kulcs tárgy
Idézetek
Hallottam egyszer egy elragadó történetet egy lovagról, aki felcsatolta az erényövet feleségére, és a halálra felkészülve rábízta a kulcsot a legjobb barátjára, majd ellovagolt, de alig tett meg néhány mérföldet, amikor látja ám, hogy vágtat utána a barátja és bőszülten kiabálja: „rossz kulcsot adtál!”
58. oldal, Művészek és modellek (Palatinus, 2008)
Talán az élet is olyan, mint a térképolvasás. Csak gyakorlat kell hozzá. Meg egy kulcs, hogy tudd, hová akarsz menni. És egy jel, hogy hol állsz.
300. oldal
A falról körös-körül egy-két-három-négy-öt-hat és héttollú kulcsok lógtak, hét lakattal zárható vaspántok és ölnyi városkulcsok és körömhegynyi emlékkönyvkulcsok, orosz, német, angol és franciakulcsok, violin- és basszuskulcs, a rejtély kulcsa, kulcscsontok, kulcsemberek, kulcskérdések, sőt a sarokban egy progresszív adókulcs.
Mielőtt fehér testvéreink eljöttek hozzánk, hogy elhozzák nékünk a civilizációt, nem voltak börtöneink. Így aztán bűnözőink sem voltak. Börtön nélkül nincs bűnöző. Nem ismertük a zárat, sem a kulcsot, így nem volt köztünk tolvaj sem. Ha egy ember olyan szegény volt, hogy sem lova, sem tipije, de még takarója sem volt, mindig akadt valaki, akitől mindezt megkapja. Túlságosan civilizálatlanok voltunk ahhoz, hogy különösebb értéket tulajdonítsunk a személyi tulajdonnak. A dolgok azért kellettek nekünk, hogy elajándékozhassuk őket. Nem ismertük a pénzt, tehát az ember értékét sem mérhettük vele. Nem voltak írott törvényeink, sem ügyvédeink, sem politikusaink, ezért csalni sem tudtunk. Valóban teljesen rossz úton jártunk, mielőtt a fehér ember megérkezett volna, és én nem is tudom, hogyan lehettünk meg azok nélkül az alapvető dolgok nélkül, melyek, mint most már megtanították nekünk, teljességgel nélkülözhetetlenek egy civilizált társadalomban.
De én biztosra vettem valamit: sokkal könnyebb elérni, hogy elvesszünk, mint hogy ránk találjanak. Épp ezért keresgélünk folyton, de ritkán bukkannak ránk – oly sok a zár, és oly kevés a kulcs.
A Hertha utánpótlásában én voltam a kulcsfigura: mivel nálam volt a kulcs, minden reggel én nyitottam a gyerekek öltözőépületét.
225. oldal (Alexandra, 2016)
Dárdai Pál – Pietsch Tibor: Dárdai 89% Pál könyve
Odamegyek az italos szekrényhez. A nagyszüleim feltörhetetlen biztonsági rendszere abból áll, hogy a kulcsot a díszes szekrény hátulján lévő kampóra akasztották. Ez az alkoholra vonatkozó megfelelője annak, mint amikor valaki felírja a jelszavát egy cetlire, és a számítógép képernyőjére ragasztja.
44. oldal
Az ajtó kitárult.
Édesanyjának igaza volt. Az ajtó nem vezetett sehová. Egy téglafalra nyílt.
[…]
Betette az ajtót, a kulcscsomót pedig visszaakasztotta a konyhaajtó keretének tetejére.
– Nem zártad kulcsra – figyelmeztette Coraline.
– Minek? – vont vállat édesanyja. – nem vezet sehová.
16-17. oldal
A bűntény középpontjában mindig a páncélszekrény kulcsai álltak, akárhová rejtették őket. A másolás gyerekjáték volt: a kulcsról percek alatt viaszlenyomatot lehetett készíteni. És bárhol tartották a kulcsot, oda könnyen be lehetett törni.
Csakhogy ne felejtsük el: a kulcs viszonylag kis méretű tárgy. A legképtelenebb helyeken is el lehet rejteni; szinte bárhol eldughatja az ember, akár a testén, akár egy szobában. Különösen egy Viktória kori szobában, ahol gyakran még a papírkosárhoz hasonló mindennapi berendezési tárgyakat is textillel vonták be, fodrokkal és rojtokkal díszítették.
6. FEJEZET - A probléma és a megoldás