Küküllő helyszín

Árdeli szép tánc
                     Hódolat Weöres Sándornak

Szamos partján, Szatmár mellett,
Kurta kocsma állott –
Vályogfala világgá ment,
Vagy iszappá mállott.
Így volt rég, úgy volt rég,
Citera, nyenyere, brácsa,
Szamos hátán elvándorolt
A kármentő rácsa.

Maros partján, Sárpatakon
Volt nagyapám gátőr –
Azóta már földet morzsol,
Zuhog az ár, s áttör.
Így volt rég, úgy volt rég,
Viola, fidula, hárfa,
Maros hátán száraz faág
Úszik át a nyárba.

Küküllőben fürödtek a
Keresztúri lányok –
A vén füzest künn a parton
Perzselték a lángok.
Így volt rég, úgy volt rég,
Citera, viola, gardon,
Egyik húzza, a másik vonja,
Én a bőgőt tartom!

67. oldal

A Cselénél balról a Deság-patak szakad a Küküllőbe. Felette a Deság hegye vagy Várdombja. A hegy tetején emelkedett Zeta vára.
– Honnan ered a Zeta név?
– Azt is elmondom, ha felérünk – mondta Márton bácsi –, mert székely ember, mikor felfelé megy, nem beszél.
Akkor a hegyek beszélnek.

206. oldal

Izott a Nap a Küküllőn,
mint a tüzes vas az üllőn.
Harmatos nyárvégi reggel
már ott jártam a berekben,
fürge lábam arra tartott,
hol tegnap hagytuk a malmot.

     Gyulakuta – eredeti nevén Gyula vezér kútja – Árpád korabeli település. Idáig elért már az ipar, a falu végén hőerőmű füstölög. A református templomot keressük, fiatalasszony igazít útba, főkötős néne ad hozzá jótanácsot: a Küküllő környékétől óvakodjunk, mert ki a folyót nem ismeri, „könnyen belé talál nyúvadni”.

84. oldal, Gazsó L. Ferenc: A legnagyobb kisebbség (Zrínyi, 1988)

Volt a Küküllőn egy malom,
mormolását most is hallom;
életünk ott vígan tölt el,
sok szép napom leőrölte,
lejáratta sok jó órám –
az Idő volt benne a molnár.

6. oldal, Csodamalom a Küküllőn

az esti folyó illatát
aratás idején
a küküllő esti illatát
aratás idején

s egy marék vizet
hogy arcom visszamosdjam

Vágy