave, 2012)

Ha nem hangzana furcsán, így módosíthatnánk a vonneguti mondatot: Embernek lenni szívás – is.

55. oldal

Vonnegut was one of the most brilliant voices in American literature.

Alternative SF. From the end of the 1950s' Golden Age until the 1969 moon landing.

Az egyetemen, három évtizeddel ezelőtt olvasta az Ötös számú vágóhídat. Úgy emlékszik, mondta, hogy igen mulatságos, egyszersmind szomorú könyv is.
Azóta azonban több Vonnegut-munkát nem vett a kezébe. Nehezen találna időt az olvasásra, jelentette ki, legalábbis z orvosi szaklapokon (ezt nem nélkülözhette) és Emily Dickinson költeményein kívül (az utóbbiak viszont fölöttébb rövidek voltak).
    Személy szerint úgy véltem, nem ártana a lelkének egy kis olvasás, és ezt meg is mondtam neki s legközelebbi találkozónkon. Nézze úgy a dolgot, mint a meditáció egy formáját, tanácsoltam. A rendszeres olvasás nyugodtabbá, bölcsebbé formál.

198. oldal

Szinte elviselhetetlen szentimentalizmus van mindenben, amit írok. A brit kritikusok, folyton emiatt sopánkodnak. Robert Scholes amerikai kritikus pedig egyszer azt mondta: keserű bevonattal látom el a cukordrazsét.

30. oldal, 1: Baleset voltál (Maecenas, 2012)

Kurt egész nap a dolgozószobába zárkózva robotolt. Van benne valami ironikus, hogy azért költöztek a Cape-re, mert úgy gondolta, majd ott művészek társaságában lesz, West Barnstable-ben azonban senki más nem kereste írással a kenyerét. Senki más nem kínlódott azzal, hogy az ábécé huszonhat betűjét bizonyos kombinációkba rendezve fizesse a számláit. Egyfolytában dohányzott, tenyere öblével védve a lángot, mélyeket szippantott, majd türelmetlenül, nyugtalanul és bosszúsan elhajította a gyufát.

179. oldal, 7: Összezárva a sok gyerekkel (Maecenas, 2012)

Ahogy Kurt Vonnegut megjegyezte: „A középiskola közelebb áll az amerikai életmód esszenciájához, mint bármi más, ami eszembe jut.”

Egy alkalommal megkérdeztem Markot, hogy szerinte mi az élet értelme, tekintettel arra, hogy nekem gőzöm sincs róla. Ezt felelte: „Apa, azért vagyunk itt, hogy segítsünk egymásnak túljutni rajta, akármi legyen is az.”
    Akármi legyen is az.

47. oldal, Kurt Vonnegut beszéde a Vonnegut-év megnyitó ünnepségén (Helikon, 2017)

Én magam Indianapolisban nőttem fel, ahol az általános beszéd úgy hangzik, mint amikor galvanizált ónt vágnak szalagfűrésszel, és olyan dísztelen a szókincse, mint egy csavarkulcs.

91. oldal (Maecenas, 2002)