kukorica növény
Idézetek
Na aztán valahogy megérkeztem Nagykárolyba.
Bemegyek a Nagyszállodába ebédelni, s szerény ebéd végén látom az étlapon, hogy kukorica is van. Boldog lettem, alig vártam, hogy kukoricát egyek… Hát kérem, abban az időben Budapesten egy cső kukorica az étlapon tizenhat fillérrel szerepelt. Képzeljék el, milyen határtalan düh fogott el, mikor látom, hogy itt egy cső kukorica, Nagykárolyban, a kukoricatenger közepén: húsz fillér volt.
10. fejezet
Bemutatták azt a pasast az egyetemről, aki radioaktív vagy milyen kukoricát akar itt termeszteni?
– Génmódosított kukoricát. Igen, bemutatták.
– És milyen? Három feje van?
– Lehet, hogy így volt, de kettőt sikeresen eltávolítottak még csecsemőkorában.
A szovjet biológiát egy emberöltővel visszavetette, amikor a felsőbb hatóságok úgy döntöttek, hogy a kommunista ideológia szabályait alkalmazzák a növekvő kukoricára ahelyett, hogy a kísérleti tapasztalatokat követnék. Liszenko arra vonatkozó elképzelése, hogy a hideg éghajlaton elültetett kukorica ellenállóbb lesz majd, és még ellenállóbb utódokat hoz majd létre, valószínűleg jól hangzott a laikusok számára, különösen a leninista dogmák árnyékában. Sajnálatos módon a politika és a kukorica elképzelései nem mindig esnek egybe, és Liszenko erőfeszítései több évtizedig tartó éhínségben tetőztek.
201. oldal
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat 86% A tökéletes élmény pszichológiája
Kukoricavetés idején kétezer kajovát és kétezer ötszáz komancsot telepítettek le az új rezervátum területén. A komancsok számára a sors iróniája volt, hogy a kormány arra kényszerítette őket, bölényvadászat helyett földművelésből éljenek. Ők ugyanis Texasban művelték a földet mindaddig, amíg a fehér emberek el nem vették tőlük, arra kényszerítve őket – ha nem akarnak éhen halni –, hogy bölény vadászok legyenek. Most pedig jön „Kopasz” Tatum, ez a barátságos öreg, és azt magyarázza nekik, térjenek át a fehérek életmódjára, a földművelésre, mintha az indiánok még sohasem hallottak volna a kukoricáról. Hát nem az indiánoktól tanulta a fehér ember, hogyan ültetik a kukoricát, hogyan termesztik a legeredményesebben?
246. oldal, 11. Háború a bölényekért (Kossuth Könyvkiadó, 1973)
Augusztus 25-én három és fél év után először evett meg egy szelet fehér kenyeret.
Augusztus 29-én három és fél év után először evett kukoricát.
Szeptember 7-én három és fél év után először evett sajtos makarónit.
Szeptember 13-án három és fél év után először evett szőlőt.
Szeptember 21-én banánt evett.
Szeptember 22-én szilvát evett.
Thea Cooper – Arthur Ainsberg: Áttörés 85% Az inzulin felfedézésének kalandos története
– És milyen volt a pulykavacsora? – kérdezte Corrie. – Ez az év legnagyobb eseménye ebben a porfészekben.
– Nagyon tanulságos volt, antropológiai szempontból.
– Antropológiai szempontból Ja persze, Pendergast különleges ügynök a bennszülöttek között. Bemutatták azt a pasast azt egyetemről, aki radioaktív vagy milyen kukoricát akar itt termeszteni?
– Génmódosított kukoricát. Igen, bemutatták.
– És milyen? Három feje van?
– Lehet, hogy így volt, de kettőt sikeresen eltávolítottak még csecsemőkorában.
– Emlékeim szerint csigákkal kezdtünk, színes csigák, így szerepelt a kártyán a fűszervajból kikandikáló zöld petrezselyemvégek miatt. Követte a határozott fűszerezésű (szerecsendió!), tömény zalai rákleves, a szép, arasznyi rákpáncélok a szokások szerint az asztalt díszítették. Roston sült libamáj, szelet vargányával, őszibarackkal pirítva. Kis pihenő, a borokra nem emlékszem. Zsályás borjúmirigy. Pacalpörkölt selymes velővel. Kacsajava, spenót, kukorica, aszalt paradicsom, demi-glace mártás. Sajtok. Crème brûlée áfonyával.
Ez volt az ötvenedik születésnapunk, asszonyom ünnepe. Bercsényi Miklós is itt járt akkor.
Én mindig mindent végigettem, nem kóstoltam, ettem. Mert urak, szóltam a szakácsokhoz, nem az a kérdés, finom-e. Finom hát. Még csak az se, hogy ízlik-e. Hogyne ízlene, hiszen tikegyelmetek mind érti a csíziót. De minden hiába, ha a nyolc fogás után úrnőnk úgy kel föl az asztaltól, akár egy elefánt, avval kényszer-tréfálva, hogy mintha áldott modusban érzené magát. Vagyis, barátaim, a kérdés az, hogy elég könnyű-e ez a sok. Hogy alig vet véget az estebédnek, hadd lássam osonni a konyhába, hogy beleenne kicsit a maradékokba.
– Csukja be a szemét, János, tunkolnék kicsinyt.
Ha én becsukom a szemem, mindent látok. Vagyis őt.
78-79. oldal, [harmincnegyedik oldal]
