Kurt Vonnegut személy
Kurt Vonnegut (Indianapolis, 1922. november 11. – New York, 2007. április 11.) amerikai regényíró és esszéista, pályája kezdetétől 1975-ig Kurt Vonnegut Jr. néven írt. A 20. század második felén átívelő írói munkássága a kortársi amerikai irodalom és ellenkultúra egyik legnagyobb és legnépszerűbb alakjává, kultikus figurájává avatta.
Források:
http://moly.hu/szerzok/kurt-vonnegut
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kurt_Vonnegut
Idézetek
Ha a kutatásomról volt szó, soha nem kerestem kiskapukat. Először is végigmentem a nyestek számára ajánlott olvasmánylista összes tételén. Douglas Adams. Kurt Vonnegut. Neal Stephenson. Richard K. Morgan. Stephen King. Orson Scott Card. Terry Pratchett. Terry Brooks. Bester, Bradbury, Haldeman, Heinlein, Tolkien, Vance, Gibson, Gaiman, Scalzi, Zelazny. Elolvastam Halliday összes kedvenc szerzőjének minden egyes könyvét.
De nem álltam meg itt.
92. oldal, 6. fejezet (Agave, 2012)
Kurt elmosolyodott, és megkérdezte, hogy ennek a szép földi világnak vajon melyik csücskéből szalasztották apámat. Amikor meghallotta a választ, csodálkozva húzta fel a szemöldökét.
– Magyar? Azt hittem, a magyarokat kitalálta valaki. Homérosz, Cervantes vagy Isaac Bickerstaff. – Apám elmosolyodott, de mielőtt megszólalt volna, Vonnegut folytatta: – Három magyart ismerek. Puskás nincs köztük. Mert amit modern sportnak neveznek, azt nagyobb önbecsapásnak tartom, mint tükörbe nézni, ezért hidegen hagy. Természetesen ismerem Bartók és Kodály urakat, és ismerek itt a szomszédban, az ohiói Toledóban egy pödrött bajszú bácsit. Egy megdöbbentő szerkezetet tol maga előtt a járdán. Egy kerekeken guruló kis kályhát. Azt kiabálja fennhangon: Hungarian turkey! Pedig valójában sült szalonnát árul.
52. oldal, I. fejezet, 9.
Seneca szerint az egyetlen tulajdonunk az elménk – minden mást ajándékba kaptunk.
Epikurosz azt állította, hogy a boldogságnak mindössze három lényegi összetevője van: a barátság, a szabadság (amikor senki tulajdona nem vagyunk) és a górcső alá vett élet. Minél több hiányzik ezekből, annál jobban vágyunk a hatalomra és pénzre, és az mindig boldogtalansághoz vezet.
Arisztotelész azt írta, hogy a boldogság a célok célja.
Nietzsche kijelentette, hogy a nagy boldogságot nagy szenvedés előzi meg.
Dr. Seuss arra intett bennünket, hogy ne sírjunk, ha valami véget ért, inkább mosolyogjunk, amiért megtörtént.
Kurt Vonnegut egyik regényében ezt írta: „Önöket is arra biztatom, hogy vegyék észre, mikor boldogok, és kiáltsanak fel, mormolják a bajszuk alatt, vagy legalább magukban jegyezzék meg: »Ha ez nem kellemes, akkor nem tudom, mi lehetne az!«”
Abraham Lincoln szerint a legtöbb ember olyan boldog, amilyen boldognak képzeli magát.
Buddha ismert mondása: „Az élet szenvedés.” (Imádom ezt a pasast.)
Ismeretlen személy: „Ha azt hiszed, a napsütés tesz boldoggá, sosem táncoltál még esőben.” (Ez az ember nyilván sosem volt még depressziós.)
XIV. dalai láma: „A boldogságot nem készen kapjuk – tetteinkből fakad.”
39-40. oldal, Miért vagyunk agyonhajszoltak? - A boldogság hajszolása (HVG Könyvek, 2016)
Ruby Wax: Mindfulness-kalauz 68% Tudatos jelenlét az agyonhajszolt elmének
Köszönöm a néhai Kurt Vonnegutnak, hogy ihletet adott két mondathoz.
311. oldal
De nem kell feltétlenül botrányosnak tartanunk Vonnegut vonzerejét, melynek alapja, szentül hiszem, óriási képzelőereje és fájdalmának őszintesége.
174. oldal
Népművelés villamoson
– Miért olvas ilyen szemetet? – kérdezte a Néni Tomit…
– Ez nem szemét. Könyv – mondta morcosan Tomi.
– De a VONAGÁBOR írta… – érvelt a Néni.
– Szemüvegesnek tetszik lenni? – kérdezte gyanakodva Tomi.
– Igen, de tudja, most nem vettem fel… – felelt a Vonát Nem Szerető Néni.
– Pedig kellett volna – mondta Tomi. – A könyvet ugyanis nem VONAGÁBOR, hanem VONNE-GUT írta. Egyébként jó könyv. Az emberi butaságról szól.
12. oldal
Gimpel Tomi: Hogyan szelídítettem villamost 93% Félperces novellák
New Yorkban egyszer Kurt Vonneguttal vacsoráztam. Megkérdezte, hogy „Milyen volt a te háborúd?” Válasz helyett hetykén felsoroltam, hányszor állítottak hadbíróság elé. Rossz választ adtam. A háború számomra borzalmas trauma volt. Rettegtem, nyomorultul éreztem magam, és minden bizalmamat elvesztettem az emberekben, legfőképpen önmagamban. Rettenetesen rossz élmény volt.
Ezt a könyvet sem volt kellemes megírnom. Mélyre ásva előkerültek ifjúkorom vértől és bűntudattól bűzlő, eltemetett bűnei. Sok olyasmi történt velem vagy miattam, amire nem vagyok büszke, amire nincs mentségem: érzéketlenség, gyávaság, kapzsiság, csalás. Ezeket a történeteket soha nem meséltem el a gyerekeimnek. Az egóm nem volt elég erős ahhoz, hogy ezt elbírja, és talán még most, túl a hetvenötön sem vagyok elég erős hozzá.
Prológus, 6. oldal
Cigizni ostobaság, úgy általában. De ha sohasem cigiztem volna, sohasem találkozom Kurt Voneguttal. New Yorkban voltam egy megabulin, és egy ponton kislisszoltam a teraszra rágyújtani. Hát ki bagózik nagyban ott kint? Vonnegut személyesen. Így aztán beszédbe elegyedtünk – C.S. Foresterről, ha jól emlékszem. (Ez persze csak álságos, olcsó szófordulat a részemről. Hát persze hogy emlékszem.)
67-68. oldal (Európa, 2008)
Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa 83% Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója
When it came to my research, I never took any shortcuts. Over the past five years, I’d worked my way down the entire recommended gunter reading list. Douglas Adams. Kurt Vonnegut. Neal Stephenson. Richard K. Morgan. Stephen King. Orson Scott Card. Terry Pratchett. Terry Brooks. Bester, Bradbury, Haldeman, Heinlein, Tolkien, Vance, Gibson, Gaiman, Sterling, Moorcock, Scalzi, Zelazny. I read every novel by every single one of Halliday’s favorite authors.