kultúra fogalom
Idézetek
Hogyan különböztethetjük meg azt, ami valóban biológiailag determinált, attól, amit csak az emberek próbálnak biológiai mítoszokkal igazolni? Jól használható aranyszabály az, hogy „a biológia megenged, a kultúra megtilt”. A biológia a lehetőségek igen széles skáláját hajlandó tolerálni. A kultúra kötelezi az embereket egyes lehetőségek megvalósítására, míg más lehetőségek megvalósítását tiltja nekik. A biológia lehetővé teszi a nőknek, hogy gyereket szüljenek – egyes kultúrák kötelezik őket erre. A biológia lehetővé teszi, hogy férfiak egymással élvezzék a szexet – egyes kultúrák pedig megtiltják ezt.
A kultúra váltig állítja, hogy csak azt tiltja, ami természetellenes. Biológiai szempontból azonban semmi sem természetellenes. Ami lehetséges, az a definíció szerint természetes is. Valóban természetellenes, a természet törvényei ellen való viselkedés nem is létezhet, tehát szükségtelen tiltani. Soha egy kultúra sem vesződött azzal, hogy megtiltsa a férfiaknak a fotoszintetizálást, a nőknek, hogy gyorsabban fussanak a fénynél, vagy a negatív töltésű elektronoknak, hogy vonzzák egymást.
139. oldal
Yuval Noah Harari: Sapiens 91% Az emberiség rövid története
A kultúrák közti háborúban mindig a kultúra a vesztes.
Nem a kiváltságlevél teszi a várost, ahogy a ruha sem az embert, hanem a viselkedés, a kultúra és a hagyomány. A könyv, amit olvasnak; a zene, amit játszanak és hallgatnak; az ima, ahogy elrebegik a hívők, és megvárják a kételkedők a végét; ahogy nem vágnak szavába annak, aki beszél; a zsebkendő, ahogy vasalják; öltöny, kalap, kesztyű, ha szegényes, kopott is, de tiszta; abrosz és teríték, a pohár csengése, a porcelán meg a nipp; a gesztus, amivel a hölgyet előreengedik; a korrektség, ahogy adósságot törlesztenek; az erő, amivel a sértés miatt elégtételt vesznek; a kimértség, amivel az ember elismeri, ha téved.
9-10. oldal
Vida Gábor: Senkiháza 93% Erdélyi lektűr
A savanyú káposztához, egyenízű kolbászokhoz, csülkökhöz és egybesült húsokhoz képest egy kínai gyorsétterem, maga a megváltás. Nem is lehet érteni, ilyen alacsony szintű konyhára, amilyen a német, hogyan épülhetett ennyire magas szintű kultúra. Vagy talán az étkezés annyira unalmas és egyhangú volt, hogy kénytelenek voltak gondolkodni?
149. oldal, Európa über alles, Különleges helyek
Háy János: Ország, város, fiú, lány 81% Útravaló
Az fölfoghatatlan, hogy azért, mert Texasban valaki kicsit több előleget vett fel, azért nekem ötvenezer forint helyett nyolcvanezer forintot kell havonta a banknak visszafizetnem. Ez megérthetetlen. Ha a sok megérthetetlenséget nem lehet kezelni, akkor az ember védekezésül provincializálódik, teremt egy mi-t magának, bezárja magát a mi-be, ott kiismeri magát, és abban a pillanatban, amikor megteremtette ezt a mi-t, azonnal teremt egy nem mi-t, egy őket, egy azokat, és így például a kultúra rögtön megszűnik tágas, barátságos rétnek lenni, ahol sétálgatunk, beszélgetünk, hol egyetértünk, hol nem, hanem vár lesz a kultúrából, az igazság lakhelye, amelyet erkölcsi és hazafias kötelesség védeni, és aki támadja, az áruló, idegen szívű, posztmodern, mi is van még?
117-118. oldal, Esterházy
Mikor érik már meg ez a kultúra arra, hogy azt tegye, amit kell? Ha gyászol, akkor gyászoljon. Ha fáj, akkor fájjon. Ha örül, akkor örüljön. Ne műmosollyal. Szóval legyen helye és tisztelete a valós, szükségszerű emberi érzéseknek.
342. oldal, V. fejezet - A szabad identitás felé: Gyász
Tisza Kata: Most. 95% Túlélő leszel, nem áldozat
Ami a vallást illeti: többé nem „hiszünk igazán”; inkább csak követjük (némelyik) vallásos szertartást és szokást, a tiszteletadás részeként azon közösségek felé, amelyekhez tartozunk (nem-hívő zsidók „a hagyományra való tekintettel” eleget tesznek a kóser szokásoknak és így tovább). „Nem hiszek benne igazán, csak a kultúrám része”; úgy tűnik, korunkban ténylegesen ez jellemzi az elutasított/elhagyott hitet. Mi más a kulturális életstílus, hacsak nem az, hogy bár nem hiszünk a Télapóban, mégis minden háznál és minden nyilvános helyen, minden decemberben karácsonyfát állítunk? A „kultúra” "nem-fundamentalista" fogalma így talán, a „valódi” vallástól, művészettől, és egyebektől eltérően, lényegében a megtagadott/személytelen hiedelmek területének elnevezése. A „kultúra”, más szóval, azoknak a dolgoknak a neve, amiket anélkül csinálunk, hogy igazán hinnénk bennük, anélkül, hogy „komolyan vennénk őket”.
62. oldal