kurdok személy

A nem muzulmán kurdok többsége háromféle vallás híve, amelyek ugyan nem állnak egymással közvetlen kapcsolatban, egyes kutatók mégis „az angyalok kultusza” gyűjtőnéven emlegetik őket. A preiszlám és iszlám tanokból is merítő kultusz követői a főleg Észak-Irakban élő jezidik, a főként iraki határ közelében élő ahle hakk vagy kakaj vallásúak, és a zömmel Törökországban élő alevik. […]
Mindhárom vallás egy istenben és a világegyetemet hét sötét erőtől védelmező hét angyalban hisz. A kultusz szerint a teremtésben jelen volt a Jó és a Gonosz is, és az anyagi világ fenntartásában mindkettőnek fontos szerep jut. […]
A jezidik azért keveredtek ördögimádók hírébe, mert komoly kultusza van náluk Melek Tavuznak, a „Pávaangyalnak”, a hét angyal fejének. Vallásuk, akár a judaizmus, a kereszténység és az iszlám, úgy tartja, hogy miután Isten megteremtette az embert, az egyik angyal nem volt hajlandó meghajolni a halandó előtt, ahogy Isten parancsolta, ezért kiűzetett a mennyekből. A három nagy monoteista vallásban azonban ez az angyal – a Sátán – örökre elátkozott maradt, míg a jezidi vallásban Isten megbocsát Melek Tavuznak, és visszafogadja őt. […]
A három vallás hívei egy üldözött népcsoport üldözöttjei lettek, hiszen muzulmán szomszédjaiktól sokszor szenvedtek el erőszakot. Az Oszmán Birodalom idején a törökök legalább hússzor hajtottak végre pogromot a jezidik ellen, akik tömegesen vándoroltak el a Kaukázusba. A 15. században Kegyetlen Szelim szultán több tízezer alevitát mészároltatott le vélt perzsaszimpátiájuk miatt. Az ahle hakk híveit pedig a perzsa történelem folyamán a muzulmánok végig gyalázták, a velük való érintkezést kerülték, és még az 1920-as években is előfordultak keresztre feszítések, lincselések.

163-165. oldal

Általában örmény munkásaink a legintelligensebbek. Hátrányuk a kötekedő természetük − mindig sikerül kihozniuk a sodrukból a kurdokat meg az arabokat. Jóformán szüntelenül folyik a civakodás. Valamennyi munkásunk forrófejű, és mindegyik hord magával valamit, amivel nyomatékosíthatja véleményét − jókora kést, bunkósbotot, meg valami buzogány- vagy husángféleséget.

Amojna Sitî egy mesezsák, hatalmas dalos tarisznyája van, rengeteg kurd balladát, elbeszélést, történetet és viccet ismer. Ő Bedirhan felkelésének a tanúja, a történelem egyik élő tanúja, a szokások és a néphagyományok élő nyelve. Mesélő, énekmondó. Bedirhan kalandjai, száműzetései, a kandiyei napok, a szülőhaza sárga síkságai és zöld magashegyi legelői, a Tigris és az Eufrátesz folyói, a Cudi és Herekol hegységei, a búvóhelyként szolgáló barlangok, a törzsi életmód, a nomadizálás mind-mind, minden dolog életre kel és áradó patakká duzzad Amojna Sitî nyelvén. Ismeretlen tájakon, Isztambulban vajon lehetett volna-e jobb tanítót találni Amojna Sitînél? Ki tudná nála jobban megtanítani a gyermekeket őseik nyelvére?

50-51. oldal; 2. fénykép

"…és mindent megértesz ebben a szaros életben, megérted az idióta jöttmenteket, akik megszokásból panaszkodnak Svédországra, és megérted az idióta svédeket, akik panaszkodnak a segélyre szoruló jöttmentekre, és megérted az arabokat, akik gyűlölik a perzsákat, mert azok folyton túl akarnak tenni a többi jöttmenten (kivéve amikor arról van szó, hogy ki használta már ki a jöttmentkvótát), és megérted a perzsákat, akik gyűlölik az arabokat a sok múltbeli hűhóért, és megérted a szerbeket, akik bosnyákokat utálnak, és a bosnyákokat, akik törököket, és a törököket, akik kurdokat, és a kurdokat, akik mindenkit, és mindenkit, aki a cigányokat, és csak egy csoportot esik kicsit nehezedre megérteni, a fekete-afrikaiakat, hiszen ők is a jöttment hierarchia legalján helyezkednek el, de a cigányokkal ellentétben ők mintha soha nem viszonoznák a gyűlöletet, és nem érted, hogy miért nem csábítja őket a gyűlölet mint hajtóerő.

304-305. oldal

29-30. oldal

„Tizenhárommillió kurd nem lehet terrorista.”

419. oldal

A német televízió ma megrázó képekben szállította az állampolgárok hálószobájába, ebédlőjébe és társalgójába tudósítását az iraki kurdok exodusáról. Húszezren haltak éhen vagy fagytak meg a hegyek között. Milliók kerekedtek fel porontyokkal, szegényes csomagokkal, élelem, ivóvíz, takarók nélkül. Az iraki katonák helikopterekről géppuskázzák őket, napalmbombákat szórnak rájuk. De még a szabad ég alatt elszenvedett fagyok és esők, az éhség, az importált, pompás technikával felszerelt ellenséges (értsd: hazai) katonaság sem tarthatja vissza őket attól, hogy elmeneküljenek – hova is? Halálos ellenségeikhez, a törökökhöz és az irániakhoz. Láttam a szőnyegen fekve és pálinkát iszogatva, hogyan botozzák őket a török rendőrök – mindegy, csak el Irakból, szülőföldjükről, ahol a diktátor egész népüket kiirtaná.

A képernyőn egy idősebb kurd is megjelent, törökülésben kuporgott fiatalabb férfiak koszorújában. „Az amerikaiak – mondta – az emberi jogokért harcoltak Kuvaitban. Hát bennünket, kurdokat nem illemek meg az emberi jogok?” Vajon az Irak ellen felvonult koalíció soraiban akad-e olyan megveszekedett politikus, aki erre a kérdésre megnyugtató választ tud adni? Vagy aki képes lenne egy ilyen egyszerű és visszautasíthatatlan gondolatmenetre?

1991. március-április / Második bejegyzés (Egy öreg kurd, törökülésben)

Gyakran hallani, hogy a kurdok a világ legnagyobb állam nélküli nemzete. Ha az indiai és Srí Lanka-i körülbelül 75 millió tamilt nézzük, ez talán túlzás, de azt mindenképpen kijelenthetjük, hogy az önálló kurd államért vívott küzdelem közel 200 éve tart.

239. oldal, Hatodik fejezet - Törökország

Az alevi törökök és alevi kurdok két külön csoportot alkotnak , és gyakran vannak közöttük nézeteltérések. Korábbi történelmi időszakokban azonban lényegesen nagyobb volt ez a szakadék. A szunnita kurdok hagyományosan vallástalannak, tisztátalannak tekintették az aleviket. Rossz szemmel néztek rájuk, amiért nincsenek mecsetjeik, amiért nem végeznek rituális mosakodást ima előtt, és nem imádkoznak naponta ötször. Az alevi kurdok pedig gyakran vádolták a szunnitákat tudatlansággal, elmaradottsággal. Az Isten az ember szívében él, mondják, nem a szertartásokban és az énekekben, és gúnyt űznek a szunnitákból, akik „napjában ötször földhöz verik a fejüket”.
Csak a modern korban formálódott szorosabb szövetség az alevi és a szunnita kurdok között, főként a kurd-török polgárháborúnak köszönhetően. Abdullah Ödzsalan, a PKK vezetője minden hibájával együtt sikerrel egyesítette a különböző kurd csoportokat, és a szunnita kurdoknak a törökök elleni harcához sok alevi is csatlakozott.

185. oldal

A kurd asszony előbukkan vályogviskójából, és harsányan szidja a férjét, amiért ügyetlenül fogja ki a szamarat. A nagydarab, jóképű kurd szomorúan sóhajt. Nehéz a kurd férfi sorsa…
Azt mondják, ha az arab kirabol a sivatagban, megver, de életben hagy, ám ha a kurd rabol ki, el is vágja a torkodat, merő élvezetből.
Talán így vesz bosszút az otthon elszenvedett megaláztatásokért…

175. oldal